Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
ä Tóth László Levente
Tavaly november óta várható volt a tejpiaccal elégedetlen gazdálkodók demonstrációs hulláma. A termelők és a feldolgozók sokáig nem tudtak megegyezni a felvásárlási árban, végül az állam segített. Eközben a Magyarországon előállított tej értékesítéséből származó árbevétel eléri az európai uniós tagországok szintjét, bizonyos költségek esetében azonban a magyar érték meghaladja az EU-átlagot, ami rontja a magyar tejágazat nemzetközi versenyképességét - hívják fel a figyelmet a szakemberek. Ebből pedig az is következik, hogy már nem igaz az a korábban sokat hangoztatott kijelentés, miszerint a magyar gazdálkodás egyik versenyelőnye az olcsóbb termelés lehet.
Egy az Alltech Hungary Kft. - az Alltech Inc., a világ egyik legjelentősebb állat-egészség-ügyi cége magyarországi képviselete - az országban több helyszínen tartott workshop-sorozatán ismertetett kutatás 15 országra terjedt ki. A Portugália, Görögország és Finnország kivételével az összes uniós tagállamot - Németország nyugati és keleti gazdaságait az eltérő struktúra miatt külön kezelve -, valamint a svájci, a lengyel és a magyar, elsősorban nagyobb tehenészeteket górcső alá vevő, az European Dairy Farmers adatai alapján elvégzett vizsgálat szerint a magyarországi bérköltségek alig maradnak el az uniós versenytársakétól. Ennek okai a szociális megfontolásból többször emelt minimálbér, a bérek közterhei, továbbá a viszonylag sok telepi dolgozó miatti magas bérköltségek. A termőföld költsége ugyan rendkívül alacsony, de csak a 2002-es adatok alapján, azóta jelentősen emelkedett már, az EU-támogatások árfelverő hatása következtében. Még rosszabb eredmény derül ki a közvetlen költségek összehasonlításából, ezek ugyanis a svájci tehenes telepeket leszámítva Magyarországon a legmagasabbak. Az összes költséget és az összes árbevételt összevetve kiderül, hogy a vizsgált magyar üzemek veszteséggel állítják elő a tejet, annak ellenére, hogy a vonatkozó időszakban viszonylag magas volt a tej átvételi ára. A kutatók szerint ennek a helyzetnek az egyik okozója a takarmánygazdálkodás. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a tejtermelés más területein lehetnek tartalékok, s a termelés egyes részterületei a nemzetközi mezőnyben is megállják helyüket.
Az üzemeket méret szerint összehasonlítva mindenesetre az derül ki, hogy minden méretkategóriában két költségelem: a munkaerő és a takarmány teszi ki az összköltség mintegy 50 százalékát. Az üzemméret növekedésével a bérköltség csökken, a takarmányköltség azonban emelkedik. Ez utóbbi megmagyarázható a magas termelési szinttel, de a legnagyobb üzemek esetében - a vizsgált 185 telep vonatkozásában - a hozamok alacsonyabbak, ugyanakkor ehhez viszonylag magas termelési költség párosul. Ez utóbbi kategóriába tartoztak a magyar üzemek is. A magas hazai takarmányozási költségeknek több oka is van, például a nem éppen optimális tömegtakarmány-gazdálkodás. A kukorica nem megfelelő időben végrehajtott betakarítása, a rosszul megválasztott szecskaméret (elégtelen tömörítés), illetve a betakarítási, tárolási veszteségek mind drágítják a takarmányt, nem beszélve annak beltartalmi értékéről. Míg Magyarországon ugyanannyi tömegtakarmányból jó esetben 500-1000 kilogramm tej nyerhető ki, a keletnémet üzemek esetében 1600 kilogramm, a vizsgált üzemek átlagában pedig 2900 kilogramm. Megfordítva ez azt jelenti, hogy míg Magyarországon 1 kilogramm tej termeléséhez 420-450 gramm abrakot használnak fel, addig például a hasonló körülmények között termelő keletnémet üzemek esetében 100 grammal kevesebbet. Más megközelítésben 100 kilogramm tejben a takarmányköltség Magyarországon 7 forinttal több, mint az Európában hagyományosan legnagyobb költséggel előállító olasz termelőknél és 19,5 forinttal drágább, mint a vizsgált országok átlagában.
A szarvasmarhák esetében valóban a takarmányozási költség és minőség a legnagyobb gond Magyarországon - mondta lapunknak Kulik Zoltán, a hazai szarvasmarha-takarmányozásban meghatározó Vitafort Első Takarmánygyártó és Forgalmazó Rt. vezérigazgatója, megerősítve a hazai abrakfelhasználási adatokat. Hozzátette: míg Nyugat-Európában jó minőségű tömegtakarmánnyal etetik az állatokat, itthon a drágább abrakkal egészítik ki a rosszabb minőségű tömegtakarmányt.
Ez nemcsak költségesebb, hanem az állatok egészségi állapota is megsínyli, egy tejelő tehenet például már két ellés után vágóhídra kell küldeni, nem bírja ki ugyanis a harmadikat. Ráadásul ez is komoly költséget jelent az állományra vetítve. A 2002. év végén számolt 362 ezres tehénszám mindenesetre a KSH adatai szerint egy év alatt 25 ezerrel csökkent (NAPI Gazdaság, 2004. március 23., 15 oldal).
