Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A vágósertésárak kismértékben, kilogrammonként 10-30 forinttal emelkedtek ugyan idén, de ez még nem változtatott a tartási kedven - ismerik el a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) szakértői. Nem titkolják azt sem, hogy a termelők a magas takarmányárak miatt egyre nagyobb veszteséget könyvelnek el. Nagy sertéstartók állnak a csőd szélén és csak idő kérdése, mikor fejezik be végleg a tevékenységet. A kocalétszám és a hízóalapanyag mennyisége továbbra is csökken, s annak ellenére, hogy egyes megyékben nőtt a kereslet a minőségi sertésre, máshol már kialakult a hiány: a felvásárlók és feldolgozók alig tudták „összeszedni” a termelőktől a szükséges hízókat.
Az ágazati gondok miatt valóban csökken a sertésállomány - mondja Horváth Ernő, az ISV Rt. vezérigazgatója is. A cég a tavalyinál kisebb árbevételt is azért tervezett idén, mert az ISV-Pannonhibrid és az ISV-Kahyb sertések tenyésztőjeként előreláthatóan megérzi majd ezt, figyelemmel arra, hogy a magyarországi sertéstelepek 30 százalékán ilyen állatokat tartanak (NAPI Gazdaság, 2004. február 17., 5. oldal). A szakember szerint 2002-höz képest ez év végére 10 százalékkal csökken a nagyüzemi sertésállomány. Hasonlóan kevesebbet tartanak majd a kistermelők is, ebben a körben év végére felére csökken az állomány, azaz 300-500 ezer állattal lesz kevesebb. Ez pedig azt is jelenti, hogy egy év múlva már csak a hazai ellátáshoz szükséges 3,5 millió sertés hízik majd az ólakban - figyelmeztet Horváth Ernő.
A szakember ezt a véleményét arra alapozza, hogy a sertéságazat nagyon nehéz helyzetben van, kilogrammonként 260-280 forintos önköltség mellett 235-240 forintért tudják csak eladni az állatokat. Eközben 320 forintos felvásárlási ár vagy 40-50 százalékos támogatás - és legkevesebb öt év - kellene ahhoz, hogy a sertéstelepeket teljesen „rendbe tegyék”, figyelemmel a környezetvédelmi, trágyakezelési előírásokra is. Az ISV két éve 520 sertéstelepet mért fel az agrártárca megbízásából, ennek alapján az uniós felkészülés akkor lett volna egyértelműen sikeres az ágazatban, ha minden üzem meg tudta volna valósítani a telepi rekonstrukciókat. Ez azonban csak az üzemek harmadának sikerült, a többi is fejlesztett, de nem tudta a versenyképességhez szükséges színvonalon megvalósítani a beruházásokat. A tenyésztés, a fiaztatás, a malacnevelés, illetve a hizlalás fázisaiból csak egy-egy fázis rekonstrukciójára volt forrásuk - magyarázza a vezérigazgató. Pedig a versenyképesség szempontjából a költségek lefaragása sem mellékes. Az ISV-Weda sertéstartási és etetési technológiával például a 30-90 napos malacoknál 500, a 90-180 napos állatoknál 800 grammos súlygyarapodás érhető el naponta, s az egy kilogramm gyarapodáshoz felhasznált takarmány 3 kilogramm, szemben a 3,5 kilogrammos hazai jó üzemi átlaggal.
