Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ázsiai országok jelentős részében aggodalommal tekintenek a búzaszezon elé, ugyanis a gyenge amerikai, kanadai és ausztrál terméseredmények miatt szinte biztosan új szállítók után kell nézniük. A térség államai, amelyek összességében a világ legnagyobb búzapiacát adják, s például a 2000/2001-es termésévben összesen 18,5 millió tonnányit szereztek be a világpiacon, olyan országokhoz fordulnak, mint Lengyelország, Ukrajna, Franciaország, Argentína, India és Pakisztán. Egyes malmok még kínai szállításokban is reménykednek.
Az előrejelzések szerint az Egyesült Államok teljesítménye 45 millió tonna körül mozog, ez a múlt évitől 11 százalékkal marad el és harminc évre visszamenőleg a leggyengébb eredmény. A kanadai termés a tavalyi szintről 25 százalékkal, 15,45 millió tonnára, 1974 óta a legkisebb mennyiségre hanyatlott (NAPI Gazdaság, 2002. augusztus 27. 6. oldal). Ausztráliában pedig vélhetően 15,5-17,5 millió tonna búzát gyűjtenek be, csaknem 30 százalékkal kevesebbet a tavalyinál. Az ázsiai országoknak a szűkös kínálat miatt természetesen magasabb árakkal is számolniuk kell, amennyiben a hagyományos szállítóiknál kívánják lekötni a búzát.
Az említett versenytársak piaci pozícióinak gyengülését kihasználva az indiai exportőrök viszonylag kedvező árakon kínálják terményeiket. India költségekkel és fuvardíjjal együtt (C&F) tonnánként körülbelül 103 dollárért kínálja a takarmánybúzát Délkelet-Ázsiában, Ukrajna pedig még ennél is kedvezőbb, C&F 97 dollár körüli árat szab meg Dél-Koreában. A lengyelek is tettek már árajánlatot, s hajlandóak lennének C&F 100 dollár alatt szállítani, szintén takarmánybúzát. Az említett új versenytársak nem titkolt szándéka, hogy hosszú távú kapcsolatokat is kialakítsanak. Ezen utóbbi elképzelést Kócza Zsolt, az Agrograin Rt. termékigazgatója vitatja. Szerinte amennyiben jövőre ismét megfelelő szezont produkálnak a térség nagy szállítói, aligha jutnak lehetőséghez a most megjelenő új exportőrök. Ezzel együtt a jelenlegi helyzetet kihasználva vélhetően magyar cégek is próbálkoznak majd az ázsiai régióban, így az is elképzelhető, hogy köttetnek magyar szerződések. A gyenge amerikai termés miatt egyébként még olyan országok irányában is „puhatolózhatnak” a hazai cégek, ahová átlagosnak mondható körülmények között semmi esélyük sem lenne szállítani. Igaz, figyelembe kell venni azt is - vélekedett Kócza -, hogy a hazai búza-exportárualap is meglehetősen szűk. Ezzel együtt elsősorban nagy - 55 ezer tonna - kapacitású hajókkal érné meg a szállítás, ám ezeket gyorsan meg kell rakodni, különben „elszállnak” a fuvarköltségek.
Japán továbbra is kitart tradicionális szállítói mellett. Az állami japán élelmiszer-hivatal egyik megbízottja leszögezte ugyanis, hogy Tokió a minőséget tekinti elsődleges szempontnak, és inkább vállalja az igen magas árak megfizetését.
(NAPI)
