Napjainkban az üzleti folyamatok már elválaszthatatlanul hozzátartoznak a termeléshez. Nyilvánvalóvá vált, hogy a termelésből kinyerhető adatok, információk szolgálnak az üzleti folyamatok alapjául. A termelés, üzemeltetés és üzemfenntartás automatizálása miatt felmerült az igény az ezeket összefogó információs rendszerek kiépítésére is, amelyek összegyűjtik és visszakereshetővé teszik a termelési folyamatra vonatkozó, abból származó adatokat.
Ez azonban önmagában még nem elég. Az információkat rendszerezni kell és át kell alakítani olyan formára, amely alapjául szolgálhat a vállalat üzleti tevékenységéhez tartozó döntés-előkészítési folyamatoknak. Szükség van továbbá olyan, iparág- és üzletifolyamat-specifikus (sziget)megoldásokra, amelyek képesek „automatizálni” a döntés-előkészítést, valamint kapcsolatot teremtenek a vállalatirányítás, a felhasználó/vevő és a termelés között. Ezek a megoldások lefedik a tervezés és ütemezés, valamint a termelés-, üzemeltetés-, minőségmenedzsment feladatköreit.
Az üzleti folyamatok manapság még manuális, többnyire papíralapú tevékenységekből „állnak össze”. Ha például reklamáció érkezik a gyártóhoz egy adott termékkel kapcsolatban, gyakran két-három hétbe telik, amíg a termelési, minőség-ellenőrzési naplók alapján az esethez szükséges szakértés, ismeret és tapasztalat bevonásával kiderítik a valós problémát. Addig a vevő kénytelen raktározni a számára használhatatlan terméket, ami jelentős többletköltséggel jár. További veszteséget jelent az alkalmatlan vagy csak technológiai módosításokkal felhasználható termék/anyag miatt a vevőnél jelentkező termeléskiesés. Mindez természetesen veszélyezteti a szállító üzletmenetét is, hiszen ilyen esetekben számolnia kell a megrendelések csökkenésével. Így a vevőnek és a gyártónak egyaránt érdeke a mihamarabbi hatékony megoldás (garanciális csere, technológiai módosítás a vevőnél stb.). Ennek kulcsa tehát a hiba kiszűrési idejének lerövidítésében és a döntéshozás felgyorsításában, hatékonyságának növelésében rejlik, azaz a folyamatot „automatizálni” és optimalizálni kell.
Ehhez szükséges az információs kapcsolat megteremtése a termelés és az üzleti folyamatot képező csoportok - értékesítés, marketing, termék- és termelésfejlesztés, alkalmazási mérnökök, minőség-ellenőrzés stb. - között. Célszerű a papíralapú dokumentálási rendszert elektronikussá, ezzel az információt könnyebben kezelhetővé és tárolhatóvá tenni. A gyártónál meglévő tudást, szakértelmet és tapasztalatot tömör adatbázisba integrálni, s ezzel bármikor felhasználhatóvá tenni.
A döntés-előkészítést olyan, az adott üzleti folyamatra és iparágra jellemző, specifikus (sziget)megoldásokkal kell támogatni, mint az ellátásilánc-menedzsment és -optimalizálás (SCM), a termék és a termelés nyomon követése (PT), a raktározás- és tárolásmenedzsment (LT), a minőségmenedzsment (LIMS) stb.
A hatékony és optimális üzleti folyamat a gyártónál kezdődik és valójában gyártónál ér véget, azonban központi eleme a felhasználó/vevő. Nem elég tehát a gyártó üzleti folyamatainak optimalizálása, annak ki kell terjednie a vevő és a gyártó közötti kapcsolatokra is, így a kör a vevőkapcsolat-menedzsment (CRM) rendszerek alkalmazásával zárul be.
Világszerte tapasztalható tendencia, hogy az olaj- és petrolkémiai ipari, vegyipari, gyógyszer- és élelmiszer-ipari cégek a fentiek szerinti megoldásokat többnyire a vállalatirányítási rendszereket fejlesztő és telepítő informatikai cégektől várják. Ezért a bevezetés során gyakori nehézséget okoz az egyes modulok általános jellege, amelyek ugyan „testre szabhatók”, de rendkívül nehéz az adott iparágra jellemző sajátos folyamatokat és az ehhez szükséges szakértelmet - például: szakaszos, úgynevezett batch termelési folyamatok kezelését - integrálni. Sajnos ezeknél az informatikai cégeknél nem mindig adott a kellő ipari tapasztalat.
Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a klasszikusan folyamatirányító rendszerekkel, automatizálással és termelésoptimalizálással foglalkozó cégek, amelyeknek felhasználói köre eleve a tárgyalt piaci szegmensekből kerül ki, egyre inkább beszállnak az üzleti optimalizálási modulok fejlesztésébe, gyakran a felhasználóval közösen. Ennek eredményeként olyan specifikus üzleti megoldások jönnek létre, amelyek eleve tartalmazzák az iparág termelési „szokásait” és integrálják az azokhoz kapcsolódó szakértelmet. Így a modulok szinte tökéletesen lefedik a termeléshez kapcsolódó üzleti folyamatot és bevezetésük kevésbé idő- és költségigényes.
Hazánkban is egyre jobban terjednek az üzleti folyamatokat leképező, magas szintű szoftverrendszerek, bár magas költségük vagy más okok miatt gyakran nem épülnek ki maradéktalanul és a modulok iparág-specifikus volta sem jellemző.
O. Zs.
Potori Károly