Milyen lehetőségei vannak a túlélésre Kelet- és Közép-Európa viszonylag kicsiny, jórészt még a szocializmus idején alakult vegyipari cégeinek - ezt latolgatták egy közelmúltbeli budapesti nemzetközi konferencia résztvevői.
Az egyik lehetséges út a nyugati világban lezajlott fúziók példájának a követése. Nem csak a példa okán, hanem azért, mert e koncentrációs folyamat eredményeként már létrejött, hatalmas piaci potenciállal rendelkező konglomerátumokkal szemben csak úgy tudnak megmaradni, helytállni, ha hasonló módon összeadják az erejüket - véli a De Witt tanácsadó társaság szakértője. Ez azonban korántsem egyszerű feladat, mivel e cégek zöme túlságosan kicsi és tőkeszegény. Ez utóbbi körülmény különösen nehézzé teszi, hogy környezetvédelmi szempontból felhozzák őket a Nyugat-Európában megkövetelt szintre. Másrészt, noha ezek a cégek éppen vázolt helyzetükből fakadóan a fúziók és felvásárlások természetes célpontjainak tekinthetők, a potenciális vevőnek számító nyugati társaságok - néhány kivételtől eltekintve - egyelőre meglehetősen tartózkodóan viselkednek ezen a téren. Megfigyelők ezt azzal magyarázzák, hogy politikai és gazdasági szempontból még mindig az elfogadhatónál kockázatosabbnak tekintik a térséget. Ez az út tehát egyelőre nem látszik ígéretesnek.
Figyelemre méltó viszont, hogy keletről, nevezetesen orosz oldalról a jelek szerint másként ítélik meg a helyzetet. Az érdeklődő orosz cégek ugyanis nyersanyaggal és tőkével is rendelkeznek, ami alapvető fontosságú feltétele minden expanziós és konszolidációs elképzelés megvalósításának. Mivel nyersanyag- és termékexportjukat egyaránt növelni szeretnék, több mint készséges pártolói, sőt cselekvő részesei a térségi vegyipari integrációnak.
A hatalmas földgáz- és kőolajipari társaság, a Gazprom petrolkémiai ágazata, a Szibur nem csinál titkot abból, hogy a régió egyik legnagyobb etilénszállítójává kíván válni. Elnöke, Mihail Szoboljev ezt így fogalmazta meg: „A CEEC-országok növelni kívánják etilénfelhasználásukat és gyártókapacitásukat is, a piac még telítetlen, mi pedig kedvező áron felajánljuk szállításainkat, s egyben bekapcsolódunk a stratégiai fejlesztésekbe is.” Nos, ezekkel a törekvésekkel szemben még meglehetősen nagy a bizalmatlanság, nem csupán az egykori szovjet dominancia még eleven emléke, hanem az orosz cégek gyakran sajátos üzleti módszerei miatt is. A globális gazdaság játékszabályait ezek a cégek nem mindig tartják be - idézi az ECN tanácskozásról beszámoló tudósítója az egyik véleményt. Néhány magyar résztvevő valószínűleg szolgálni tudott volna ezt alátámasztó példákkal.
Potori Károly