A fehérjék mesterségesen és nagy mennyiségben előállítható alkotóelemei közül a lizin, a metionin és a treonin az a három legfontosabb aminosav, amely már szinte nélkülözhetetlen összetevője a korszerű sertés-, baromfi- és szarvasmarhatápoknak. Használatukkal optimalizálhatók a takarmányreceptúrák, csökkenthetők a hústermelés költségei. Lizinből például 1999-ben 430 ezer tonnát használtak fel a világon. (A fő szállítók az amerikai ADM és a japán Ajinomotó.) Metioninból ugyanezen évben 440 ezer tonna fogyott, mintegy 90 százalékban a baromfitápgyártók vásárolták. (Ebben a szegmensben a Degussa a piacvezető.) Treoninból jóval alacsonyabb, 15 ezer tonna volt az igény. A megelőző említett két aminosavból jelenleg 30-40 százalékosra, míg utóbbiból legalább 50 százalékosra becsülik a túlkínálat mértékét.
Piaci elemzők ugyan számoltak azzal, hogy a kereslet-kínálat egyensúlya előbb-utóbb helyreáll, most azonban úgy tűnik, hogy ez a vártnál hamarabb következik be, miután az Európai Unió brüsszeli bizottsága tavaly decemberben tilalmat rendelt el az állati eredetű fehérjék takarmányozási célú felhasználására. Ez a tilalom a lizinpiac bővülésének fő hajtóerejévé vált, s az elkövetkező öt évet illetően átlagosan évi 5 százalékos növekedési rátával számolnak. Hasonló ütemet jósolnak a metionin esetében is, míg a treonint tekintve az évi 10 százalékos mutatót is kissé „konzervatívnak” tartják.
Az aminosavárakat az utóbbi időben meglehetősen nagy ingadozások jellemezték - a lizin ára 1999-ben kilogrammonként 1,80 márkára esett vissza, majd az elmúlt év elején 3,30 márka körül stabilizálódott. A metionin ára 1995 és 1999 között 25 százalékos kilengéseket mutatott, most viszont a Degussa által érvényesített 5-7 százalékos áremelés nyomán kilogrammonként 3,00 dollár felett ragadt. Tavaly év elején a treonin is drágult, majd az év második felében kissé lanyhult a piac, és már 7 márka alatti áron is akadt eladó.
(ECN)
Potori Károly