Az olaj hosszú távú emelkedő trendje közel két hónapja, szeptember közepén jutott holtpontra 35 dollár közelében. Az azóta eltelt időszakban a volatilitás valamelyest csökkent, amit a Bollinger-szalag szűkülő határvonalai is jeleznek. Az utóbbi napokban a jegyzés az MA mozgóátlag fölött stabilizálódott, ami akár az emelkedő trend folytatódásának kezdetét is jelenthetné. A chart alaposabb megfigyelése alapján azonban kiderül, hogy jelenleg viszonylag rosszak a tartós emelkedés kialakulásának esélyei.
Emelkedő trend kibontakozásának tipikus jele, amikor új árcsúcs kialakulását követően a jegyzés szűkebb sávban stabilizálódik, majd felfelé elhagyja a konszolidációs tartományt. Ez a formáció alakult ki május folyamán, miután az Ss1s2s3s4 ingadozást lezárólag a jegyzés ismét emelkedésnek indult. Csakhogy az s4T elmozdulás inkább a P minimumból induló emelkedő szakasz végét, mintsem folytatódását jelezte. Vajon mi lehetett az a legkorábbi jelzés, amelynek alapján egy befektető részt vehetett volna ebben a viszonylag nagy, 40 százalékot meghaladó felívelésben? Az emelkedés egyik kézzelfogható jele a p2 minimum kialakulását követően az MA mozgóátlag felfelé irányuló áttörése volt. Ez ideális belépési pontnak tűnhetett az áremelkedésre számító befektetők számára, hiszen a jelzés a teljes PT elmozdulás felét megelőzően következett be.
Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy a körvonalazott stratégia vajon alkalmazható lett volna a következő, w2E emelkedő szakasz kapcsán, amely szintén számottevő, közel 30 százalékos árváltozást fogott át. Úgy tűnik, hogy nagyfokú hasonlóság mutatkozik a PT és w2E szakaszok kifejlődése között. A kezdőpont, a w2 minimum szintén a Bollinger-szalag alsó szegélyénél (BB1) helyezkedett el, s ez inkább további árgyengülést feltételezett. A tendencia megváltozására itt is először a mozgóátlag áttörése utalt, 29 dollár magasságában. A második árcsúcs szintén megerősítette az emelkedő trendet, de ez a jelzés már hasonlóan későnek bizonyult volna. A két példa alapján megállapítható, hogy az átlagosnál erősebb emelkedéseket az adott időtávon az átlagosnál erősebb visszaesés előzte meg, nem pedig egy új maximum közelében történő konszolidáció. A leírtak alapján talán ellentmondásosnak tűnik, hogy a Bollinger-szalag alsó pereménél kialakult F pontot követően nem bontakozott ki emelkedő tendencia. Pontosabban áremelkedés volt, de a jegyzés megtorpant a 35 dolláros ellenállás szintjén. Újabb összefüggést keresve érdemes összehasonlítani az elmozdulások kiindulópontjait. A legerősebb visszaesés a P pontot megelőzően volt tapasztalható, amihez hasonlóan erőteljes emelkedés kapcsolódott. A w2 már valamelyest kisebb kiterjedésű csökkenő szakaszt zárt le, ami szintén kisebb emelkedést eredményezett. Az EF visszaesés jelentősége még kisebb abból a szempontból, hogy megközelítette, de nem érte el a szalag alsó peremét, így az innen kiinduló FG emelkedés is behatárolt maradt.
A következő időszak esélyeinek megítélését nem segítik egyértelmű jelzések. A 31 dolláros minimum, majd a hozzá kapcsolódó visszahajlás a mozgóátlag fölé a támasztartomány sikeres tesztelését jelzi, vagyis a közeljövőben szignifikáns árcsökkenés nem valószínű. Az emelkedés felső korlátja a 35 dolláros ellenállás, amelytől a jelenlegi jegyzést a tegnapi drágulás után 1-2 dollár választja el. A jelen konszolidáció során ezáltal enyhébb emelkedés képzelhető el, ennek mértéke lesz mérvadó a későbbi tendenciára vonatkozó véleményünk kialakításában.
Sz. Z.
Girnt József (admin)