Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Tavaly az országban összesen 5,57 millió tonna keveréktakarmányt gyártottak, ami csaknem 5 százalékkal kevesebb, mint a megelőző évi mennyiség. (Ez még viszonylag kedvező eredmény, hiszen 1992-1998 között a termelés egyik évben sem haladta meg az 5 millió tonnát.) A visszaesés elsősorban azzal magyarázható, hogy csupán a sertéstápok forgalma élénkült. Ennek következtében egyébként az összes felhasználáson belül e termékcsoport aránya 55 százalékra növekedett, míg a második helyen a baromfitápok következnek, 33,5 százalékkal.
Idén - a legfrissebb adatok szerint - a tavalyinál kicsit nagyobb volt a kereslet, vagy rosszabb esetben a tavalyihoz hasonlóan alakult, mivel az állatállomány nem csökkent lényegesen. A jövő év elejére vonatkozó prognózisok azonban egyáltalán nem kecsegtetőek - az alapanyagok drágulása miatt a keveréktakarmány-árak is magasra szöktek, emiatt előreláthatóan csökkenni fog a kereslet s ezzel együtt a termelés is. Kedvező fejlemény viszont, hogy a kivitel az elmúlt években fokozatosan emelkedett - igaz, a belső felhasználás mellett az aránya marginális -, s valószínűleg ez a folyamat az idén sem törik meg. Ez nagyrészt az egyre nagyobb szlovéniai megrendeléseknek köszönhető, amelyek döntő része premixekre szól.
Az exporttal ellentétben a takarmányimport számottevő volumenű, s legnagyobb részét a növényifehérje-takarmányok teszik ki. Szójadarából például az éves behozatal már évek óta meghaladja a 600 ezer tonnát. A behozatal növekedése elsősorban azzal magyarázható, hogy itthon a magas fehérjetartalmú növények termesztése az utóbbi években drasztikusan visszaesett - a lucernatermés például már csak harmada a 10-15 évvel ezelőttinek. Emellett a vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok túlnyomó többsége is behozatalból származik. Az, hogy az alapanyagok jelentős része import, tovább szaporította a takarmánykeverők gondjait. Amellett ugyanis, hogy a hazai piacon a takarmánygabona-félék a kedvezőtlen időjárás miatt jelentősen drágultak, a dollár erősödése is a magas tápárak irányába hatott, hiszen egyre drágult az import. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a hazai kukoricakínálat sem elégendő, ami csak részben vezethető vissza a gyenge termésre, legalább ilyen mértékben magyarázható azzal, hogy a gazdák a még magasabb árak reményében visszatartják az árujukat.
A magyar piacon jelen vannak a legkorszerűbb, jó minőségű termékek, ám a tőkehiány miatt erős a kereslet az alacsony beltartalmi értékű tápokra is. Ez a helyzet a gyártók közötti differenciálódásban is tükröződik. Az éles verseny miatt a nagyobb vállalatok egyre-másra fejlesztik a gyártmányaikat és a technológiát, a kisebb cégek pedig e téren fokozatosan lemaradnak. A verseny előnye többek között, hogy egyre elterjedtebbé válnak a minősítési rendszerek is. A takarmánytörvény alapján a takarmánygyártó üzemeket ma már műszaki szempontból is ellenőrzik.
Á. A.
