Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A gabona árrobbanásának lehetünk tanúi. Az irreálisan magas áron meg tudják venni a takarmányt a baromfitartók?
- A terméktanács egyfajta önvizsgálatot tartott, amit, úgy gondolom, lassan meg kellene tennie az agrártárcának is. Mi őszintén bevallottuk, hogy későn ébredtünk ebben a gabonakrízisben, és a takarmányhoz sokkal hamarabb hozzá lehetett volna jutni alacsonyabb áron, nagy biztonsággal is. Akkor, amikor még 118-125 euróért "dobálták" volna utánunk az intervenciós készletből a kukoricát. Amikor június végén felhívtuk a figyelmet a helyzetre, úgy tűnik, hogy egy kicsit az agrárkormányzat is elaludt, mert a tárcánál egyfajta "esőváró" állapotra rendezkedtek be. Azt gondolták, akkor dolgoznak ki valamilyen stratégiát, ha majd a jövő héten sem esik az eső, illetve az utána következőn sem.
- Kezelik már valahogyan ezt a krízist?
- Ami a krízis kezeléséből hiányzik, az egy gyakorlati alapokon és gyakorlatias megközelítésen alapuló stratégia. Bár a kormány részéről történt néhány olyan segítő szándékú mozzanat, amelyben talán valami kis lehetőség is felcsillant, de ezekkel kapcsolatban az volt a legnagyobb gond, hogy nem járta át az élet szaga, és olyan de minimis típusú támogatásokban gondolkodott sokáig, ami a gyakorlatban a termelők részére nem hozzáférhető vagy olyan bonyolultan, hogy még a tíz százalékuk sem jutna hozzá valamiféle támogatási lehetőséghez.
- Miért?
- A de minimis támogatási rendszer uniós hozzájárulás nélkül megengedi a nemzeti kormányoknak, hogy háromévenként és termelőnként 3000 euró, azaz 750 ezer forint értékben bármilyen támogatást nyújthatnak piaczavar esetén. A kormány sokáig abban gondolkodott, hogy a baromfihizlalók, -tenyésztők ezen a 750 ezer forintos támogatáson keresztül hozzájuthatnak a kukoricához. Csakhogy a kukoricavásárláshoz ez semmi! A kukoricát - ha bármiféle kamat- vagy tárolási támogatást igénybe szeretnénk venni - előbb meg kell venni. Mégpedig csengő magyar készpénzért. A takarmánypiaci hisztéria ugyanis odáig fajult, hogy ma már a táblán veszik meg a kukoricát. Lefoglalózzák vagy előre kifizetik az 50 százalékát, és az egyébként tőkeszegény állattartó, baromfitermelő egyszerűen hozzá sem fog jutni. Ezt többször elmondtuk a minisztériumnak, valami lassú elmozdulás megkezdődött, de nem vagyunk megelégedve sem a mozgás sebességével, sem a kiterjedésével.
- Mi jelenthetné a megoldást?
- Kizárólag a kormány van abban a helyzetben, hogy jelentős pénzügyi eszközöket azonnal meg tudjon mozdítani, és ezeknek a segítségével jusson hozzá a kukoricakészlethez, és ezt biztosítania kellene az állattartóknak. Szerintem nagyon furcsa helyzet fog kialakulni néhány hónapon belül. Sok olyan termelő lesz, aki nem jut majd hozzá a takarmányhoz, mert pénzhiány miatt nem tudott kukoricát vásárolni. És akkor nagyon sok termelő meg fog állni a Kossuth téren, és ott fognak kiabálni a Gráf miniszter úrnak - és ennek az akciónak lehetnek szócsövei a Parlamentben is -, hogy "Miniszter úr, egy kis kukoricát szerezzen nekünk". Nem tudom, hogy erre mi lesz a kormány válasza.
- Mi vezetett idáig?
- Magyarországon a kukoricahiány - ami a hazai megszokott termelési volumenekhez képest relatív hiány - azonnal beindította a spekulációt: nemzetközi, tőkeerős cégek azonnal elkezdtek spekulálni a magyar intervenciós kukoricakészletekre. Tőkeerejüknél fogva százezertonna-számra megvették a kukoricát az intervencióból. Ez a kukorica itt maradt - és 90 százaléka jelenleg is itt van a magyar raktárakban -, és ezek a cégek több alkalommal "rámozdultak" arra, hogy magyar gazdálkodóknak 20-40 százalékos haszonnal adják el. Ezért gondolom azt, hogy ez már nem egyszerű aszálykár, ez már a kormány részéről egyfajta beavatkozási kötelezettséget jelent. Ezen természetesen nem azt értem, hogy a spekulánsokat pellengérre állítják és rabszíjon elvezetik - mert a kereskedelem szabad kategória, mindenkinek megengedett -, de azt, hogy a kormány ezt stratégia, eszközrendszer nélkül, passzívan szemlélje, nagy hibának tartom.
- Mit kellene tennie a kormánynak?
- Régen várjuk, hogy a kormány valamilyen szinten nyugtassa le a piacot, ugyanis jelenleg a kukoricapiacot a pánik és a hisztéria jellemzi. Mind a kettő felhajtja az árat, nem beszélve arról, hogy - Isten lássa a lelkem, nagyon örülök a növénytermesztők sikereinek - a jelenlegi 54-55 ezer forintos tonnánkénti kukoricaár mellett a kukorica "önköltsége" hektáronként 2,5 tonnányi kukorica ára. Márpedig a legkatasztrofálisabb területen is ennek a másfél-kétszerese lesz az országban. A termésbecslések azt mutatják, hogy a termésmennyiség el fogja érni, sőt meg fogja haladni a 4,2 millió tonnát. Azaz az átlagos hozamok 4-6 tonna körül lesznek, tehát a kukoricatermelők aszálykáráról egyszerűen felejtsünk el beszélni, mert éppen hogy sohasem látott jövedelemre tesznek szert.
- Tudomásom szerint voltak már egyeztetések az agrártárcával az ügyben...
- Többször találkoztunk Gráf József miniszter úrral személyesen, több alkalommal is fogadta a két legnagyobb abrakfogyasztó ágazat, a sertés- és a baromfiágazat vezetőit. Szakembereink is voltak a megbeszélésen. Megállapítottuk, hogy az úgynevezett kukoricamérleg Magyarországon minimum enyhén pozitív, azaz 4-4,5 millió tonna kukorica lesz. Az elmondott indokok miatt sajnos közel egymillió tonna spekulációs célú kukorica még itt van az országban - amit az Agrograin, a Gelncore és más kereskedő cégek felvásároltak. Az országban lévő készlet tehát "alsó hangon" ötmillió tonna, miközben a magyar felhasználás nem éri el a négymillió tonnát, 3,7-3,8 millió tonna kukoricára van szüksége ugyanis a gabonaiparnak, a takarmányiparnak, beleértve az izocukorgyártást is. Ilyen értelemben tehát nem kellene pánikolni.
- Van olyan ok, ami miatt indokolt?
- Pánikra adhat okot, hogy a kukoricatermesztők úgy vélik: a kukoricaár hasonló száguldást mutat majd, mint a búzáé. A búza tonnánkénti ára a betakarításkor 36-37 ezer forintról indult, és jelenleg a fizikai kereskedelemben átlépte a 62 ezer forintot. Csakhogy a kukoricára is ezt várni óriási tévedés! Óriási tévedés, mert a húsfélék, a baromfihúsok kereskedelmi átadási árában a csaknem 60 ezer forintos tonnánkénti kukoricaárat nem lehet érvényesíteni. Márpedig ha ez nem megy, akkor valaki bukni fog. És itt kellene - én azt gondolom - a minisztériumnak a tájékoztatás, a megfelelő kommunikáció révén lehűtenie a piacot. El kellene magyarázni a kukoricatermesztő gazdáknak is, hogy nagyon nagy baj, ha visszatartják a kukoricájukat, arra számítva, hogy lesz még az ára 65-66 ezer forint is tonnánként, mert nem lesz. Viszont az állattenyésztésnek ennél rosszabb üzenetet küldeni, mint azt, hogy nincs semmi üzenet, számomra elképzelhetetlen. Hát milyen üzenet azt mondani a baromfitartóknak, hogy "nem tudom"?
- Azaz a húsárak extrém növekedését már a takarmányáraknál kellene megfogni?
- Mindenképpen meg kell fogni. Az egyik lehetőség az, hogy a fogyasztói árakban érvényesíteni lehet a megemelkedett költségeket, de azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy egyik évről a másikra a megduplázódó gabonaárak teljes költségnövekedését bele lehet préselni a fogyasztói árakba, úgy, hogy ez ellen a kereskedelem sem fog semmit tenni és úgy, hogy ezt a fogyasztó is birka módjára fogja tűrni. Ennek a kompenzálására volt egy javaslatunk, a 20 százalékos áfa 5 százalékra csökkentése, mert ebben az esetben el lehetett volna érni, hogy a fogyasztó alig 5-10 százalékos árnövekedéssel jusson hozzá a húsfélékhez. De a kormány, illetve a pénzügyminiszter kifogást támasztott ezzel szemben. Én megértem a pénzügyminiszter indokát, mert az áfa bevétel, mindennap potyog bele a perselybe. Viszont azt mondom, hogy ha a fogyasztási oldalról nem lehet a költségnövekedést kompenzálni, akkor hűtsük le azt az ágazatot, ahol valami bődületes nyereség képződik, ez pedig a kukoricatermelők, illetve a gabonakereskedők vélt vagy remélt nyeresége. Ezt ugyanis az állattenyésztés nem képes "benyelni". Csak akkor tudná lenyelni, ha elkezdene veszteségesen termelni.
- És akkor mi lenne?
- Veszteséget termelni kétféle módon lehet. Ha valaki lejár a pincébe, kiássa a korábbi évek nyereségét és felhordja, beteszi a veszteség pótlására, vagy elmegy a bankjába és elmondja, hogy bizony most veszteséget termel, hiányzik a pénze, adjanak neki hitelt, legyen mivel tömögetni a lyukakat. Én még olyan kereskedelmi bankot nem láttam, amelyik erre pótlólagos hitelt adna. A "pincés" megoldás meg azért nem működik, mert az állattenyésztésben nemhogy nem találni pénzt a pincében, talán már be is falazták a pincét. Az állattenyésztésből tizenöt éve vonják ki a jövedelmet. A mindenkori kormányok életszínvonal-politikája ugyanis az olcsó élelmiszer, olcsó hús elvén működött. Magyarországon hat-nyolc évvel ezelőtti átadási árakon dolgozunk a baromfiágazatban, miközben megháromszorozódtak az energiaköltségek, minimum megduplázódtak a munkabérköltségek - hát mitől tudna ez az ágazat hat-nyolc éves árszínvonalon dolgozni?
