Az első évben 53, a következő, első már lezárt évben pedig üzemi szinten 30 millió forint mínusszal zárt a szekszárdi Szent Gaál Pincészet, s ha ebben az évben sikerül nyereséget elérni, az kisebb piaci csoda lesz – mondja Kovács Tibor borász, a szekszárdi Szent Gaál Pincészet tulajdonosa. Hozzáteszi: ez esetben ugyanis gyakorlatilag teljesen elavult szerkezetben, túlzott költségekkel működő cégből sikerül nyereségeset csinálni. A forgalmat ez idő alatt jóformán megnégyszerezték, két év alatt 400 százalékos növekedést értek el: 60 ezerről 240 ezerre növelték az eladott palackok számát. Emellett körülbelül 500 hektoliter folyó bort is eladnak évente. Ezzel a forgalommal a pincészet már középméretűvé növi ki magát – hangsúlyozza a borász. Emlékeztet arra, hogy a forgalom négyszeresére történő növelésével egyidejűleg a költségeket felére csökkentették ugyan, ám az átlagár is visszaesett a cég megvásárlása előtti időkhöz képest.
Szűkös anyagi keretek között a marketing legfontosabb eleme az árazás – mondja Kovács Tibor, hozzátéve, hogy a legnagyobb hangsúlyt erre fektették. Mivel az ár–érték arány korábban nem volt megfelelő, az árat 50–70 százalékkal csökkentették. „Olyan terméket szerettem volna a polcra tenni, amit fogyasztóként én is megvásárolnék a kiírt áron” – érvel a borász.
Ez a taktika be is jött: a tulajdonosváltáskor készleten lévő 1997-es, 50 ezer palack cabernet franc például az akkori, 2600–2800 forintos áron nem fogyott, a csökkentett, 1500 forintos árszinten azonban már egy év alatt 42 ezer palackot adtak el belőle. Mai napig is a cabernet franc maradt a vezető termékük, ebből el tudnak adni 40 ezer körüli palackot évente. A prémium szegmensben is – amellyel most jönnek ki a piacra – fontos a Szent Gaál Pincészetnek a cabernet franc, ezzel nyertek az idei bordeaux-i versenyen aranyérmet. A marketingben fő szempont még a brand-építés, ami már meg is jelent a Szent Gaál-névhez kapcsolódóan. A pincészet ugyanis a Szent Gaál hegyen van, s mivel valamikor az ott lévő kúriát is Szent Gaál kastélynak nevezték, ma már a pincészetet is így hívják. Nem elhanyagolható marketingeszköz az az idei bor- és pezsgőfesztiválra érkezett szekér sem, amely Szekszárdról szeptember 3-án indulva öt különféle hordó bort hozott Budapestre, út közben szüreti mulatságokra meg-megállva.
Nemzetközi szinten a magyar bor népszerűsítését szekszárdi borász létére a tokaji boron keresztül képzeli el Kovács Tibor, illetve a magyar bor minőségének hangsúlyozásával. A magyar bornak ugyanis nincs neve a világban, pedig amíg a fogyasztó nem akarja levenni a polcról, addig a kereskedő nem foglalkozik vele – érvel. Szerinte nem is pénzkérdés ez, csak stratégia kellene hozzá, valamilyen módon össze kellene „kapcsolni” a Magyarország imidzsére szánt pénzeket.
Tóth Levente László