Ma Magyarország borszőlőtermő területe 87 000 hektár, a bortermelés pedig évi 4 millió hektoliter körül ingadozik. Csaknem 130 ezren dolgoznak a szőlő- vagy bortermelésben, a szőlőfeldolgozással, borászattal foglalkozó vállalkozások száma pedig megközelíti a 13 ezret. Többségüket a 80 hektoliter alatt termelő kis borászatok teszik ki, számuk meghaladja a 10 ezret, míg nagy – évi 1000 hektoliter fölött teljesítő – borászat 400 van. Ennek következtében az ágazat – különösen az alapanyag-termelés – tulajdoni struktúrája igen elaprózódott.
A magyar bor számára a legfontosabb piacot a hazai jelenti, hiszen az éves termés zömét belföldön adják el. Az egy főre eső évi borfogyasztás 32 liter, évek óta változatlan. Emellett nagy jelentőséggel bír a borkivitel, amely mindig is lényeges szerepet töltött be a magyar borgazdaságban, hiszen hozzájárul egyrészt az ágazat bevételeihez, másrészt a feleslegek levezetéséhez. A magyar borexport azonban évek óta csökken, mennyiség tekintetében 1996 óta exportpiacaink közel felét vesztettük el. Az 1990-es évek közepén borkivitelünk még meghaladta a 1 millió hektolitert, mára ez 550 000 hektoliterre csökkent. Különösen megcsappant az orosz, ukrán és belorusz piacra irányuló export, de visszaesett a kivitel az EU 15-ök és az új tagállamok piacaira is. Ezzel együtt a már kibővült EU jelenti Magyarország legfontosabb partnerét a borkivitel tekintetében: a teljes export 80 százaléka az EU tagállamaiba kerül, azon belül pedig Németország, Nagy-Britannia és Csehország áll az első három helyen. A borexport értékét tekintve szintén csökkenő a tendencia, bár a kivitt borok átlagára az utóbbi néhány évben némileg emelkedett, ami egyrészt a dollár gyengülésének, másrészt bizonyos piacok esetében (USA, Kanada, Japán) a magasabb értékű termékek kivitelének köszönhető.
