Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának szakértői úgy vélik, a baromfihús világkereskedelmének volumene 2008-ra eléri a 8,5 millió tonnát, a növekedés üteme azonban némileg csökken. A bővülést meghatározza majd a fejlődő országok piacain, így Latin-Amerikában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten megerősödő kereslet a baromfihús iránt, s ezzel egyetértenek az Európai Unió elemzői is. A nettó baromfihús-exportőrök kivitele várhatóan 4 százalékkal növekszik, az exportnövekedés az Egyesült Államokban és Brazíliában lesz a legnagyobb. Az EU baromfihúsexportja viszont akár vissza is eshet a belső kereslet erősödése következtében. A kereskedelemben a legnagyobb növekedés a prognózis szerint Kínában, Mexikóban és Kelet-Európában mutatkozik majd meg , ahol a baromfihús-fogyasztás viszonylag alacsony.
A becsült növekedés nagymértékben függ persze attól - hívják fel a figyelmet az amerikai szakértők -, hogy a feldolgozók képesek lesznek-e megtalálni azokat a piacokat, amelyek extra termékeket - például baromfi-specialitásokat, különlegesen darabolt baromfihúsrészeket - igényelnek, azokat a termékcsoportokat tehát, amelyek kevésbé keresettek a termelők országaiban. Az uniós elemzők azért is várják a baromfi-világpiacának bővülését, mert a világ lakossága még növekszik és ugyanez a helyzet az egy főre jutó GDP-vel a világ legtöbb országában. Felhívják a figyelmet arra, hogy a baromfihús fogyasztása az elmúlt 5 évtizedben arányában jobban emelkedett, mint a lakosság növekedése. Az általános várakozások azt mutatják, hogy a világ baromfihús-fogyasztása körülbelül 20 százalékkal bővül a következő hét évben, beleszámítva az ideit is. A kereslet várhatóan tovább nő a fejlett országokban, így Európában is - leginkább Közép- és Kelet-Európában -, de a korábbi Szovjetunió országaiban is.
Az agrárgazdasági kutatók szerint a termelő kapacitások alapján a termelőknek nem jelent majd gondot a nagyobb kereslet támasztotta igények teljesítése, lehetnek azonban kiegyensúlyozatlan helyzetek a helyi és regionális kereslet és kínálat között. Példaként említik, hogy a kereslet növekedhet olyan területeken is, ahol korlátozott vagy igen költséges a takarmányhoz való hozzájutás lehetősége. A lakosság és a baromfihús fogyasztása a prognózisok szerint együttesen Indiában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában gyarapodik majd a leggyorsabban, s kevéssé valószínű, hogy az ottani termelők hasonló ütemben tudják fokozni kapacitásaikat, középtávon pedig hasonló problémával nézhet szembe Kína is. Olcsó takarmány, földterület és munkaerő található viszont a világ más részein, főként Latin-Amerikában és Thaiföldön. Az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában, Kanadában és más fejlett országokban ugyanakkor magas szintű termelés és elosztás prognosztizálható. A fenti kiegyensúlyozatlanság következtében is növekszik majd a világkereskedelem a baromfihúsból - hangsúlyozzák a kutatók. Rögtön hozzá is teszik, hogy a világkereskedelem a baromfihús előállításához szükséges takarmányféleségekből is növekszik majd, a világ baromfiiparának egyik legnagyobb kérdése tehát az, hogy miként alakul majd ez a kétféle export. Egyelőre ugyanis nem dőlt el, hogy a leggyorsabban növekvő lakosságú országok - amelyek híján vannak a saját termelésű takarmánynak - középtávon fel tudják-e fejleszteni baromfihús-termelésüket, mind több importtakarmányra építve vagy fogyasztásuk egy részét a világ más részén előállított baromfihús bevitelével fedezik majd. Az események végkifejletét nagymértékben befolyásolja majd a munkaerő ára, az elosztási rendszer hatékony működtetése és a fogyasztók minőségi igényeinek teljesítése közötti kapcsolat alakulása.
Ezekből a szempontokból nézve jók az európai baromfiszektor kilátásai. Az EU-ban ugyanis a munkaerőköltség viszonylag magas, de a termelékenység is nagy, s a magasabb minőségi követelmények teljesítéséhez is jobb feltételek állnak rendelkezésre, mint a világ legtöbb részén. Idővel ráadásul az EU-ban is növekszik a világpiaci árszínvonalon megtermelt takarmánybázis. A globális sikerkilátások azonban nem szükségszerűen vezetnek európai sikerhez is. Az európai baromfitermelőknek - és velük együtt már most a csatlakozni kívánó országok baromfitermelőinek, így a magyarországiaknak is - fel kell készülniük egy sor kihívásra. A már most az Európai Unióhoz tartozó országok termelői például - ha meg kívánják őrizni részesedésüket az európai belső piacon és a világpiacon is - összeütközésbe kerülhetnek a tagjelölt országok termelőivel. A világpiaci arány tartását ugyanis a baromfihúsexport növelésével lehetne a legegyszerűbben elérni a volt Szovjetunió országai, Észak-Afrika és a Közel-Kelet mellett éppen a közép- és kelet-európai régióba. Utóbbi pedig nem jönne jól például a magyar baromfisoknak, akiknek szintén meg kell majd vetniük lábukat az egységes európai piacon, s kivitelüket némileg akár növelhetnék is az EU-ba.
