Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A már lezárt fejezetek között van az a négy, amely a közös piac tartópillérének számít: a munkaerő és a tőke, valamint az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása. Mi van még hátra?
- A fennmaradó hét fejezet: a kultúra és az audiovizuális politika, a versenyjog, a közlekedés, a regionális politika, a bel- és igazságügyi együttműködés, a mezőgazdaság és a költségvetés. Ezeket a jövő év közepéig kell lezárni. Kényes kérdésekben is sikerült a magyar kormánynak egyezséget kötni Brüsszelben: júniusban megállapodás született a termőföld sorsáról. Ne feledjük azonban, hogy a vidék és a mezőgazdaság jövőjét befolyásoló legfontosabb kérdések tisztázása még hátravan. A legkeményebbnek számító mezőgazdasági fejezet érdemi tárgyalásait az Európai Unió Nizzában elfogadott stratégiai dokumentuma szerint 2001 második és 2002 első félévére irányozták elő, de a legutolsó, júniusi tárgyalási forduló lezártával hazánk Ciprussal holtversenyben áll az élen az uniós tárgyalásokat tekintve a csatlakozni kívánó országok mezőnyében.
- Az utolsó forduló része volt a külföldiek ingatlan- és termőföldvásárlásáról szóló megállapodás is, amelyet azóta több politikus nehezményez, és kezdeményezte e fejezet újbóli megnyitását. Lehetséges ez? Egyáltalán: nem kapkodtuk el az egyezség megkötését?
- A termőfölddel kapcsolatos jelenlegi magyar szabályozás ellentétes a római szerződéssel, mert állampolgársági alapon tesz különbséget a tulajdonszerzésnél a magyar és az uniós állampolgárok között: magyar állampolgár 300 hektárig vásárolhat földet, míg külföldinek nem engedélyezi a tulajdonszerzést. Ezért kellett kérni az átmeneti mentességet. Az átmeneti idő alatt Magyarország fenntarthatja azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek a külföldi állampolgárok magyarországi termőföldtulajdon-szerzését korlátozzák. Az EU polgárai, illetve jogi személyei nem részesülhetnek hátrányosabb elbánásban, mint ami a csatlakozási szerződés aláírásakor érvényben van. Az átmeneti időszakban a nemzeti jogszabályokat alkalmazhatjuk a jogi személyek termőföldvásárlására vonatkozó tilalom esetében is. Ha a jelenleg hatályos földtörvény ősszel megváltozik, adódik a kérdés, hogy az új földügyi szabályozás fényében akar-e másfajta átmeneti mentességet kérni Magyarország. Ha nem, akkor nem kell megnyitni az ideiglenesen lezárt fejezetet.
- Egyes vélemények szerint a kormány taktikázik: egy lépést tesz előre Brüsszel felé, két lépést vissza, a magyar gazdák irányába. A fentiek tükrében valóban így tűnik, hiszen az ősszel parlament elé kerülő agrárcsomag részét képező földtörvény-módosítási tervezet például már olyan szigorításokat kíván bevezetni, amelyek gyakorlatilag elzárják a lehetőséget a külföldiek termőföldvásárlása előtt.
- Az eddigi tárgyalások eredményeként a csatlakozás után külföldiek hét évig nem vásárolhatnak magyar termőföldet. Nem vonatkozik azonban e korlátozás azoknak az unióbeli államoknak az ,,önfoglalkoztató” farmereire, akik legalább három évig Magyarországon élnek, s három évig ténylegesen és folyamatosan földműveléssel foglalkoznak. Tehát a mezőgazdasági szakképzettség és az állandó lakhely kritériuma még nem elegendő ahhoz, hogy a külföldi gazda termőföldet szerezhessen. A földbérlet viszont jelenleg sem tilos a külföldi számára, az átmeneti időszak pedig nem érinti a földbérletet. Következésképpen a földtulajdon megszerzésének az lehet a menetrendje, hogy az uniós farmer földet bérel, három évig önfoglalkoztató tevékenységet folytat, állandó magyarországi lakhellyel rendelkezik, és akkor megszerezheti ennek a területnek a tulajdonjogát.
- Nem indokolt az aggodalom, hogy ez a szabályozás kijátszható?
- Való igaz, hogy a jelenlegi szabályozás nem a lehető legjobb. A termőföldvásárlásra vonatkozó, a jelenleginél a belföldiek számára is szigorúbb szabályok - például a helyben lakás és a szakképzettség előírása - megmerevíthetik a földforgalmat, de segítik kiszűrni a földspekulációt. Ha viszont nem alkalmazunk ilyen jogszabályokat, akkor fennáll a lehetősége annak, hogy néhány családtag bevonásával több ezer hektáros nagybirtokokat vásárolnak össze olyanok, akik nem a mezőgazdaságból élnek. Ilyen típusú birtokok Nyugat-Európában sincsenek, s Magyarországon sem cél olyan nagybirtokok létrejötte, ahol bérmunkásként dolgoznak az emberek. A nagyüzemek kialakulása nem egyezik a követendő európai modellel, a törpebirtokok felszámolásának igényéből nem a nagybirtokok megteremtése következik. Az EU-ban életképes családi gazdaságokban gondolkoznak, nem latifundiumokban. Az átlagos üzemméret ott különben - persze nagy szóródással - csak 17 hektár. Kedvező, hogy a kormány a földkoncentrációt elősegítő megoldásokra törekszik, ám ezek a szándékok akkor lehetnek megalapozottak, ha átfogó agrárkoncepció van mögöttük, amely legalább minimális társadalmi konszenzuson nyugszik. Jelenleg azonban nincs átfogó birtokpolitikai stratégia. Kérdés, hogy a választásokig hátralévő néhány hónap igazán alkalmas-e koncepcionális méretű átalakítások végrehajtására az agráriumban, amikor erre az előző három év nem volt elegendő.
Gallasz Gizella
