Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az összes alkoholtartalmú ital fogyasztását tekintve Magyarország világviszonylatban a kilencedik helyen áll, a szeszes italok fogyasztásában pedig az ötödik, főként a régi KGST-országok mögött. Az egy főre jutó magyarországi szeszfogyasztás a 20 évvel ezelőtti 5 hektoliterfokról (egy hektoliterfok = 1 liter 100 százalékos szesz) már évekkel ezelőtt 3-3,2 hektoliterfokra csökkent a KSH adatai szerint. Mivel a fogyasztás nem változik, illetve kismértékben inkább tovább mérséklődik - ez a tendencia folytatódhat idén is -, az értékesítést a legális eladások növelésével lehetne bővíteni. Ennek érdekében a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács (MSZSZT) szerint az üzletekben és a vendéglátóegységekben lévő pénztárgépekbe kellene építeni egy szoftvert a szeszesital-eladások önálló regisztrálására. Ehhez a szervezet - a pénztárgépbeszerzésnek támogatásához hasonlóan - adókedvezményt tartana szükségesnek, nem rejtve véka alá azt, hogy amennyiben teljes mértékben sikerülne legális keretek közé terelni a szeszesital-kereskedelmet, a szeszipar 20 milliárd forintos költségvetési befizetései akár 70 százalékkal is növekedhetnének.
Győry László, az MSZSZT igazgatója emlékeztet arra, hogy tagvállalataik árbevétele tavaly 65 milliárd forintra emelkedett az előző évi 57 milliárdról, ami 14 százalékos növekedés. Idén 6-7 százalékos nettó árbevétel-növekedéssel és az évenként rendszeresen emelkedő jövedéki adóval számolva az ágazat eladásainak értéke ismét körülbelül a tavalyi szinttel, 10-15 százalékkal emelkedhet, 72 milliárd forintra. Ez azonban nem olyan nagy szám, mint amilyennek látszik - hívja fel a figyelmet az igazgató -, a szeszipar átlagos nyereségszintje ugyanis nem több, mint 2-3 százalék.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás a magyarországi szesziparnak számos előnnyel jár, a jelenlegi helyzethez képest azonban hátrányok is lesznek, illetve a belépés feladatokat is ad. Az utóbbiak között első a verseny szabályozása, most ugyanis 68 százalékos vám terheli az importot. További változás, hogy a jövő évtől csak 100 százalékban gyümölcsből készült szeszes italt lehet pálinka név alatt forgalomba hozni. Emellett meg kell szüntetni a többszintű jövedéki szabályozást, minden termékre az unióban egységes, 100 hektoliterfokonként 550 eurós jövedéki adót kell alkalmazni. Magyarországon jelenleg az ilyen jellegű és szintű - 1590 forintos - jövedéki adó mellett 1375 forint jövedéki adó vonatkozik külön a pálinkára és a brandyra, továbbá 594 forint a bérfőzésre. Utóbbit az EU kívánalmainak megfelelően a mostaninál jobban kell majd regisztrálni, továbbá át kell venni az unió borlepárlási gyakorlatát - az EU-ban a borászati melléktermékek kötelező lepárlása van érvényben -, igaz, erre támogatás is jár a közösségi büdzséből. A 380 milliós piac mellett ugyanakkor előny lehet, ha sikerül levédetni a pálinka nevet mint magyar exkluzivitást. További előny az uniós támogatásokból való részesedés - például a fent említett brandykészítés, a borlepárlás terén -, nem beszélve arról, hogy a magyarországi finomszeszek nagyon jó minőségűek, tehát versenyképesség szempontjából várhatóan megállják a helyüket az európai piacon. A magyar termelők várhatóan ki tudják majd használni a földrajzi jelzőkkel védett termékek előállítási lehetőségét is. Ezekből eddig öt pálinkafélét regisztráltattak az EU-val a magyar illetékesek: a kecskeméti barackot, a szatmári és a békési szilvát, az egri cseresznyét és a szabolcsi almát. Végül pozitívum még, hogy a világon és Európában egyaránt terjed a bioetanol (benzinhez alkoholt kevernek tisztán vagy adalékanyagként) használata, ami Magyarországot is hozzásegíti ahhoz, hogy egyre inkább megfeleljen a környezetvédelmi szempontoknak.
L. L.
