Munkáltatótól, banktól, partnertől is követelhető az adós adótartozása

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Az inkasszó a legeredményesebb végrehajtási cselekmény az adóhatóság statisztikája szerint: tavaly 1962 milliárd forint értékben bocsátott ki inkasszót a hatóság. Ez elsőre óriási összegnek tűnik, ám jelentősen módosul a kép, ha hozzátesszük: a mégoly hatékony eszköznek is csak 8,3 százalék a megtérülése. Vagyis a majd kétezermilliárd forint követelésből mindössze 163 milliárd forint folyt be ténylegesen az államkasszába. A 8,3 százalékos megtérülési arány egyébként kifejezetten jónak mondható − összehasonlítva, egy felszámolás alá került cég tartozásainak általában egy-két százalékát lehet csak kifizetni.

Alapesetben az örökösöktől − az örökrész erejéig −, az ajándékozottól − az ajándék értékének erejéig −, a betéti társaság beltagjától követelhető olyan adósság, amelyet nem az érintett halmozott fel. Bizonyos esetekben viszont bármely szereplőtől levonható a követelés. A hatóság amellett, hogy inkasszót bocsát ki az adósnál, speciális esetekben akár az adós munkáltatójánál, bankjánál, üzleti partnerénél is kopogtathat.

Ez akkor fordulhat elő, ha a munkáltató, kifizető, hitelintézet vagy más személy, cég annak ellenére fizet az adósnak, hogy az adóhatóság már végrehajtás alá vonta az adott összeget. Vagyis ha a munkáltatónak vissza kellene tartania a bér adott részét, ám ő mégis kifizeti azt teljes összegben az alkalmazottnak, a hatóság követelheti az összeget a mögöttes felelősségre hivatkozva a munkáltatónál. Ez első pillantásra kegyetlennek tűnhet, ám az esetek túlnyomó többségében nem arról van szó, hogy a munkáltató elfelejti a hatóság követelését, hanem arról, hogy az adós saját vagy közeli hozzátartozójának cégében alkalmazott.

Egy fokkal kellemetlenebb lehet a helyzet, ha a hatóság egy pénzintézetnél kopogtat, mert a bank nem tett eleget a végrehajtás szabályainak. Az esetek többségében nem arról van szó, hogy a bank véletlenül nem teljesíti a hatósági átutalási megbízást − ezt nyilván megteszik. Az ugyanakkor jellemző − állítja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szaklapja −, hogy a beszedési megbízás ellenére elsőként saját követeléseiket teljesítik, vagyis az adott összegből levonják a hiteltörlesztést, kezelési díjat, tranzakciós díjat. Ez addig nem is jelent problémát, amíg a számlán lévő összeg minden követelést fedez.

A mögöttes felelősség akkor merül fel, ha a bank által átutalt összeg nem fedezi teljes egészében a hatóság követelését. Ebben az esetben a bank a végrehajtási szabályok szerint kiterjeszti a teljesítést más számlákra − megtakarítási számlákra, betétekre, takarékbetétekre −, s természetesen saját igényeit hátrább kell sorolnia. Szintén a pénzintézet felelőssége, ha azzal utasítja vissza a beszedési megbízást, hogy az adós számlaszáma megszűnt, miközben egy más számlán tapasztal pénzmozgást. Ha bebizonyosodik, hogy a pénzintézet nem teljesítette a megbízást, holott erre lett volna lehetősége, a hatóság határozattal utasíthatja a bankot az elmulasztott összeg átutalására.

Bankkal szemben követelni az összeget viszonylag kényelmes, hiszen annak biztosan megvan a fedezete. Sok esetben azonban reménytelen a küzdelem. Felmerül ugyanis a mögöttes felelősség abban az esetben is, ha az adósnak is tartoznak − ebben az esetben az adós adósától követelhető az inkriminált összeg. Ha az adós kölcsönt adott, ha egy lánctartozásban neki is tartoznak, ha olyan szerződést kötött, amelyből egy későbbi időpontban bevétele származhat, a hatóság magát a követelést is lefoglalhatja. Ebből akkor lehet pénze, ha az adott ügylet határideje lejár, illetve aktuálissá válik a kifizetés.