Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyáltalán nem meglepő, ha egy élelmiszer-feldolgozó cég a hirtelen - például a feldolgozó gépsor meghibásodása miatt - felhalmozódó alapanyagot olyan hűtőházban vagy raktárban helyezi el, amelyet egy másik cégtől bérel. Ennek adott esetben borsos ára is lehet, hiszen gyorsan kell megfelelő tárolókapacitást biztosítani. Ez akár a haszon javát is elviheti, hiszen egy előre nem kalkulált, jelentős költséget generáló intézkedésről van szó.
Kérdés, mennyiben ad más színezetet a történetnek, ha kiderül, a hűtőházat bérbe adó cégben kisebbségi tulajdonos az élelmiszer-feldolgozó társaság. Az élelmiszer-feldolgozó cég a hirtelen kiadásra hivatkozva extra költséget tud generálni, ezzel adóalapja csökken, még az is kijöhet a végén, hogy társasági adót sem kell fizetnie. A hűtőház pedig egyébként is veszteséget termelt, vagyis az ügylet révén elért nullszaldó még nem generál adófizetési kötelezettséget.
Az ilyen, kapcsolt vállalkozások közti ügyleteket évek óta kiemelten vizsgálja az adóhatóság. Ez a kiemelt kitétel nem jelent tömeges vizsgálatot, tavaly 1800-at hajtott végre az APEH, két éve pedig nagyjából ezret. Első körben a multinacionális cégek voltak inkább a fókuszban, ami érthető is. Az egyes állami adóhatóságok számára ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy az anya- és leányvállalatok közti megállapodásoknak adófizetési szempontból mi lesz a következménye.
Ha egy anyavállalat hitelt nyújt a leányainak - egy előre tervezett beruházás megvalósítására vagy akár egy új termék, új arculat reklámozására -, ha egy know-how-t ad át, ha rendelkezésre bocsátja eszközeit, azt a feleknek be kell árazniuk. Ezt követően az egyik oldalon jelentős költség, a másikon jelentős bevétel vagy értéknövekmény lesz tapasztalható, ami befolyásolja az adófizetést is. Nemzetközi színtéren ennek hátterében - a vállalat ésszerű működtetése mellett - az is állhat, hogy az egyik államban jóval kedvezőbbek az adózási feltételek. Hogy, hogy nem, épp ott keletkezik jelentős eredmény, ahol alacsony a terhelés, s ott lesz vékony a profit, ahol magas az adó.
Az adóhatóságok folyamatosan kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy az ilyen ügyletek ne célozhassák az adófizetés tulajdonképpeni elkerülését. A feleknek ennek fényében az egymás közti ügyletek során piaci árakat kell alkalmazniuk, s erről részletes dokumentációt is kell készíteniük. Vagyis ha hitelt nyújtanak egymásnak, annak kamatát is a piachoz kell igazítani.
Ilyen dokumentációt azonban nemcsak a nagyvállalatoknak kell készíteniük, hanem minden cégnek, így az országhatáron belül tevékenykedő kisvállalkozásoknak is. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) az idén is kiemelten figyeli majd az ilyen ügyleteket, s egyre inkább a kkv-szektorban tervezi ellenőrizni a transzferárak alkalmazását.
A nagyvállalatok kifinomult módszerek alapján állapítják meg áraikat, s ezek a módszerek igen költségesek is. A kisvállalkozásoknál nyilván nem lehet elvárni, hogy drága adatbázisokat vásároljanak az árak meghatározására. Itt elegendő lehet akár egy kockás papír is, ha az abban lévő adatok helytállóak - tájékoztatta lapunkat a NAV. Elsősorban a tartalmi elemeket vizsgálják majd, s nem az lesz a cél, hogy formai kifogásokba kössenek bele és szedjenek be bírságot. A hatóság tapasztalatai szerint a vállalkozások tisztában vannak azzal, hogy mit jelent a piaci ár, s hogy miért kell a dokumentációkat elkészíteniük. A dokumentációt a társasági bevallással együtt, legkésőbb május 30-ig kell elkészíteni.
