Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A nyári adócsomag után mintegy tucatnyi törvény módosította így vagy úgy az adó- és járulékszabályokat. Volt korábban erre példa, hogy szinte hetenként nyújtották be az adótörvényeket?
- Volt év, amikor több mint tízszer változott az szja-törvény, 2005 ebből a szempontból legendásan jól sikerült esztendő volt. Az ugyan nem tucatnyi módosítás eredménye volt, és némelyik törvényen belül csak különböző rendelkezések különböző időben léptek hatályba. Sajnos az elmúlt öt évben jellemző volt a jelentős mennyiségű változás az adótörvényekben. Az is gyakran előfordult, hogy a záró rendelkezésekben még hatályba sem lépett szabályt módosítottak. Mára kényszerűségből eléggé edzettekké váltak az adózók és a tanácsadók.
- Mindez mit jelent a jogszabályok színvonalát illetően?
- Nyilván nem tesz jót a színvonalnak. De az is illúzió, hogy az adótörvények annyira egyszerűek lesznek, mint az egyszeregy. Rendkívül sok bonyolult élethelyzet van, amit nem mindig egyszerű lekövetni az adószabályokban, hogy az EU kötelezően átveendő szabályairól ne is beszéljünk. Egy összetett opciós ügyletet adószempontból leszabályozni nem könnyű, sőt még a közgazdászok 99 százaléka sem értené meg az alapügylet lényegét. A válság idején sokan rá is döbbentek, micsoda kockázatokat futottak ilyen ügyletekkel. Az adójogi szabályozás ennek függvényében nyilván nem lehet egyszerű, de törekedni kellene a minél érthetőbb és áttekinthetőbb adózási környezet kialakítására, megfelelő felkészülési idő mellett.
- Ez a válságadók esetében nem sikerült túl jól.
- Ezt nehéz lenne tagadni, aminek egyébként részben az a magyarázata, hogy a kormány járatlan utakon indult el. Az szja több mint húszéves történetét tekintve, ha most bárki bármilyen ötlettel előállna a jövedelemadózással kapcsolatban, arra lenne valamilyen modellszámítás öt-tíz évvel ezelőttről, mert biztosan foglalkoztak már a minisztériumban a kérdéssel. Hasonló a helyzet a társasági adóval vagy az áfával is. Az új adóknál viszont nincs ilyen, ezek nem kipróbált dolgok. Problémát okoz például, hogy az a csoportadózási koncepció, ami egyébként más országokban működik a társasági adózásban, nálunk ismeretlen. A válságadóknál éppen ez lépett a rendszerbe, ezeket az adókat csoportszinten kell értelmezniük, kiszámolniuk, befizetniük külön-külön az adóalanyoknak. A csoportadózásnál külön tudomány, hogy hogyan kell kiszámolni az adóalapokat. Mi van, ha év közben veszek vagy eladok egy céget, mi van a fúziókkal, mikor hogyan kell arányosítani? Ráadásul ezek az adók progresszívek, vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy ha egy tízmilliárd forint árbevételű cégcsoportból eladtak egy kétmilliárd forint bevételű céget, akkor a kétmilliárdos cégnek más lesz adója, mint ha maradt volna az eredeti felállás vagy akár ha megvette volna egy 300 milliárd forint forgalmat generáló vállalat. Hiszen bizonyos érték felett már sokkal magasabb kulccsal kell adózni. Nagyon komoly összegekről is lehet szó, ha nem egyértelmű, hogy az adott cég után milyen elv szerint kell megfizetni az adót. Mindezekből az feltétlenül leszűrhető tanulságként, hogy ilyen horderejű változások előkészítésére, vitájára több időt kell szánni.
- Arra lehet számítani, hogy a válságadók esetében a 2010-re megállapított adót évekig vitatni fogják a szereplők?
- Abban bízom, hogy a szokásos menetrend szerint alakulnak majd a vitás kérdések. Az év elejére összegyűlik, mi az, ami nem világos, amit szükséges valahogyan elrendezni. Amikor a parlament is visszatér a téli szünetről, tavasszal valamilyen hibajavító törvénymódosításra biztosan sort kerít. Ilyen korrekció mindig szokott lenni, nem jelent problémát, az adóalanyokra kedvező hatású esetben akár visszamenőleg is működhet.
Vegyes a törvények mérlege
- Az idei módosítások alapján kettős kép alakulhatott ki. Egyrészt voltak jelentős egyszerűsítések a rendszerben, másrészt kiszámíthatatlanabb lett a környezet. Milyen mérleget lehet vonni?
- Ez nagyon nehéz kérdés, mert nincs átlagadózó. Akinek van 500 millió forint eredménye, 19 helyett tíz százalék társasági adót fog fizetni, és nem érinti semmilyen válságadó, nyilván boldog lesz. Az a magánszemély, akinek van három gyereke és viszonylag magas jövedelme, jól fog járni. A kedvezőbb helyzetbe kerülő adózók egyébként is viszonylag jól viselik, ha valami bizonytalanság van a jogalkotásban. A problémák inkább a már említett járatlan utaknál adódnak, ez a kör sokkal rosszabbul éli meg, ha például a bevallás előtt három nappal még nincs meg a bevallási nyomtatvány.
- Befektetőbarátabb lett az adórendszer?
- Azoknál az ágazatoknál, amelyeket nem érint a válságadó, szerintem javultak a feltételek. Különösen azokban az ágazatokban, ahol magas jövedelmezőséggel és viszonylag magas hozzáadott értékkel és átlagbérekkel dolgoznak, mert csökkent a társasági adó, s ha a bérköltség nem is lett kisebb, az szja-csökkentésnek van a nettó jövedelmet emelő hatása. Vagyis béremelésre valószínűleg nem kell költeni pár évig. Aki viszont a válságadóval érintett szektorban van, nyilván mást gondol, és ezekben az ágazatokban csökkenni fog a befektetői hajlandóság, és ennek főleg a pénzügyi szektorban lesznek a gazdaság egészét érintő tovagyűrűző hatásai. De az adórendszer csak egy a fontos tényezők közül a versenyképességnél. Egy jobb adórendszerrel sem leszünk kint a vízből, ha más területen nem javul vagy akár még romlik is a helyzet.
Egy kulcs kusza törvényben
- A régióban utolsóként Magyarország is bevezette az egykulcsos szja-t, ami mégsem lett annyira egyszerű az adójóváírás és a családi kedvezmény miatt. A kormány pedig jövőre újraírná az szja-törvényt. Hogyan kellene újraírni?
- Az adójóváírást, gyerekkedvezményeket lehet finomhangolni például az infláció alakulásának függvényében, és ez valószínűleg minden évben meg is történik majd. Látszik, hogy az adójóváírás szép lassan kivezetődik a rendszerből, csak a legalacsonyabb jövedelmeknél marad meg valamilyen formában. Arra számítok, hogy ez az alapstruktúra megmarad. Ugyanakkor az szja lassan azon törvények közé tartozik, amelyek esetében többkilónyi Magyar Közlöny passzusait kellene összevagdosni, ha valaki szeretné az egyes módosításokat nyomon követni. Nagyon nehézzé vált az szja kezelése, a túl sok módosítás szinte lehetetlenné teszi a törvény alaplogikájának megértését. Egy új, egységes, egyszerűbb törvényre volna szükség, fogalomhasználatát, logikáját egységesen kellene kialakítani az elmúlt 15 év módosításai után. Ismereteim szerint az NGM-ben is gondolkodnak ezen az irányon, ami alapvetően jórészt technikai kérdés.
- Az egykulcsos rendszer révén az osztalék, az árfolyamnyereség, a kamat és más külön adózó jövedelmek adója is 16 százalék lesz. Ez mennyiben változtathatja meg a megtakarítási kedvet, illetve azt, hogy milyen formában mutassanak ki adott jövedelmeket?
- Az kevéssé jellemző Magyarországon, hogy valaki azért viszi külföldre a pénzét, mert itt 25 százalék a kamatadó, máshol pedig 18 vagy éppen nincs. Nem hinném, hogy a 16 százalékos adó ezen változtatna, s azt sem hiszem, hogy a német befektetők Svájc helyett Magyarországra hoznák az adó szintje miatt megtakarításaikat. Az ilyen típusú folyamatokban az a fő befolyásoló tényező, hogy milyen az offshore-ellenes harc, mennyire agresszív az adóhatóság. Nem elképzelhetetlen, hogy ez a 16 százalék egyéb más folyamatokkal együtt forrásokat is vonzhat Magyarországra, de nem hiszem, hogy óriási mozgások lennének. Meggyőződésem, hogy a megtakarítási hajlandóság 80-90 százalékát nem az adó szintje határozza meg egy bizonyos sávon belül. Lefelé kevésbé rugalmas a megtakarítási hajlandóság, vagyis azért, mert tíz vagy 15 százalék az adó, még nem fogok kevesebbet megtakarítani. Persze ha felvinnék 70 százalékra a kamatadót, annak már lenne hatása. Ám nem arra, hogy megtakarítok vagy sem, hanem hogy viszem-e külföldre a jövedelmem vagy sem. A megtakarítást sokkal inkább befolyásolja a jövedelemkiáramlás, a gazdasági környezet, a társadalmi hangulat. Fura módon a kevesebb jövedelemből is hajlamosabbak többet megtakarítani az emberek válságos időszakban. A megtakarításokkal kapcsolatos döntések esetében van hét-nyolc tényező, amelyek között az adókulcs inkább az utolsók között szerepel. Az átlagember szájából nem életszerű az a mondat, hogy "ha kisebb az adó, többet takarítok meg".
- Akkor az sem életszerű a tartós befektetési számlánál, hogy megtakarítok három évre, mert csak tíz százalék az adó és nem 16?
- A tbsz-nél inkább arról lehet szó, hogy kiindulásként abból baj nem lehet, ha oda kerül a pénz, és ha kibírom három évig, már nyertem hat százalékot. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy ha valaki a harmadik év tizedik hónapjánál tart és épp autót szeretne venni, akkor azt a két hónapot inkább kivárja. De ha rugalmas a bank, akkor adott esetben ezt a két hónapot meg is finanszírozhatja az ügyfélnek, elvégre a tbsz fedezetként ott van. A tbsz kapcsán egyébként meglepő, hogy a pénzügyi szektorban mennyire kevéssé népszerűsítik. Van mindenhol, de nem lett még szerves része a pénzügyi kultúrának.
Veszélyes az amnesztia üzenete
- Ez a kormány is meghirdetett egy adóamnesztiát, ha lehet, egy kicsivel rosszabb környezetben, mint az előző. Akkor sem lehetett arról hallani, hogy tömegével hozták volna vissza a pénzeket az emberek, a mostani verziótól nagyjából ugyanez várható?
- Mint valaha költségvetéssel is foglalkozó szakembert kicsit megnyugtat, hogy nem terveztek több tíz vagy száz milliárd forint bevételt az adóamnesztiából. A döntésnek ugyanakkor veszélyes üzenete lehet. Az előző amnesztia idején kaptunk kérdéseket, bár nem számolatlanul. Azt persze már nem tudjuk, hogy a kérdések után történtek-e valódi lépések, de az volt az érzésünk, hogy ez az amnesztia nem hozott haza nagy pénzeket. Az sem volt egészséges üzenet, amikor előállt egy olyan szituáció, hogy a teljesen transzparens, például Ausztriából származó osztalék után le kellett adózni 25 százalékot, míg az átláthatatlan, például Barbadosról származó, adóamnesztiával hazahozott pénz után csak tíz százalékot kellett fizetni, és még kérdéseket sem tehetett fel az adóhatóság. Volt olyan ügyfelünk, aki bizony elcsodálkozott ezen. Sosem voltam híve az amnesztiának, s ami különösen veszélyes lehet, hogy ez már a második. Minden ilyen úgy indul, hogy most először és utoljára kinyitják az ajtót. De ha az állam - és teljesen mindegy, hogy ez hány kormányt jelent - már másodjára nyitja ki ezt a kaput, az már sokakban elindíthat olyan gondolkodást, hogy adózunk ahogy adózunk, előbb-utóbb adódik majd egy amnesztia és akkor olcsón hazahozzuk a pénzt.
- Ezzel ellentétes hatás nem érezhető, vagyis hogy kiviszik az emberek a pénzüket?
- Erre nyilván a bankok tudnak pontos választ adni. Az elmúlt húsz évben mindazonáltal nagyon sokszor hallottam már, hogy ebben az országban "ezek" után ember nem fog pénzt tartani. Vagyis az ilyen, ha úgy tetszik, pufogást nem mindig kell komolyan venni. Az viszont biztos, hogy amikor 317 forint volt az euró, sokan kivitték a pénzüket, tartva attól, hogy egy bank- vagy államcsőd miatt mindenük elúszhat. Mai szemmel 275 forint körüli euróárfolyamnál persze lehet azt mondani, hogy teljesen irracionális döntést hoztak, de sokan valószínűleg abból indulnak ki, hogy nem akarnak még egyszer stresszelni egy esetleges forintzuhanás miatt. Szerintem egy pánikszerű tőkekiáramlást csaknem kizárólag az állam tud előidézni és megállítani is. Azért is van szükség egy stabil, kiszámítható, a versenyképességet szem előtt tartó gazdaságpolitikára, hogy ezekről a kérdésekről még elméleti szinten se legyen értelme beszélni.
