Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jegyzetem címe alapján felmerülhet a kérdés, mit is lehet ehhez a témához hozzátenni. Ez rendkívül egyszerű: a kérdést is érintő, korábban már meghirdetett adóhatósági célok és a jelenlegi gyakorlat, úgy tűnik, még mindig sokszor eltér egymástól. A napokban napvilágot látott, adóhatóságot ért ombudsmani kritikára nem is szeretnék kitérni, mivel a téma apropóját nem az említett bírálat, hanem szakemberként megélt saját tapasztalataink adják.
Az adózás rendjéről szóló törvény részletesen meghatározza mind az adózó, mind pedig az adóhatóság jogait és kötelezettségeit a határidők vonatkozásában is.
A mindennapokban gyakran tapasztaljuk ügyfeleinknél, hogy a határidőkre vonatkozó kötelezettségek a gyakorlatban igen egyoldalúak. Elég csak az akár indokolatlanul elhúzódó adóhatósági ügyintézés miatt átmenetileg bizonytalanságban lévő adózókra gondolni, akik ezt igen nehezen élik meg, főleg a jelenlegi, érzékenyebb gazdasági környezetben. Pedig a törvény az ezekre vonatkozó határidőket is egyértelműen definiálja.
Talán jól szemlélteti a problémát az utóbbi időkből kiragadott két rövid történet is. Ingatlanberuházásokkal foglalkozó egyik ügyfelünk a következő problémával keresett meg pár hónappal ezelőtt minket: 2001-ben indult egy illetékeljárási ügy egy ingatlanberuházás kapcsán, amiben még most sincs jogerős határozat, mivel az eljárás újra fellebbezési szakaszban van. Az elmúlt évek alatt az ügy többször újraindult, most visszajutott első fokra, miután az eset már megjárta a Legfelsőbb Bíróságot is.
A másik esetben egy multinacionális cég magyarországi leányvállalatánál indított az adóhatóság vizsgálatot mintegy két évvel ezelőtt, a cég üzleti partnereihez kapcsolódóan. Ugyan az ügyben már született elsőfokú, majd másodfokú, jogerős határozat is, de ez utóbbi - eljárási hibák miatt - ismételt eljárásra utasította az elsőfokú adóhatóságot. Az ismételt eljárás újra másodfokon kötött ki, mi több, egyedi módon az ismételt eljárásban a másodfok is ellenőrzési cselekményt foganatosított, tehát ebben az esetben sincs lezárva az eljárás.
Az adóhatóság védelmében meg kell jegyeznem, hogy e példák igen komplexek, de talán az ilyen eljárási ügymenetek akkor sem indokolhatóak.
Persze az is fontos, hogy az adóhatóság egyáltalán nincs könnyű helyzetben, amit nagyon sok, jelenleg is gyakorló, korábban az adóhatóságnál dolgozó adótanácsadó is megerősít, valamint azt is tudom, hogy bőven van javítanivaló az adózói morálon is, mégis lehetne ezt másképpen csinálni.
Hiszem, hogy a kötelezően meghatározott feladatain túlmenően az adóhatóságnak egyfajta szolgáltató feladatköre is van, amit az elnök is visszaigazolt egyik friss nyilatkozatában is, illetve megerősítette, hogy továbbra is középtávú célja az adóhatóságnak a meglévő szolgáltatás minőségének javítása. Úgy vélem, hogy ez reálisabb, a társaságok által is elvárt, de jelenleg még gyakran kifogásolt ügyfélkezelést is jelentene. Ennek alapfeltétele lenne a hatékony és fejlett kommunikáció a felek között, de nem kizárólag a törvény által előírt, ám gyakran eltérően értelmezett határidőkön keresztül. Ez nyilvánvalóan hosszú és nehéz út, talán ezért lenne jó, ha mihamarabb elindulnánk rajta. Csak éppen - az eddigiektől eltérően - egy kicsit más irányba.
