Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Számos közszereplőről cikkezett a sajtó nemrégiben, miszerint külföldre menekítették vagyonukat és ez mennyire etikátlan és mekkora összegek kerülnek ki a magyar adóhatóság látóköréből. Jegyzetemnek nem célja pálcát törni egyik "offshore-ozó" szereplő felett sem, azonban néhány fontos tudnivalóra, illetve változásra érdemes felhívni a figyelmet.
Először is elkülönítenék két kategóriát: az egyik eset az, amikor jellemzően passzív jövedelmek (osztalék, kamat, konzultációs díj, jogdíjak) realizálódnak egy külföldi társaságban, és ezt annak magyar illetőségű magánszemély tulajdonosai nem személyes szükségleteik kielégítésére fordítják, hanem újra befektetik. A másik eset az, amikor egy olyan külföldi társaság szerez jövedelmet, amelynek tulajdonosairól az adott ország nem szolgáltat információt, ezáltal tulajdonosa a jövedelmet el tudja költeni anélkül, hogy ezt adóbevallásában szerepeltetné.
Jól látható, hogy a második eset nem legális, és az is egyértelmű, hogy az offshore ország jellemzően alacsony adatszolgáltatási hajlandósága határozza meg a határvonalat a két eset között. A sajtóban többször említett Ciprus ilyen szempontból kakukktojás: mivel számos adóegyezménnyel rendelkező uniós országról beszélünk, a cégadatok elvileg hozzáférhetők, a gyakorlatban azonban a tulajdonosok személyazonosságát kideríteni nem feltétlenül egyszerű. Ameddig a ciprusi cég magyar magánszemély tulajdonában van, addig nincs okunk feltételezni illegalitást, azonban számos esetben a pénz továbbvándorol olyan országba, ahogy a cég tulajdonosainak adatait már teljes homály fedi. A dolog konklúziója tehát az, hogy ha meghalljuk a "ciprusi offshore" kifejezést, nem feltétlenül adócsalásról beszélünk. Sőt, bizonyos feltételekkel a ciprusihoz hasonló előnyök már Magyarországon alapított társasággal is érvényesíthetők, elég, ha a bejelentett részesedés és a feltétel nélküli osztalékadó-mentességre gondolunk.
A probléma a fent említett második esetre vonatkozik, amikor az offshore cégben felgyülemlett pénzt a tulajdonos személyes szükségleteire fordítja, elkölti vagy pestiesen szólva hazahozza bőröndben. Ez kicsit szofisztikáltabb módon úgy is működhet, hogy az offshore cég megfelelően hosszú futamidőre kölcsönadja a pénzt tulajdonosának. Valljuk be azonban őszintén: aki ma Magyarországon adóbevallásában jövedelmet vall be, legalább 25 százalék adót kell hogy fizessen (eltekintve a kamatadótól és a tőzsdei cégek által fizetett osztalék utáni adótól és néhány mentes tételtől). A jogalkotó az idén elfogadott, jövő évtől hatályos szabályok alapján lecsapni készül azon magánszemélyekre, akik offshore cégekben halmozzák fel a pénzüket. Ez úgy fog megtestesülni, hogy a jogalkotó vélelmezni fogja, hogy az offshore cégben felhalmozott pénzt hazautalták, és úgy vonja adózás alá a magánszemély jövedelmét, hogy adott esetben ő ebből egy forintot sem látott. Az adó mértéke pedig nem a fent említett 25 százalék, hanem az összevont adótábla adója a hozzá kapcsolódó járulékokkal együtt.
A szabályozás minden bizonnyal sokakat gondolkodásra késztet, érdemes-e ezt így folytatni. Sajnos azonban azokat a struktúrákat is érinti majd az új rendszer, amelyek a fent körülírt legális kategóriába sorolhatók. Ezekben az esetekben nem árt, ha kéznél van a tanácsadó, hiszen ezek a legális, transzparens jövedelemáramoltatások a professzionális cégek esetében is sok esetben felvállalhatók. Az pedig, hogy mennyire lesz visszatartó hatással az új szabályozás, majd csak jövőre derül ki. A számok remélhetőleg akkor sem hazudnak
