Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mostanában - teljesen indokoltan - a gazdasági válság és annak hatásai (visszaeső bevételek, növekvő veszteségek) uralják az ezzel foglalkozó szaksajtót. Én egy speciális szemüvegen keresztül nézve közelíteném meg ugyanezt: ha veszteség, akkor veszteségelhatárolás.
A társasági jövedelemadózásban alapelv, hogy az összesített adófizetés - a veszteségelhatárolás révén - az összesített, több időszakon átívelő eredményességet kövesse. De nem feltétlenül akkor, ha a magyar adóhatóságon múlik! A törvényi rendelkezések szerint ugyanis bizonyos esetekben a veszteség elhatárolásához az adóhatóság hozzájárulása szükséges, amit az előszeretettel tagad meg.
Az adózónak a kérelmében részletesen taglalnia kell, hogy a veszteség valamilyen elháríthatatlan külső ok miatt (például elemi kár) keletkezett, vagy ha nem, ő a veszteség elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy tőle elvárható. Adószakértői gyakorlatomból tudom, hogy bizonyos hatósági osztályoknak szinte lehetetlen meggyőző indoklást készíteni ahhoz, hogy az elbíráló tisztviselők elfogadják azt.
Az első esetben - úgy vélem - a mostani szinte példátlan, a teljes globalizált világot maga alá gyűrő válság igenis meg kell hogy feleljen az elháríthatatlan külső ok fogalmának. Nem arról beszélünk, ami bármely időszakban megtörténhet: nagy a verseny, a versenyben alulmaradó vállalkozások termékeire kevesebb a vevő, ezért azok veszteségesek lesznek. Ez valóban olyan helyzet lenne, amiért nem pusztán a vállalkozáson kívüli tényezők okolhatók. Itt arról van szó, hogy a Lehman Brothers klasszikus "derült égből villámcsapás" csődje után pár hónappal komplett iparágak lehetetlenültek el a kereslet visszaesése miatt, a külső finanszírozás - ha egyáltalán van - megfizethetetlen, és a teljes folyamat olyan váratlan volt, hogy azt semmilyen mérvadó gazdasági elemzés nem jelezte előre. Sajnos előfordult, hogy az adóhatóság egy cégnél a válság hatását mégsem tekintette elfogadható oknak - hogy aztán ugyanezen osztály egy másik cégnek szó nélkül pecsételjen...
De ha ez nem lenne elég, az üzleti ellenlépéseket megtevő - ám így is veszteséges - vállalkozások is gyakran hiába hivatkoznak igyekezetükre. A megtett lépés vagy nem teljesíti azt a hatósági elvárást, hogy az "ésszerűségen túlmutató" legyen (számomra érthetetlen, miért kell, egyáltalán lehetséges-e az ésszerűnél jobbat teljesíteni), vagy a stratégia eredménytelensége (értsd: a cég mégis veszteséges) a hatóság sajátos értelmezése szerint azt mutatja, hogy a gazdálkodó nem úgy járt el, ahogy tőle elvárható (hiszen akkor nem alakult volna ki veszteség). Azt gondolom, könnyen belátható: ha csak a veszteséget elkerülő válságkezelés az elfogadható eljárás, akkor egy veszteség sem kaphat engedélyt.
Persze nem várható el, hogy az adóhatóságnál közgazdászprofesszorok dolgozzanak. Csak annyi: józan megfontolással, ne költségvetési nézőpontból járjanak el. A cégek pedig ne hagyják magukat, megéri fellebbezni.
