Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jogelméleti vita folyik az elévülési időn túli adóvizsgálatokhoz kötődő bizonyítási kötelezettségről. A revizorok az adózás rendjéről szóló törvény szerint tanúvallomást nem fogadhatnak el a vagyon forrásának igazolására, kizárólag okiratot – értesült a NAPI Gazdaság. Az elévülési időn túli papírok felmutatása problémát jelent például olyan magánszemélyeknek, akik a rendszerváltás előtti időkben „maszekolásból” tettek szert jelentős jövedelemre, ám arról bizonylatuk nincs, hiszen se számviteli nyilvántartás vezetésére, se adóbevallás készítésére nem voltak kötelezettek. A joghézagra utal az adózás rendjéről szóló törvény legújabb módosítása is, mely szerint a 2013-tól lezajló vagyonosodási vizsgálatoknál már kizárólag közhiteles nyilvántartással, jogerős bírósági vagy hatósági határozattal, illetve egyéb közokirattal, valamint bankszámla- és értékpapírszámla-kivonattal igazolható a vagyon forrása az elévülési időn túl, vagyis a 2006. szeptember 15-e után szerzett jövedelmekről már mindenképpen ilyen irattal kell rendelkezni. Oszkó Péter, a Deloitte adópartnere szerint ezzel az adózó javára érvényesíthető garanciák körét szűkítik, és tulajdonképpen arra kényszerítik a magánszemélyeket, hogy az elévülési időtől függetlenül minden iratukat őrizzék meg.
A visszamenőleges okiratolásra, illetve a mérsékeltebb vagyongyarapodás kimutatására legális lehetőség nincs – vélekedik Farkas Gábor, a KPMG szakértője. Az adóhatóságnak benyújtott bevallások, a bankszámla- vagy értékpapírszámla-kivonatok, az illeték- és a földhivatali nyilvántartások utólag nem manipulálhatók. Kölcsönszerződés ugyan visszamenőlegesen is köthető két magánszemély között, ám ebben az esetben az adóhatóság a hitelezőnél is vagyonosodási vizsgálatot kezdeményezhet.
