Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A törvény által tételesen felsorolt tevékenységet végzők egyik aggálya, hogy csak úgy választhatják az ekhót, ha legalább a minimálbér szintjéig olyan jövedelemmel rendelkeznek, amely után az általános adószabályok szerint adóznak. Sokan gondolják azt, hogy ugyanarra a tevékenységre nem lehet a kétféle adózási formát (általános szabályok szerinti, illetve ekho) választani, ám ez nincs így.
Vagyis például munkaviszony esetén az általános szja- és járulékfizetési kötelezettséget „le lehet tudni” a tevékenységből származó bevétel tetszőleges hányadáig, de legalább a minimálbér mértékéig, s a fennmaradó rész után lehet az ekho szabályai szerint adózni. Természetesen ennek korlátot szab az ekho-törvény által meghatározott évi 25 millió forintos bevételi határ, ameddig alkalmazható ez az adózási forma. Ez nettó bevételi határt jelent, vagyis az áfával növelt ellenérték, a bruttó összeg a felső áfakulcs figyelembevétele mellett 30 millió forint lehet legfeljebb.
Eddig arra kerestünk választ, hogy miként kell eljárni abban az esetben, ha a magánszemély nem evás vállalkozóként vagy ilyen vállalkozás tagjaként látja el a tevékenységet. Érdemes megvizsgálni a másik esetet is, főleg annak tükrében, hogy az érintettek zöme az egyszerűsített vállalkozói adó alapján fizeti jelenleg is kötelezettségét.
Hogy fér meg egymás mellett a két adónem? A törvény erről is rendelkezik, ügyelve arra, hogy ugyanazon magánszemély több kedvező adózási mód egymás melletti alkalmazásával ne juthasson indokolatlan előnyökhöz, de mégis alkalmazhassa mindkét kedvező szabályt.
Egy kéttagú evás betéti társaság közreműködő tagjaként a következők szerint kell eljárni. Példánkban a vállalkozás éves szinten 12 millió forint – más tevékenységből származó – bevétele után fizeti az evát, az éves bevételt 50–50 százalékban osztják fel egymás között a tagok (a társasági szerződésben az adózott eredményből való részesedésre előírt mérték vagy ennek hiányában a jegyzett tőkéből való részesedés szerint). Így egy tagra 6 millió forint evás bevétel jut; az ekho-törvény szerint ebben az esetben csak 19 millió forint ekho szerinti bevételt számolhat el az adózó az adott évben – függetlenül attól, hogy a 6 milliós evás bevételt a tag ténylegesen felvette vagy sem. Vagyis a 25-25 milliós bevételi plafont nem veheti igénybe maximálisan adózási formánként, hanem csak együttesen. Miután az ekhót magánszemélyként alkalmazhatja csak az adózó, abban az esetben a vállalkozásnak kell megfizetnie legalább a minimálbér mértékéig az általános közterheket, ha az ekhózó nem munkaviszonyban látja el tevékenységét, hanem vállalkozási/megbízási szerződéssel.
Az evás egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató magánszemélyek esetében az eva-törvény szerinti bevételt kell levonni az ekho-alap meghatározásához, függetlenül attól, hogy az evabevétel milyen tevékenységből származik.
