Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor először hallottam arról, hogy az Európai Unió uniószintű harmonizált adóalapot kíván bevezetni, eszembe jutott, amikor egy idelátogató angol kollégámnak megmutattam a magyar társaságiadó-törvényt kinyomtatva. Kollégám kérdése az volt, hogy a kinyomtatott anyagban az értékcsökkenési leíráson kívül szerepel-e még valami más is, mivel az értékcsökkenésre vonatkozó angol szabályok önmagukban olyan hosszúak, mint a teljes magyar törvény.
A történet azért jutott eszembe, mert biztosra veszem, hogy az egységes társaságiadó-alap uniós szabályai terjedelemre inkább az angol jogszabályhoz fognak hasonlítani, mint a magyar törvényhez. Azaz lesz mit tanulmányozni – még szerencse, hogy nem kell majd minden magyar vállalkozásnak a leendő többkötetes uniós jogszabályt forgatnia minden év májusában, hiszen a jelenlegi elképzelések szerint a harmonizált adóalap csak azon vállalkozások esetén lesz alkalmazható, amelyek több uniós tagállamban folytatnak tevékenységet, sőt, még az ő esetükben is csak opcionális lesz. Azaz az egységes adóalap alkalmazása a társaságok döntése alapján történne. Az esetleges döntést befolyásolhatja még az is, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények milyen módon fogják kezelni az egységes adóalapot.
Gyakran elhangzó érv az egységes társaságiadó-alap mellett, hogy csökkenti a vállalkozások adminisztrációs terheit. Ezzel kapcsolatban azonban fontos megemlíteni, hogy az egységes adóalap egy egységes számviteli rendszeren, valószínűleg a nemzetközi számviteli standardokon (IFRS) fog alapulni. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak IFRS-beszámolót kell készíteniük, annak érdekében, hogy alkalmazható legyen az egységes adóalap. Egy amerikai tulajdonú cégcsoport esetén ez azt jelentené, hogy a US-GAAP és a magyar számviteli beszámoló mellett még egy harmadik beszámolót is kell készíteni, amit nagy valószínűséggel a könyvvizsgálónak is meg kell majd vizsgálnia.
Akármilyen részletes is egy adótörvény, előfordulnak olyan üzleti konstrukciók, amelyek esetén nem egyértelmű a szabályozás. Ilyen esetekben szokás állásfoglalást, illetve feltételes adómegállapítást kérni. Egy egységes adóalap esetén kinek kell majd ezeket a kérdéseket címezni? Mely testület lesz jogosult az esetleges kérdések megválaszolására és az értelmezések megalkotására? Lesz-e joga a tagállamok adóhatóságainak, pénzügyminisztériumainak értelmezni a szabályokat? Ha igen, mi lesz a hatálya egy esetleges értelmezésnek? Egy holland adóhatóság által kiadott iránymutatás, értelmezés alkalmazható lesz-e Magyarországon? Vagy esetleg egy később kijelölendő szervezet kizárólagos joga lesz az adott szabályok értelmezése?
Ugyanezek a kérdések merülnek fel az adóvizsgálatok esetén is.
Ne legyenek kétségeink, a harmonizált adóalap szabályai sem lesznek és nem is lehetnek tökéletesek. Az egységes, harmonizált adóalap szabályainak elfogadása utáni napon tanácsadók és gazdasági vezetők népes és lelkes csoportja fogja az esetleges kiskapukat és ellentmondásokat keresni a szabályokban, illetve a szabályok elfogadásának napján is lesznek már olyan tranzakciók, amelyek megítélése nem lesz egyértelmű.
Mindez nem a szabályalkotók hibája, hanem egy igencsak összetett helyzet szükségszerű következménye: az üzleti élet mindig a törvényalkotó előtt jár egy lépéssel. Bár az egységes uniós adóalap bevezetése még távolinak tűnhet – legkorábban is csak 2010 körül várható véleményem szerint –, e kérdések rendezése nélkül a jogalkotók szándékukkal ellentétben inkább nagyobb zűrzavart okoznak, mintsem egyszerűbb helyzetet teremtenének.
