Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 2006. évi adótörvény-változások nem vagy alig érintik a befektetési döntéseket, ám a tervek szerint a 2007–2010 közti időszakban a magánszemélyek tőkejövedelmeit növekvő mértékű adó fogja terhelni. Ennek keretében a különböző tőzsdén szerzett bevételeket (árfolyamnyereséget, osztalékot) és a kapott kamatot is adóztatás alá vonnák. A módosítások célja a munka- és a tőkejövedelmek adóterheinek közelítése, mely lépést nem korlátozza kötelező uniós előírás, a tőkeképződés és a megtakarítások elősegítése az adórendszeren keresztül teljes egészében az egyes tagállamok gazdaságpolitikájának függvénye. Az egyetlen kapcsolódó közösségi irányelv kamat tekintetében fogalmaz meg adminisztratív szabályokat, amelyek tulajdonképpen a határokon átívelő kamatkifizetésekkel kapcsolatos jövedelemeltitkolást hivatottak visszaszorítani az Európai Unión belül.
A tőkejövedelmek adóztatásával kapcsolatban természetesen erősen megoszlanak a vélemények, általánosan elfogadott nézet azonban, hogy a fejlődő gazdaságokban adómentességgel (vagy alacsony adókulccsal) érdemes ösztönözni a tőkeképződést és a megtakarítási hajlandóságot. A fejlettebb gazdaságokban, így például a monetáris unió tagállamainak jelentős részében, a tőkejövedelmeket is terheli adó, a közvetlen összehasonlítást általában különböző mentességek árnyalják. Ennek megfelelően a tőkejövedelmek megadóztatása (ami nem volna példa nélküli magyar szempontból sem) vagy egy teljesen alternatív irányvonalat jelent a jelenlegi adópolitikában, vagy pedig azt jelzi, hogy a döntéshozók meglátása szerint egy következő fejlettségi szakaszba lépett az ország, ahol immáron fontosabb szempont az egyes jövedelemkategóriák adóterheinek kiegyensúlyozása, mint a tőkeképzés.
A tőkejövedelmek és a munkajövedelmek optimális adóztatása alapvetően közgazdasági természetű kérdés, amellyel kapcsolatban számos tanulmány látott napvilágot. A kétféle jövedelem adóterheinek közelítése természetesen önmagában jól hangzó érv, amennyiben az nem a diszkriminációmentesség álruhájába bújt költségvetési szempont. A legjobb közelítéssel talán úgy élhetünk, ha a költségvetési céloknak tulajdonítunk nagyobb súlyt egy olyan módosító csomag esetén, amely a gazdaság adóterhelését arányaiban is megemeli, míg elfogadjuk a diszkriminációmentességet, ha az adóterhelés arányaiban csökken. Mint általában, a gazdaságban hasonló megmérettetés utólag és csak nehezen végezhető el. Amennyiben tehát a befektetéseket korlátozó, 2007-ben induló intézkedéscsomaggal párhuzamosan a kormány valóban csökkenti a fehér gazdaság adóterhelését, könnyebben nyeljük le a békát. Más kérdés persze, hogy nem járunk-e úgy a bevételi oldal csökkenő lábával, mint az egyszeri ember a fogyókúrával, amely mindig holnap kezdődik.
