A jövőre felesküdő új kormányra is feladatot testál a most elfogadott adócsomag, ez ugyanis öt évre előre rögzíti a legfontosabb változásokat. Ami jó a vállalkozásoknak, mivel piaci léptékkel mérve is tervezhető időre, előre kiszámíthatóvá teszi a közteherfizetés alakulását, de azért korai lenne már most lefuttatni a 2008-as bérkiadások kiszámításához szükséges modelleket az üzleti terveket támogató programokban. Az a szoftver csak akkor adna ki „jó” eredményt, ha a politikai kockázatokkal is tudna kalkulálni, ám ezzel ma még képtelenek megbirkózni az informatikai rendszerek.
Semmi és senki nem garantálja ugyanis, hogy ha kormányváltás lesz 2006-ban, a jobboldali koalíció nem próbálja meg belepréselni a saját elképzeléseit az adótörvényekbe. Azokból pedig van bőven: kampánya egyik fő elemét a Fidesz a radikális adócsökkentésre, azon belül is a cégek terheinek nagyfokú enyhítésére alapozza. Ez hívó szó lehet ugyan a vállalkozásoknak, de ugye nem eszik olyan forrón a kását: a Fidesz, szembesülve az államháztartás tényleges helyzetével, bizonyára óvatosan cselekedne kormányra kerülése esetén.
Kőbe vésettnek tekinteni azért badarság lenne az adócsomagot, hisz az euróbevezetési kényszer súlya alatt roskadozó költségvetés egy baloldali-liberális győzelem esetén is hamar az ötéves program újragondolására késztetheti az új kormányt. Az adótörvények finomítását el lehet majd kezdeni például a ciklus második felére tervezett szja-csökkentések kigyomlálásával. Alkalmasint a csomagban nem is szereplő adóváltozásokra lehet majd szükség. Folyosói pletykák szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a munkavállalói tb-járulék emelése, de a pakliban benne van az áfa egykulcsossá tétele is. Ez pedig annyit jelentene, hogy a jövőre 20 százalékra csökkenő felső kulcshoz igazodna idővel az alsó kettő. Világos helyzetet az teremtene, ha a kormánypártok és az ellenzék középtávú megállapodást kötne a követendő adópolitikáról, nevezzék azt nemzeti minimumnak vagy garanciatörvénynek. Ellenkező esetben a bérszámfejtők várhatnak türelemmel, amíg a programozó matematikusok kidolgozzák a politikai kockázat tökéletes algoritmusát.
