Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Sokan elmondták már, hogy a parlament a múlt héten egy választási adócsomagot fogadott el. Ön mit gondol erről?
– Egyszerű volna a dolgom, ha a választás után nyílna módom felelni erre a kérdésre. Annyit talán megtanultunk a rendszerváltozás óta, hogy önmagában egy durva kiadásnöveléssel vagy adócsökkentéssel nem lehet választást nyerni; ez csak egy – nem is feltétlenül a legfontosabb – szempont a választópolgárok számára. Az látható, hogy most kevésbé az üzleti szféra versenyképessége volt előtérben. Nem tartanám mindazonáltal haszontalannak, ha ebben a kérdésben kialakulna egy nemzeti konszenzus a versengő pártok között, hogy a versenyképességet javító ügyekben egy kormányváltás esetén is megmaradjon a folytonosság.
– A Fidesz radikális adócsökkentést tűzött a zászlajára, ami zene lehet a vállalkozók fülének. Mennyi realitása van ennek?
– Radikális adócsökkentés egy még radikálisabb kiadáscsökkentés nélkül kivitelezhetetlen. Három-négyszázmilliárdos bevételről nem tud lemondani a költségvetés abban az esetben sem, ha az adóegyszerűsítések többletbevételt generálnak.
– Az adócsomag melyik eleme az, amire elsőként, vagy inkább legfontosabbként felhívják az üzletfeleik figyelmét?
– Azt hiszem, az áfacsökkentés. Ez az adó ugyan egy „átfutó” tétel a cégeknél, de egyes iparágakban, például a pénzügyi szektorban (ahol sok ügyfelünk működik) jelentős tétel. Ennek az adócsökkentésnek nem is feltétlenül az adózásra, hanem szélesebb értelemben az üzletpolitikára van komoly kihatása. Az árpolitikát az alacsonyabb áfakulcshoz kell igazítaniuk a vállalkozásoknak, ha olyan vásárlóknak értékesítenek, akik nem tudják visszaigényelni az adót. Így döntés kérdése, hogy mikortól érvényesítik az áraikban az új adómértéket; ez függ a verseny kiélezettségétől is.
– Milyen üzletpolitikát javasolna azoknak a cégeknek, amelyek idei beszerzésű készleteiket csak jövőre tervezik továbbértékesíteni?
– Minden attól függ, hogy milyen piacon van jelen az adott vállalkozás. A készletezés is fontos, de még fontosabb, hogy saját piaci pozíciójukat hogyan akarják javítani. Van olyan cég, amelyik már megjelent alacsonyabb árakat tartalmazó ajánlataival. Ahol kisebb a verseny, ott valószínűleg megpróbálják majd lenyelni ezt a különbözetet. Igazság szerint nem lepne meg, ha az év végi áfabevételeken azt lehetne észrevenni, hogy bizonyos iparágakban kevesebb adót fizetnek az egyébként elvárhatóhoz képest, viszont a következő év elején megugrana az áfabevétel. Ez a lehetőség szerintem fennáll a különösen nagy értékű eszközök, termékek beszerzéseinél, például gépjárművásárlásnál vagy a lakáspiacon. Az öt százalék elég komoly összeget tesz ki ahhoz, hogy a vevők áttolják a beszerzéseiket januárra. Ez pedig a büdzsének okozhat pár tíz milliárdos kellemetlen meglepetést.
– Az, hogy az áfa került először szóba, egyben kritikája is az adócsomagnak? Vagyis annak a jele, hogy a törvény – legalábbis a jövő évet illetően – nem tartalmaz olyan mélységű változásokat a társaságokat közvetlenebbül érintő adóknál, amit érdemes volna kiemelni?
– Azok a változások nem olyan mértékűek, hogy elsőként kellene említeni őket. Nyilván van hatása az iparűzési adó teljes leírhatóságának a társasági adóalapból, de ez egy nagyságrenddel kisebb, mint az áfacsökkentésé.
– Játsszunk el a gondolattal, hogy a Pénzügyminisztérium a vállalkozások kívánságlistája alapján dönti el, mely változásokat foganatosítja a leghamarabb. Hogyan alakulna ebben az esetben jövőre az adózás?
– Az adócsomagban megjelenik az a két terület, ahol a legjobban szorít ma az adócipő: az iparűzési adó, illetve a tb-járulék. Előbbi 2008-tól szűnik meg az elfogadott törvény alapján, a járulékoknál pedig két lépésben hajtanak végre tehercsökkentést, de csak a következő ciklusban. Ezek előkelő helyen szerepelnének egy ilyen listán. Az iparűzési adó egymagában nagyobb tételt képvisel, mint a jövő évet érintő változások.
– A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van egy újabb adó, ami majd részben kiváltja az iparűzésit. Igaz, lényegében semmit sem tudni arról, hogy kik, milyen adóalap szerint, mennyit fognak fizetni. A cégek öröme tehát nem lehet felhőtlen.
– Sokfajta megoldás létezik, amelyek nem az üzleti szférát terhelik, illetve sok múlik azon, hogy addigra a büdzsé kiadási oldalán milyen megtakarításokat lehet elérni.
– Az adócsomag sajátos vonása volt, hogy több pontban is az uniós normákhoz, irányelvekhez kellett (volna) igazítani a magyar szabályozást. A telefonáfa például elbukott az utolsó pillanatban. Ezek mélyen zsebbe vágó ügyek, vagy pusztán teljesítetlen jogi konvergenciának tekinthetők, amiért a vállalkozások nem fognak háborogni?
– Egy jogállam nem arról ismerszik meg, hogy csak a nagyobb tételeknél igazodik a magasabb rendű jogszabályokhoz. Azzal, hogy a telefonáfa szabályozása nem változik, 10–15 milliárd forint bevételhez jut a költségvetés. Ez azonban nagyon egyenletesen oszlik el az üzleti szférában, ezért nem hiszem, hogy vállalkozások többéves procedúrába kezdenének az Európai Bíróságnál.
– Egyes szakértők az innovációs járulékot is „jogi bakinak” aposztrofálták, ám erről végképp szó sem esett az adótörvényben.
– Valószínűleg azért, mert ez még kisebb elvonást jelent, mint az előzőek. A törvényhozást nem sürgeti ez ügyben uniós precedens sem: még a magyar iparűzési adóval kapcsolatos esetleges eljárások kimenetele sem biztos, hát még egy azok folyományaként alkalmasint elindítható vizsgálat az innovációs járulék esetében. A párhuzam egyébként annyiban megáll, hogy utóbbit hasonló adóalap után fizetik, mint az iparűzésit. A járulék felhasználása viszont célhoz kötött, ami miatt nem kizárt, hogy más megítélés alá esne az unió előtt. Az innovációs járulékkal tehát nem feltétlenül ez a probléma, általában kellene elgondolkozni a kis adók jövőjéről.
– Az állam szerint ezek az adók nem hoznak ugyan nagy bevételt, de a társadalmi igazságosságot jól szolgálják. Ezért vezetik be jövőre a luxusadót is.
– Abban az esetben, ha olyan adóalapról van szó, amely eltér a normáltól, mert speciális célokat akarnak vele elérni, mint az ökoadó esetében, akkor ez magyarázható. Ha viszont ugyanarra az adóalapra vetnek ki többfajta jogcímet, azzal csak a bürokráciát növelik.
– Hogyan alakulhat a vállalkozások adóterhelése ötéves távlatban?
– A jövő év lényegében nem hoz változást, 2007-ben egy kisebb csökkenésre lehet számítani a munkáltatói társadalombiztosítási járulék miatt. A rákövetkező évben az iparűzési adó kiesése méretes adóteher-csökkentést hoz, de nem tudjuk még, hogy milyen helyi adóváltozás lép be helyette. Majd a tb-járulék második mérséklése a ciklus vége felé újabb terheket vesz le a vállalkozások válláról. Kérdés még, hogy az szja-csökkentés hogyan jelenik meg a munkáltatóknál. Tapasztalataim szerint nálunk az ilyen lépések nem csökkentik a bruttó béremelési hajlandóságot, ezt bizonyította a 2003-as és a 2004-es év. A szakszervezetek bruttó bérben tudnak csak gondolkodni, az adóterhelés alakulásából fakadó reálbérváltozás nem kap teret a számításaikban. Ezért pesszimista vagyok a tekintetben, hogy az üzleti szféra élőmunka-költségeit érdemben mérsékelnék az elhatározott jövedelemadó-csökkentések, ez inkább többlet reálbérben fog megjelenni, ami makroegyensúlyi szempontból nagy kockázatot jelent.
– A minimálbér-emelés mennyire írhatja át a 2006-os terhelést?
– Szerintem a legtöbb cég üzleti tervében szerepel akkora mértékű béremelés, ami a 61-62 ezer forintos jövő évi minimálbérhez szükséges.
– Ön melyik oldal véleményét osztja: azt, amelyik az adórendszer jelentős egyszerűsítését, az adónemek, a kulcsok számának mérséklését támogatja, vagy azt, amelyik szerint kisebb korrekciók elegendőek?
– Amikor ügyfeleinknek elkészítjük a bevezető ajánlatunkat, akkor megemlítjük, hogy Magyarországon legalább negyvennégy bevételi jogcím van, ami első hallásra elrettentőnek tűnik. Ha azonban alaposabban megnézzük, az derül ki, hogy az állam valójában hat-hét jogcímen szedi be a bevételei nyolcvan-kilencven százalékát. Vannak olyanok, amelyek tényleges társadalmi hasznosságuk miatt fontosak, mint az ökoadó, de lehet cél például a fogyasztás befolyásolása, mint a jövedéki adók esetében. Látok viszont teret az egyszerűsítésre az azonos adóalapok után beszedett adóknál, de a tb-járuléknál is érdemes lenne tovább egységesíteni a járulékalapot, egy jogcímen beszedni a közterheket, amit aztán az APEH-ben lehetne felosztani költségvetési számlák szerint. Hozzáteszem, azért a nagyobb cégek többségénél ma már a rendelkezésre álló informatikai háttérrel ez nem jelent különösebb problémát, de ezzel együtt is segítség lenne.
– Szélesítsük látómezőnket, és mérjük a magyar adórendszert a régió többi országához. Ebben az esetben is elégségesek az említett változtatások? Mennyire kell komolyan venni például az egykulcsos adóztatás terén beindult versenyt?
– Közgazdasági szempontból nincs különösebb jelentősége annak, hogy az áfa kulcsát más adónemekéhez igazítják. Az áfarendszeren belül viszont volna értelme a kulcsok csökkentésének – kevesebb visszaélésre adna lehetőséget –, de figyelembe kell venni, hogy ebben a kérdésben társadalompolitikai szempontok is megjelennek. Az szja-nál úgy látok lehetőséget az egykulcsos rendszerre, ha az adózók – jövedelemszinttől függő – teherváltozását a szociálpolitika és az ingatlanadózás megfelelő kombinációja kíséri. Ebben az esetben nagy előnyök származhatnának az adminisztráció egyszerűsödése és az adófizetési hajlandóság javulása által. Talán nem árt figyelembe venni, hogy ahol eddig bevezették az egykulcsos adózást, ott általában elégedettek az eredménnyel.
– Ügyfeleik közt volt már olyan, aki épp az adópolitikák közti különbség miatt döntött úgy, hogy nem Magyarországot választja tevékenysége folytatására?
– Én még nem találkoztam olyan befektetővel, aki azt mondta volna, hogy túl magas itt az adó, ezért inkább Szlovákiába megy. Az alacsony társasági adó mellett üzletfeleinket elsősorban a teljes munkaerőköltség, tehát a bérszint és a terhek együttes mértéke érdekli. Egyre inkább problémát okozhat viszont a megfelelő munkaerő hiánya; tapasztalataink szerint ez mind több ágazatban már most égető gond.
