Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
„A törvényekről, a kolbászhoz hasonlóan, jobb nem tudni, hogyan készülnek” – Otto von Bismarck.
A kormány ezt az axiómát rúgta fel, amikor az adórendszer reformjának előkészítését nyilvánosan működő bizottságra bízta. Ez nem baj: a szakma oldaláról évek óta hangoztatott panasz, hogy az adótörvények előkészítését a Pénzügyminisztérium saját privát ügyének tekinti, amibe közönséges halandónak nincs beleszólása. Most a szakma belekóstolhatott e munka örömeibe. Nem volt könnyű – a reformbizottság egyensúlyozni próbált a költségvetési keretek közötti megvalósíthatóság és a vad, reformértékű változások között.
Végül a tervezet nem lett átütő erejű, de legalább nagyrészt megvalósítható. Így is kérdéses, mi jön létre az adóreform terveiből – Draskovics Tibor támogatója volt a tervezetnek, kérdés, hogy Veres János, az új pénzügyminiszter mennyire áll a javaslat mögé.
Vannak persze lépések, amelyeket nem lehet sokáig halogatni. Világszerte szelídülnek a társaságiadó-terhek, fokozatosan enyhülnek a nemzetközi tőkeforgalom forrásadóterhei, és ma már egységes Európa áfa-rendszere. Azaz e területek már nem jelentenek versenyelőnyt, nem lehet velük befektetőt csábítani. Az országok tőkéért folytatott adóversenyében ma két feltételt kell biztosítani: rendelkezzen az ország adórendszere néhány területen kiemelkedő, csábító előnnyel; illetve a rendszer egésze simán működjön, ne legyenek elriasztó elemei. Magyarország gyakran ez utóbbi feltételnél szokott elbukni: az adópolitika egyik kézzel bőségesen osztogat (alacsony társaságiadó-kulcs, kedvezmények kamatokra, jogdíjakra, forrásadók eltörlése) másik kezével pedig odacsap a befektetőkre (áfa-visszaigénylések visszatartása, elavult iparűzési adó). A reformbizottságban feltehetően helyesen látták meg, hogy néhány ponton ki kell simítani, meg kell édesíteni a magyar adórendszert.
A helyi iparűzési adóval valamit tenni kell. Igazságtalan, aránytalan, kikerülhetetlen. Ráadásul az EU oldaláról is nagy a nyomás: az Európai Bíróság hamarosan megsemmisíthet egy hasonló, olasz adónemet is. Ugyanakkor az önkormányzatok nyilván foggal-körömmel őrzik bevételeiket, és egy új rendszer kialakításának mindig lesznek vesztesei is. Mindenesetre a piac számára is megnyugtató jel lehet, ha már a jövő évi adótörvényekben vannak arra mutató jelek, hogy az iparűzési adó helyébe hamarosan valami rugalmasabb, igazságosabb adó léphet.
Az élőmunka terheit csökkenteni kell. Ez a mantraként mormolt alaptétel is nyilván igaz, de itt a kormány csak még óvatosabban léphet, ha nem akarja, hogy a költségvetés teljesen felboruljon. Maga a reformbizottság sem javasolt radikális lépéseket, csak óvatos kiigazításokat ezen a téren – az idén igazi, komoly változásra aligha számíthatunk.
Az egyszerűsítés viszont mindig népszerű irány. Olcsó reform, talán még megtakarítást is hozhat. Meglepő azonban, hogy még ez a munka is milyen verejtékesen, nehezen halad. Még ha van is jó ötlet, sajnos a látványos egyszerűsítés nem könnyű. Például egy APEH-méretű informatikai rendszernek, bevett igazgatási gyakorlatnak komoly tehetetlensége van. Ezért inkább néhány bosszantó, nevetséges szabály (pl. három helyre benyújtott munkáltatói adatszolgáltatás, beszámoló adatok, sokoldalas statisztikai adatok a bevallásokban) kigyomlálására kerülhet sor hamarosan.
Kis, magyar adóreform. Nem radikális, nem ragyogó, de véghezvihető.
