Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elszámolóárak kezelésére jelenleg nincs kialakult gyakorlat Magyarországon. Az adózók egyelőre a dokumentációs kötelezettségekről hozott rendelet gyakorlati hatásaira várnak.
Úgy tűnik, hogy jelenleg az APEH sem használja ki teljes mértékben ezt a lehetőséget mint adóbevételi forrást – ennek részben az lehet az oka, hogy még hiányoznak a kellően fejlett adóellenőrzési technikák, előírások a transzferárak vizsgálatához. Másrészt oka lehet az a nézet is, hogy az alacsony, 16 százalékos társaságiadó-kulcs nem motivál arra, hogy a profitot megfelelő transzferárak alkalmazásával kivigyék Magyarországról.
Az adózóknak persze jól jön az adóhatóságnak ez a fajta hozzáállása, hiszen a könyvelésben szinte mindig találni olyan tételeket, amelyeknél kétségbe lehet vonni, hogy azok valóban megfelelnek-e a szokásos piaci árnak, függetlenül attól, hogy a társaság megpróbálja-e egy kedvezőbb adózású csatolt vállalathoz átcsoportosítani bevételeit.
Külföldön az adóhatóságok gyakran azzal kezdik a vizsgálatot, hogy az elszámolóárakat összehasonlítják független felek által hasonló ügyletek során alkalmazott piaci árakkal. Kölcsönök, eladások és beszerzések esetén mindez meglepően egyszerű és hatékony. Második lépésként a hatóság általában arra kérdez rá, milyen módszerrel határozta meg az adózó a transzferárakat – gyakori, hogy az adófizető nem tud válaszolni erre az alapvető kérdésre.
A nyugat-európai országokban komoly vita tárgyát képezi az, hogy az adatbázisokban történő keresés során talált vállalatok valóban összehasonlíthatóak-e a vizsgált társasággal, azaz megfelelőek-e azok a szűrési feltételek (például dolgozók száma, földrajzi fekvés), amelyek alapján egy bizonyos céget kizárnak az összehasonlítható vállalatok köréből.
Számos kérdést vet fel az is, miként határozható meg a vállalat által végzett tevékenységek, felhasznált eszközök és viselt kockázatok elemzésével az adózó „valódi” gazdasági profilja. Komoly vita folyik ezekben az országokban arról is, hogy ki rendelkezik jogilag illetve valójában az olyan immateriális eszközökkel, mint például a márkanevek, amelyek egy adott országban a folyamatos reklámkampányoknak köszönhetően erős piaci pozíciót értek el.
Bár a transzferárképzés terén még távol vagyunk ettől a fejlettségi szinttől, de abban szinte mindenki egyetért, hogy elkerülhetetlen a fejlődés ebbe az irányba.
