Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Panasszal fordult lapunkhoz egy vállalkozás vezetője. Szerinte ugyanis aggályosak a hatályos áfatörvény azon rendelkezései, amelyek szerint a vállalkozás attól függetlenül adófizetésre kötelezett az általa teljesített termékértékesítés, illetve szolgáltatás után, hogy a számlájában áthárított adó összegét ténylegesen megfizették-e részére. Ez gondot jelenthet például abban az esetben, ha az üzleti partner felszámolás sorsára jut, s ezáltal nem egyenlíti ki a számlakibocsátó követelését.
A KPMG tanácsadó cég adómenedzsere szerint jogosan merülhet fel kétely e szabályozással szemben. Az áfa közvetett fogyasztási adó, vagyis a valódi cél a végső fogyasztó és nem a pórul járt vállalkozó adóztatása. A behajthatatlan követelés vonatkozásában a költségvetésbe teljesített áfabefizetések mégis a vállalkozót közvetlenül sújtják adóteherrel.
Földes Balázs, a KPMG szakértője lapunknak elmondta, hogy az irányadó közösségi jogszabály alapján a teljes vagy részleges nem fizetés esetében az adó alapját általában csökkenteni kell az ellenérték meg nem fizetett részével. Ugyanakkor az irányelv megengedi a tagállamoknak, hogy ettől a szabálytól eltérjenek. Bár évekkel az EU-csatlakozás előtt az áfatörvény már alkalmazott ilyen könnyítést a behajthatatlan követelésekről, a hatályos szöveg, a közösségi jog által biztosított derogációs lehetőséggel élve, már nem tartalmazza a kérdéses szabályt. Az EU által preferált megoldással szemben a magyar áfaszabályozás tehát nem ismeri el a gazdasági élet realitásának megfelelően a behajthatatlan követelések adóalap-csökkentő tételként történő kezelését.
Ez a szabály tehát a közösségi jogban foglalt kötelezettségeknek megfelel ugyan, bár szigorúbb az unió által fő szabályként javasolt megoldásnál. Nem áll ugyanakkor Magyarország egyedül evvel a döntésével. Megfigyelhető, hogy míg a legtöbb régi tagállamban a nem fizető vevők utáni áfa összegével csökkentheti az eladó a fizetendő adóját, addig számos frissen csatlakozott országban a magyar szabályhoz hasonló, szigorúbb szabályok érvényesek. Tagadhatatlan, hogy a kérdéses általános közösségi jogszabályt kidolgozó szakértők nem a potenciális visszaélések megelőzését tartották szem előtt. Bár az adócsalás nemzetközi jelenség, a kifinomultabb adózási kultúrával rendelkező nyugati országokban a csalás elleni küzdelem gyakran az ügyletek valós tartalmát, szándékát vizsgálja, és nem általános tilalmakon alapul; ezzel szemben a közép-kelet-európai régió kevéssé kifinomult adórendszereiben az adócsalás elleni küzdelem gyakran adminisztratív, mindenkit egyformán sújtó, mechanikusabb eszközökre támaszkodik. Jelen esetben is erről van szó: a magyar adótörvény a csalás kivédése érdekében általános érvénnyel sújtja az adózókat.
Földes Balázs szerint érdekes, hogy a társasági adózás magyar szabályai (minden uniós követelmény nélkül), ha szigorúan körülhatárolt keretekben is, de elismerik a behajthatatlan követelések adóalap-csökkentő tételként történő kezelését. Feltehetően ennek az eltérésnek részben jogalkotás-történeti okai vannak: a számvitelre épülő társasági adó rendszerében ugyanis eleve könnyebb volt a behajthatatlan követelések különféle kategóriáit megkülönböztetni. A számviteltől elkülönült áfa rendszerében viszont a jogalkotókban fel sem ötlött, hogy ilyen részletes szabályokat vezessenek be.
