Ha az uniós politika is úgy akarja, 2014-től módosulhat az unió kamat- és jogdíjfizetésről szóló irányelve, amelyet az egyes tagállamoknak nemzeti szabályozásukba is be kell építeniük. A javaslatot - amelynek Pelczné Gáll Ildikó a kijelölt eladója, ám a bizottság a készítője - az Európai Parlament támogatta, ám kérdés, átjut-e az Európai Tanácson.
A hatályos irányelv azt mondja ki, hogy a határokon átnyúló kamat- és jogdíjkifizetéseket a kapcsolt vállalkozások között úgy kell kezelni, hogy az ilyen jövedelmet a forrás állam nem, csak a befogadó adóztathatja meg. Vagyis ha egy magyarországi leány például Németországban lévő anyavállalatának fizet jogdíjat, az összeg után csak Németország szedhet be adót. S fordítva: ha Magyarországra érkezik ilyen jövedelem, akkor csak a magyar állam vethet ki erre adót. Adót szedni ugyanakkor nem kötelező.
A módosítás szerint ha a cél-ország nem vagy jelentős kedvezménnyel adóztatja az adott kamat- vagy jogdíjjövedelmet, akkor mégis lehetőséget kap a forrás tagállam arra, hogy forrásadóként maga szedjen be adót − mondta Gombkötő Bálint, a KPMG szenior menedzsere. Itt elsősorban arról van szó, hogy a tagállamok a nemzeti szabályozásban a kamat- és jogdíjjövedelmek adóztatása esetén kivételeket fogalmaznak meg, kedvezményeket alakítanak ki. Ezekre pedig struktúrákat lehet építeni, vagyis ki lehet használni a mentességet, illetve kedvezményt, amely jelenleg uniós környezetben a forrás országban is kötelezően adómentes.
A Pelczné-féle jelentés szerint nem is aprópénz az ilyen ügyletek okán keletkezett adókiesés. Ez a becslések szerint hárommilliárd eurót tesz ki évente. A dolog azért nem ennyire egyszerű. Alapvetően az unió érdeke az, hogy ezt a pénzt beszedjék a tagállamok, ám azok az országok, amelyek jelentős egyéb bevételt szereznek abból, hogy vállalatok épp náluk telepednek meg ilyen célból, nem biztos, hogy kapkodni fognak az irányelv módosításáért.
Magyarország nem különösebben érintett a történetben − mondta Gombkötő. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a honi szabályozásban is van kedvezmény jogdíjkifizetésre. Vagyis amennyiben Magyarország a célország − ide érkezik jogdíj −, akkor ötvenszázalékos adókedvezményt élvez a bevétel. Ezek szerint elvileg a Németországból Magyarországra érkező bevételre Németország is vethetne ki jogdíjat, amennyiben a magyar adó nem lenne elégséges az átírt irányelv alapján.
Ezek ugyanakkor egyelőre erősen elvi kérdések. Az irányelv módosítására − épp ezen érdekek miatt − nem biztos, hogy igent mond az Európai Tanács. E tekintetben Magyarország is elutasíthatná a változtatást − jóllehet nem származik extrém magas bevétel ezekből az ügyletekből. Tavaly 386 cég vette igénybe az adóalap-kedvezményt, összesen 55,6 milliárd forint értékben,
vagyis nagyjából ötmilliárd forint volt a megspórolt adó.
A politikai kérdés mellett gyakorlati problémákat is meg kell majd oldani. Ilyen annak tisztázása, hogy mi számít majd túl alacsony mértékű adónak − amelynél a forrás ország is jogot formálhat adóbeszedésre. Az elképzelések szerint a 27 tagállam társaságiadó-kulcsaiból vonnának átlagot, s a kedvezményes adóztatás még elfogadható lenne, ha meghaladná az átlagos kulcs 70 százalékát. A forrás ország pedig értelemszerűen akkor adóztathatna, ha például a kedvezményes teher az átlag 70 százaléka alá esne.
Reuters
