Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
legenda szerint a pezsgő atyja Dom Pierre Pérignon, a XVII. Században élt bencés szerzetes. Ezt persze sokan vitatják, annyi azért bizonyos, hogy a hautvillers-i apátság pincemestere sok olyan újítást vezetett be, amelyek nélkül a pezsgő világhódító útja nehezebb lett volna. Többek között ő alkalmazta elsőször a drótzsinórral rögzített parafa dugót, ami ellenállt az üvegben keletkező nyomásnak. Annak idején gyakran még az ördög boraként emlegették a pezsgőt, mert az erjedés során keletkező széndioxid sokszor szétrobbantotta a palackokat.
A gasztronómiában járatos szakemberek szerint a pezsgő egyik legfontosabb értékmérője a gyöngyözés, hiszen minél több, apróbb buborék tör füzérként a felszínre, annál jobb az ital. A megfelelő hőmérsékletű, jellemzően 4-6 fokos alkohol különösen gyorsan szívódik fel a szervezetben, a szétpattanó buborékok pedig boldogsághormont szabadítanak fel. A Bollinger ház becslése szerint egy-egy palackban mintegy 56 millió buborék található. Az 1829-ben alapított, családi tulajdonban lévő pezsgőház egyike annak a háromnak, ahol az első erjesztést máig is tölgyfa hordóban végzik. A Bollinger 1884 óta a brit királyi udvar hivatalos beszállítója. Népszerűségéhez nagyban hozzájárult, hogy az 1980-as évektől a James Bond-filmekben a 007-es ügynök szintén Bollinger pezsgőt fogyasztott. A pezsgőzés azonban nem csak a szinte mindenki által ismert mozifilm miatt vonzza a fogyasztókat. Nagy szerepe van a körítésnek, például a vékony falú, áttetsző pezsgőspoharak szépségének és a kulináris élvezeteknek.
A felmérések szerint mi, magyarok a márka alapján választunk a boltok polcairól, de sokan tartják fontosnak az eredetet is − a külföldiek közül különösen a francia és a spanyol pezsgők népszerűek −, az igazi szakértők pedig megnézik, hogy tradicionális vagy tankpezsgőt választanak-e, milyen alkalomra szánják, tetszetős-e a palack külleme és parafa vagy műanyag dugóval zárták-e le az üveget. Étel- és italfogyasztási szokásaink alapján hazánk a mediterrán kategóriába sorolható, azaz az üde, édes, boros zamatú italok kedvelői vannak többségben. Kevés franciát lehetne rávenni, hogy édes pezsgőt igyon, az északi országok lakói pedig a kesernyés italokra − sörre, magas alkoholtartalmú gabonapárlatokra − esküsznek.
A borhoz hasonlóan a pezsgő is jó hatással van az egészségre − persze megfelelő mennyiségben fogyasztva. Brit kutatók szerint a napi kétpohárnyi pezsgő a benne található alkohol szempontjából nem terheli meg a szervezetet, ugyanakkor csökkenti a vérnyomást és a trombózis kialakulásának kockázatát. Az italban lévő polifenolok − a szőlőből származó másodlagos növényi anyagok − növelik a vérben lévő nitrogénoxid koncentrációját, ez a gáz pedig kulcsfontosságú szerepet tölt be a vérnyomás és keringés megfelelő működtetésében.
Hagyományosan háromféle pezsgőkészítési eljárást különböztetnek meg a szakemberek: a méthod traditionelle esetében 0,75 literes palackban történik az erjesztés, a klasszikus módszernél magnum, azaz másfél literes palackot használnak, a méthode charmat elnevezés pedig a tankos, tartályos pezsgőkészítést takarja.
Hagyományosan ma is legalább két évig készül egy-egy palack ital. Alapanyagtól függően létezik brut nature − ez a lehető legszárazabb fajta −, extra brut, vagyis különösen száraz, brut, dry, sec, demi sec is. A demi doux félédes pezsgőt jelent, a doux, azaz az édes pedig a magyarok által leginkább kedvelt fajta. A legismertebb hazai márkák közé tartozik a Törley, a BB, a Walton, a Hungasekt és a Zwack.
A pezsgő kiváló aperitif, de a teljes menüsort is végigkísérheti. A nem évjáratos száraz pezsgőket halakhoz és fehér húsú szárnyasokhoz ajánlják, a rozé pezsgők az édes és erős ételeken kívül bármilyen húsnak jó kísérői lehetnek, a tenger gyümölcseitől a borjúig. Az évjáratos pezsgőket elsősorban különleges fogásokhoz − például pezsgőszószos pisztránghoz, speciális recept szerint készített sült szárnyasokhoz − fogyasztják. Az édes pezsgő önmagában is felér egy desszerttel, de bármilyen süteménynek, krémnek is kiváló kísérője.
Édesszájú magyarok
A szakértők a száraz pezsgőt favorizálják, a magyarok szája ízéhez azonban az édes áll közelebb: itthon ez a fajta adja a teljes fogyasztás mintegy 70 százalékát. Persze ahogy a bornál, a pezsgőnél is az a fontos, hogy mindenki azt igya, ami neki jól esik. Az ízlés az életkorral is változik, minél öregebb valaki, jellemzően annál jobban kedveli a száraz italokat.
Itthon egyébként évente 25-30 millió palack pezsgő fogy. Az éves forgalom közel negyven százalékát a november−decemberi időszak adja. A vásárlók főként az ünnepekkel, a tradíció jelentőségével indokolják a vásárlást, de fontos szempont a szénsavasság, a pezsgő gasztronómiában betöltött szerepe, az a vélekedés, hogy ez az ínyencek, valamint a szerelmesek itala, nem utolsósorban pedig a dugó pukkanásának élménye. Ennek ellenére az ezredforduló óta fokozatosan csökkent az eladott mennyiség Magyarországon, a tendencia tavaly fordult meg először: minimális, egy-két százalékos növekedést mutatott a statisztika. Egyre többen − és többet − vásárolnak pezsgőből húsvétkor is. A nyári szezonban szintén egyre népszerűbb ital ez, főképpen a fiatalok körében, akik szívesen használják például koktélozáshoz.
A teljes pezsgőpiac 13-15 milliárd forintra tehető az exporttal együtt. A magyar pezsgőket különösen Oroszországban, a balti államokban és Skandináviában kedvelik. Észtországban több Törleyt isznak, mint Magyarországon összesen, a kanadai Québec tartományban pedig a Hungária tett szert piacvezető pozícióra.
Gyakran szerepelnek árveréseken Dom Pérignon kisvárosának, Hautvillers-nek a palackjai is. A Christie\'s egyik New York-i aukcióján 2004-ben három üveg 1921-es évjáratú Dom Pérignonért közel 25 ezer dollárt fizettek. Négy évvel később újabb eladási rekord született, amikor három palack − egy 1966-os, egy 1973-as és egy 1976-os − Oenothéque-ot egy gourmet csaknem 95 ezer dollárért vett meg.
A világ legdrágább aukciós pezsgője − egy üveg Arman De Brignac − tavaly áprilisban kelt el 80 ezer fontért, azaz csaknem 130 ezer dollárért. Az italt, amelyből mindössze két palack létezik, egy ismeretlen európai üzletember vásárolta meg.
Nemcsak az ad rangot és elképesztő árat egy-egy palacknak, ha minél kevesebb van belőle, de az is, ha minél régebbi és minél elérhetetlenebb helyről kerül elő. A Heidsieck nevű hajót, amely az orosz uralkodócsaládnak szállított volna a többi között éppen pezsgőt, 1907-ben elsüllyesztette egy német tengeralattjáró. Csaknem egy évszázaddal később svéd búvárok megtalálták, és a felszínre hozták a hajóból az immár kincset érő palackokat. A Shipwrecked-, azaz hajótörött sorozatból bárki rendelhet a moszkvai Ritz-Carltonban is. Az itallapon szereplő ár palackonként 275 ezer dollár.
