Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A műtárgypiacok nemzetközi világa rendkívül komplex, a mechanizmusainak megértése még a bennfentesek számára is komoly kihívást jelent. Miért is van ekkora érdeklődés napjainkban a műgyűjtés iránt és ezen belül minek köszönheti a kortárs alkotások gyűjtése a 2000-es évek első fele óta tartó töretlen népszerűségét és növekedését akkor, amikor a kortárs művek vásárlása még a nagyon fejlett piacokon is kockázatos befektetésnek számít? A számtalan racionális érv mellett nyilvánvalóan az emocionális okok is jelentős szerepet játszanak a gyűjtés, a gyűjtővé válás folyamata során.
"Meg kell szolgálnod azt, hogy gyűjtőnek nevezhessenek"
Egy gyűjtemény személyes, megismételhetetlen lenyomata egy adott kornak, egy elkötelezett ember víziója a világról. Azok, akik a kortárs képzőművészetet támogatják, saját korukba helyezik a bizalmukat. A gyűjtés egyfajta misszió, ami ha jól végzik, komoly társadalmi elismertséget eredményezhet és hatással van − az egyes alkotásokhoz hasonlóan − a társadalomra. A műtárgyak megszerzésének és birtoklásának vágya mögött többnyire nem pusztán egy jól megtérülő befektetés reménye vagy egy szűk elithez való tartozás kifejezése jelenti a fő motivációkat, fontos szempont a művészet szeretete mellett a filantróp vágy a művészek támogatására is. A művészetet szeretőknek, majd műveket birtoklóknak azonban hosszú utat kell megtenniük, mire a nemzetközi terminológia szerint gyűjtőknek lehet nevezni őket, és az általuk megvásárolt műtárgyak gyűjteménnyé állnak össze. A Miamiban élő, saját múzeummal is rendelkező híres gyűjtőházaspár, Don és Mera Rubbel így fogalmaz: \"Meg kell szolgálnod azt, hogy gyűjtőnek nevezhessenek. Ahogyan egy művész sem lesz egy nap alatt művész, úgy a gyűjtő sem. Ez egy életen át tartó folyamat, mégsem áldozat, hanem valódi kiváltság.\" Egy jelentős gyűjtemény felépítése tehát egy szisztematikus, hosszú távú építkezés eredménye. Mégsem a végcél az érdekes, hanem maga a tevékenység: a műtárgyakkal való foglalkozás lehetőség az intellektuális fejlődésre, a művészeten keresztüli kapcsolatépítésre és kommunikációra. Az alkotásokon keresztül jobban megérthetjük a minket körülvevő világot és a társadalmi folyamatokat, hiszen a kortárs művek korunk aktuális kérdéseire reflektálnak. Az autonóm művészi tevékenység eredménye során létrejött mű üzeneteket hordoz, amelyeket a befogadó szubjektíven értelmez, és általuk magyarázatokat kaphat a saját kérdéseire is. Természetesen a műélvezet, az alkotásokon keresztül befogadható energia és inspiráció mindenki számára lehetséges, elérhető: nem véletlenül járnak emberek milliói múzeumokba és galériákba világszerte. A műgyűjtés során azonban az egyszerű műélvezet szenvedéllyé válhat, a műtárgyakkal való együttélés és mindennapos foglalkozás további dimenziókat nyit meg, újabb kapuk tárulnak ki az intellektuális felfedezés során. A műgyűjtők szinte kivétel nélkül érzékeny, a világra nyitott, ugyanakkor dinamikus, kíváncsi emberek. Nem elégszenek meg a média szűrőjén elénk tárt világgal, hanem a minket körülvevő valóság mélyebb megismerésére vágynak. Az alkotások párbeszédre ösztönöznek a környezetünkkel - a családon belül és a külvilággal is − és nem utolsósorban a gyermekekre is ösztönzőleg és fejlesztően hatnak.
Eligazodás a kortárs művészetben
A gyűjtők számára a színvonalas, nemzetközi orientációval rendelkező kortárs galériák jelentik a legfőbb tájékozódási pontot. A friss kortárs művészetet a galériák mutatják be először, övék az úttörő szerep a művészek felfedezésében, ők a kockázatvállalók, kutatók. Kapcsolatuk a művészekkel − az intézményekkel ellentétben − hosszú távú, ezért óriási jelentősége van a kölcsönös bizalomnak a művész és galériás között. Egy művész menedzselése, alkotói pályájának felépítése, komplex feladat: a jó kereskedői érzék, szervezőkészség mellett nem árt, ha a galériás empatikus és toleráns is. Tulajdonképpen brandépítésről beszélünk, amely igaz a galériára, illetve a galériás személyére, sőt a műgyűjtőkre is. A sikerek oda-vissza hatnak: amennyiben egy fiatal művész neves galériához tud csatlakozni, nagyobb eséllyel fut be sikeres pályát, ugyanakkor egy branddel rendelkező galériától vásárlás garanciát jelent a gyűjtő számára. A műgyűjtő és galériás között is hosszú távú, bizalmas, gyakran baráti kapcsolat alakulhat ki. A galériás segíti, orientálja a hozzá forduló érdeklődőket, azonban ezek a kapcsolatok − a művészekkel való együttműködéssel ellentétben − ritkán válnak kizárólagossá, a gyűjtők több galériával is kapcsolatban állhatnak. Nemcsak a kortárs műgyűjtés speciális, hanem az azt kiszolgáló műtárgy-kereskedelem világa is: az üzleti életben jól alkalmazott és bevált elvek itt gyakran csődöt mondanak. A galériázás nem hasonlítható más üzleti vállalkozásokhoz, mert a személyes kapcsolatok szerepe mellett kulcsfontosságú a művészet iránti szenvedély, sőt gyakran fontosabb az anyagi erőforrásoknál.
Kimagasló szerepük van a tájékozódásban a galériák mellett a szaklapoknak, múzeumoknak és a művészeti vásároknak is. A nemzetközi vásárok komoly hierarchia szerint rendeződnek, a csúcson a híres megavásár, az ArtBasel foglal helyet, de jelentős Európában a párizsi FIAC vagy a londoni Frieze is. A galériáknak és művészeiknek presztízs az ilyen fórumokra bekerülni, a nemzetközi képzőművészet iránt fogékony gyűjtőknek pedig szinte kötelező tájékozódási pontot jelentenek. Koncentráltan néhány nap alatt tekinthetik át több száz galéria aktuális anyagát, fejleszthetik saját ízlésüket és nem utolsósorban vásárolhatnak is. Van egy mondás, ami jól ismert a művészeti világban: több száz olyan alkotást kell ahhoz megnéznie valakinek, ami nem tetszik, mielőtt elkezdi megérteni, hogy mi is tetszik neki valójában. Ez is egy fontos érv a vásárok látogatása mellett.
Bár a globalizáció negatív hatásai ebben a szegmensben is jelen vannak, egy azonban biztos: a műtárgypiacokra, de főként a művészekre és rajtuk keresztül a szabad művészi tevékenységre is pozitívan és ösztönzőleg hat a világ nemzetközivé válása, a határok elmosódása. A nemzeti identitás kortárs művészeteken keresztüli felvállalása elősegíti a különböző kultúrák megismerhetőségét, ami óriási jelentőséggel bír. Nem véletlenül hangsúlyozzák egybehangzóan a szakemberek, hogy egy jó gyűjtemény felépítéséhez fontos az adott gyűjtő nemzetközi szcénára nyitott szemlélete, a kollekció presztízséhez elengedhetetlen a külföldi művészektől származó alkotások beválasztása is.
Bármilyen okból is dönt valaki a kortárs alkotások vásárlása vagy gyűjtése mellett, még ha csak a befektetési szempontokat tartja is szem előtt, akkor is sokat tesz a környezetéért, önmagáért, nem utolsósorban pedig a tehetséges művészek és az őket képviselő galériák fennmaradásáért. Ne feledjük, hogy ma is ugyanolyan eséllyel születnek kimagasló tehetségek, mint bármikor a történelem során, akik felfedezésre, ösztönzésre és támogatásra várnak, hogy tovább alkothassanak.
Molnár Annamária
a Molnár Ani Galéria tulajdonosa
