Kóka János szerint ahhoz, hogy
társadalmilag és gazdaságilag is fenntartható legyen a magyar egészségügyi
rendszer, szükség lenne egy, vagy több valódi egészségbiztosítóra, olyan
szereplőre, amelyik abban érdekelt, hogy megelőzze az emberek megbetegedését,
illetve a kialakult betegségeket, gyorsan, hatékonyan gyógyítsa. Ma ezek közül
egyik feltétel sem adott, leginkább ez segítette az elmúlt évtizedben a magánegészségügyi ellátás egyre gyorsuló térnyerését.
A politikai pályafutása
után Kóka János az egyik legjelentősebb magyar magánegészségügyi szolgáltatót hozta
létre. Cége, a Doktor24 egyben a legnagyobb foglalkozásegészségügyi szolgáltató
a piacon. A közelmúltban éppen ezt alakította át egyik pillanatról a másikra a kormány, miután eltörölték a kötelező vizsgálatokat. Kóka érintettként sem
tartja önmagában hibásnak a döntést, hiszen sok esetben csekély volt a haszna a
munkavállalók és a munkáltatók számára a vizsgálatnak, ami gyakran sokkal
inkább jelentett adminisztrációs terhet. Ugyanakkor azt javasolja, hogy – adókedvezménnyel támogatva –az intézkedéssel párhuzamosan biztosítsanak lehetőséget
a cégeknek, hogy valódi egészségnyereséggel járó egészségügyi szolgáltatásokat rendeljenek
meg a dolgozóiknak. Az így támogatott szűrések, szakorvosi vizsgálatok ráadásul
anyagi szempontból is megérnék a központi költségvetés szempontjából is, hiszen
sok, csak nagyon drágán kezelhető betegség válna megelőzhetővé a szűrések
miatt, a dolgozók kevésbé terhelnék az állami ellátórendszert, így több állami
pénz pénz és energia maradna az inaktívak ellátására. Az új rendszer a
munkáltatónak is előnyős volna, mivel egészségesebb, ezáltal a termelésben
résztvevő munkavállalóval kalkulálhatnának.
Azt, hogy a környező országokban sokkal gyorsabb volt a magánegészségügyi ellátás elterjedése, Kóka János azzal magyarázza, hogy a 2000-es években még nem volt vállalhatatlan állapotban a magyar egészségügy, hiszen ez a legfőbb katalizátora a fizetős, magánellátás keresleti részének.
Az egykori gazdasági és közlekedési miniszter, aki (a
lemondott Molnár Lajos és az általa vezetett párt által újonnan kinevezett Horváth
Ágnes miniszter beiktatása között) 18 napig maga is vezette az egészségügyi minisztériumot,
vitatja azt a széles körben kialakult véleményt, hogy csak hatalmas
költségvetési forrás bevonásával lehetne minőségi változás az ellátásban.
Szerinte a digitalizáció, a betegutak optimalizálása, a magán és az állami
szektor közötti jobb együttműködés nem csak a páciensek számára hozna érezhető
változást, de komoly terhet venne le az ellátórendszerről, és kézzel fogható
anyagi megtakarítást is hozna.
Kóka János pozitív példaként
említette a digitalizációs folyamatok elindulásával kapcsolatban az EESZT
rendszer kialakítását, amivel sok európai országot megelőzve, működő, minden
szereplő számára előnyös rendszert alakítottak ki. Hozzátette: az alapgondolat
és a funkciók jók, de itt is volna lehetőség a bővítésre, ráadásul ez nem járna
aránytalanul nagy költséggel sem.
A legnagyobb probléma ugyanakkor a magyar emberek rossz egészségügyi állapota, amely terheli az egészségügyet, a gazdaságot és a társadalom minden szegmensét,
ugyanakkor kevéssé látszanak
hatékonynak az ezt javítani szándékozó kormányzati lépések.
