Bár nem vagyok informatikai szakember, jó lelkiismerettel szoktam válaszolni az ehhez hasonló kérdésekre. A szakmában eltöltött több mint 17 év ugyanis épp arról győzött meg: a nem it-képzettségű felhasználók számára az a legértékesebb tapasztalat, amely képes megmutatni, hogy a korszerűség és a "menőség" − időnként persze szintén nem elhanyagolható − szempontjain túl milyen hétköznapi haszna is van annak a sokféle innovációnak, amelyet a tabletek, smartphone-ok vagy épp a különböző felhőszolgáltatások képviselnek.

A jól használt kütyük nem egyszerűen kényelmesebbé és hatékonyabbá teszik az életünket, de fejlesztik a digitális írástudásunkat is. Ez pedig képzettebb, versenyképesebb polgárokká tesz minket − függetlenül attól, hogy kórházi ápolók, pékséget üzemeltető kisvállalkozók vagy középiskolai tanárok vagyunk-e. Ezért − az általam vezetett cég éves üzleti tervétől függetlenül is  − amellett szoktam érvelni, hogy az engem megkérdezők ruházzanak be bátran különféle okos eszközökbe, és legyenek nyitottak az ún. virtualizált szolgáltatásokra is, hiszen meg fognak azok térülni a számukra.

Feltéve, ha jól használják! Minden képesség annyit ér ugyanis, amennyit kihasználnak belőle. Épp ezért szokás a szakmában különbséget tenni a konnektivitás (az "összekapcsoltság" állapota) és a mobilitás, vagyis azon "létezésmód" között, amely az elmúlt években forradalmian megváltoztatta a munkahely és ezzel együtt a munkaidő fogalmát. Az "iroda" és a munkaidő ma már ott és akkor van, ahol és amikor a munkavállaló (és persze a munkáltatója) akarja. A telephelyen, vagy útközben. Itthon, otthon vagy külföldön, nappal, vagy éjszaka, időzónáktól függetlenül.

A mobilitásban rejlő képességek fokozatosan válnak egyértelművé és vonzóvá az életünkben: e sorok olvasóinak többsége vélhetően már a mobiltelefonján is tudja fogadni az e-mailjeit, de talán még kisebbségben vannak azok, akik megosztott mappákban tárolt dokumentumokat is olvasnak, ne adj' isten szerkesztenek a telefonjukon. A kütyük által kínált képességek "belakása" azonban folyamatosan halad. Az értékesítési adatokból egyértelmű trend olvasható ki − legalábbis a konnektivitást illetően.

2013-ban minden két eladott új mobilkészülékből az egyik már okos telefon volt, amelyek mintegy háromnegye­déhez azonnal vásároltak mobilinternet-előfizetést is, és a szakemberek okkal gyanítják azt, hogy a fennmaradó egynegyednyi-egyharmadnyi rész sem maradt "offline", hanem valószínűleg a készüléket megvásárló cégek, magánszemélyek már eleve rendelkeztek mobilinternet-előfizetéssel, vagy állandó wifi-kapcsolattal. E vásárlások mögött túlnyomórészt ma még a nagyvállalatok flottás beszerzései állnak, ami azt mutatja, hogy egy bizonyos cégméret felett már gyakorlati tapasztalatok is rendelkezésre állnak arról, hogy a munkavégzés fizikai kötöttségeinek, korlátainak feloldása forintra váltható versenyelőnyhöz juttathatja a cégeket. Ezzel az adattal ugyanis konvergál, egybeesik egy másik is: a nagyvállalatok több mint 70 százaléka már használ ún. integrált szolgáltatásokat, ami azt jelenti, hogy a házon belüli informatikai rendszereiket összekapcsolták valamilyen felhőbe telepített szolgáltatással − magyarul, a konnektivitást biztosító okos kütyükért "cserében" mobilitást várnak el a munkatársaiktól: vagyis azt, hogy a céges okos telefonban-táblagépben rejlő képességeket munkára is aknázzák ki.

Ez az arány a kkv-knál ma még nem éri el az 50 százalékot sem. Ez azonban tipikusan a "félig üres vs. félig tele" esete. A szám ugyanis abból a szempontból biztató, hogy trendszerű emelkedést mutat, azaz az okos kütyük terjedése kétségbevonhatatlanul megindult ebben a szegmensben is. A fajlagosan alacsony arány azonban azt is mutatja, hogy e cégek − saját tapasztalat híján − ma még nem győződtek meg arról, hogy az okos telefon vagy a tablet nemcsak egy modern és értékes jutalom lehet a munkatársaknak, hanem a cég versenyképességének egyik tényezője is.

Ezt a jelenséget a "civil szférában" is megfigyelhetjük: ismerőseink többségének vélhetően már okos telefonja van, de a menő készülékek képességeinek vélhetően csak a töredékét tudják kihasználni.

A "kihasználási" arány javításában − a konnektivitás képességének mobilitási gyakorlatra váltásában − van felelőssége az iparágnak is. Sok más (a múlt havi cikkemben említett) nyilvánvaló előny mellett épp ezért vetettem fel tavaly az Appra fel! nevű magyar alkalmazásfejlesztői "Oscar-díj" ötletét. A néhány hete első alkalommal megméretett appok jelentik ugyanis a legrövidebb utat a felhasználók és az itk kínálta óriási "tudástár" között. Könnyen kezelhető, hétköznapi szolgáltatások ezek, amelyek képesek edukálni a fogyasztókat: megtanítani őket a birtokukba került csodás képességek kiaknázására.

Ezért biztatok − például így, az ünnepek előtt − mindenkit arra, hogy használjon (és főleg: használjon ki) minél többfajta eszközt. A telefonunk, a táblagépünk vagy az új ultrabookunk ugyanis "csak" képessé tehet minket, de élnünk már nekünk kell velük.

Másképp fogalmazva: még az okos telefonunk sem lehet helyettünk okos.

Papp István, a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója

Szerző: