Több oka is van az elmaradásnak. A társaságok egy részének korlátozottak a finanszírozási képességei. A vezetés a cég prioritására, a termelésre fokuszál, az energiahatékonyság pedig háttérbe szorul. A fogyasztók ugyanakkor nem veszik észre, hogy a gazdaságos berendezések magasabb árát a hosszú távú előnyök ellensúlyozni tudják. Akadnak továbbá, akik az energiahatékonyságot közjónak tekintik, és nem értik, miért kellene olyan beruházásokban részt vállalniuk, amelyek előnyeit sokan akkor is élvezik, ha a teherviselésben nem osztoznak.
A kormányok szabályozással, jutalmazással, támogatással, kampányokkal és más módon is megpróbálják befolyásolni az emberek és a cégek döntéseit, illetve viselkedését, de az eredmények általában messze elmaradnak a hangzatos célkitűzésektől. Hogyan javítható tehát az energiahatékonyság? Öt lépést javaslok.
Első. Kezdetben legyen a hangsúly a kormányzati intézkedéseken. Azok az országok, amelyeknek kormánya aktív, vezető szerepet vállalt az energiahatékonyság elterjesztésében, általában jobban teljesítettek. Jó példa az Egyesült Államok, Németország, Dánia, Japán vagy újabban Kína. Az alkalmazható módszerek köre széles: "energiamenedzserek" kinevezésétől és a költségvetési, közpénzügyi és közbeszerzési törvények olyan módosításától, amelyek az energiahatékony termékeket, illetve rendszereket részesítik előnyben, esettanulmányok és "best practice" útmutatók készítéséig, amelyek alapján a legjobb teljesítmények értékelhetők és jutalmazhatók.
A közös tulajdonban lévő, hasonló típusú épületek (például iskolák, kórházak) kiváló lehetőségeket kínálnak arra, hogy a projekteket és a vásárlásokat − a nagy tételből fakadó előnyöket kihasználva − összevonják. A kormány így jó irányban befolyásolhatja a piacokat, új szolgáltatókat és beszállítókat vonzhat, erősítheti a versenyt és lefelé hajthatja az árakat.
Második. Legyen költségvetési keret az energiahatékonyság növelésére. Az energiahatékonysági programok komoly hasznot hajtanak: az Egyesült Államok a Federal Energy Management Program révén 11,7 milliárd dollárt takarított meg, Németország pedig az állami energiaszolgáltató cégekkel (energy service company, ESCO) évente több mint 40 millió eurót. A kormányokat ezért rá kell venni, hogy jelentős összegeket különítsenek el ilyen célra. A finanszírozás nagy része feltöltődő ("revolving") alapon, energiahatékonysági alapok, banki programok, garanciák és ESCO-támogatás révén nyújtható. Ha az állami alapokat helyesen kezelik, akkor azok nem kiszorítják, sokkal inkább vonzzák a kereskedelmi finanszírozást. Költségvetési támogatásra van szükség az intézményi struktúra kialakításához és fenntartásához is: ez magába foglalja a piacelemzést, a programok tervezését, megvalósítását és ellenőrzését, a tájékoztató kampányokat és a képzéseket. Kisebb összegekkel ösztönző programok indíthatók, amelyekbe például az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőket lehet bevonni.
Harmadik. A pilot projekteket le kell állítani. A demonstrációs projektekkel ellentétben a pilot projektekről azt feltételezik, hogy segítségükkel "kicsiben" tesztelhetők az utóbb kiterjesztendő mechanizmusok. A legtöbb ilyen programot azonban − sajnos − úgy hajtják végre, hogy sem a tervek, sem az eszközök nincsenek meg arra, miként lehetne a szóban forgó mechanizmust nagy léptékre kibővíteni, a tapasztalatok pedig a lezárást követően gyorsan el is vesznek.
Negyedik. Piacokat kell építeni az energiahatékonyságra. Vannak esetek, amikor a szubvenciók fellazítják azt a versenyhelyzetre jellemző fegyelmet, ami a vállalatokat sikeressé teszi. Az energiahatékonysági programok többnyire kipróbált technológiákra és alaposan tesztelt modellekre épülnek, pilot programokat ezért szükségtelen ilyen formában támogatni. A kormányoknak, a donoroknak és partnereiknek a kulcsfontosságú területeken − ipar, épületek, közlekedés − nemzeti programokat kell kidolgozniuk, a megfelelő felügyeleti és ösztönző mechanizmussal, információszolgáltatással és technikai támogatással. A célokat nemzeti szinten kell kitűzni és hasonló keretek között kell a megvalósulásukat is nyomon követni − lehetővé téve a folyamatos korrekciót.
Ötödik. A rosszul teljesítőket felelősségre kell vonni. A feltörekvő piacokon gyakran hiányoznak azok a feltételek, amelyekkel az előírásokat ki lehetne kényszeríteni. Az energiahatékonyság területén a programokra, az ösztönzésre és a finanszírozásra, vagyis egy áttekinthetőbb piaci szegmensre lehet koncentrálni. A "kényszerítés" sokféle formát ölthet: a minimális követelményeknek sem eleget tevő termékek betiltásától a büntetésekig és a vállalkozási engedélyek visszavonásáig. A kínai kormány 2010-ben mintegy 2000 energiaintenzív (például acél-, cement-) gyárat zárt be, mert a cégek nem javították elégséges mértékben az energiahatékonyságukat. Nem kell feltétlenül ilyen "könyörtelenül" eljárni, a szigorú következményekkel való fenyegetés mindazonáltal a vonakodó vállalatokat is a megfelelő lépések megtételére késztetheti.
Egyik lépés sem könnyű. Tudjuk azonban, hogy az energiahatékonyságot ki lehet használni, és azt is, hogy ehhez kollektív elhatározásra van szükség. Fejezzük tehát be a vitát arról, hogy mit is kellene tenni − a cselekvésen, méghozzá a globális tetteken van a sor.
Jas Singh, a Világbank európai és közép-ázsiai energiaegységének szenior energiahatékonysági szakértője
Szerző:
