A leginkább figyelemre méltó gesztust Viktor Janukovics elnök tette, amikor Arszenyij Jaszenyuknak, az ellenzéki Haza párt vezetőjének felajánlotta a miniszterelnöki, az Ütést vezető Vitalij Klicskónak pedig a humanitárius ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettesi posztot. Az államfő két feltételt szabott: a tüntetőknek el kell hagyniuk a Függetlenség terét, az ellenzéki vezetőknek pedig együtt kell működniük a koalíciós kormányban, és megoldást kell találniuk az immár két hónapja tartó konfliktusra.
Janukovics ajánlata váratlanul érte az ellenzéket, amit az is mutat, hogy sem Jaszenyuk, sem Klicsko nem utasította el azonnal. Végül a Függetlenség terén összegyűlt demonstrálók elé terjesztették, akiknek a többsége elutasította. Az általános vélemény szerint az erőszakos fellépés után az egyetlen "kompromisszumos" megoldást Janukovics és kormányának lemondása, valamint új választások kiírása jelenti.
Janukovics ajánlata felettébb érdekes. Vajon valóban egy nemzeti egységkormány felállítása volt a célja, vagy az egész csak az ellenzék megosztását célzó stratégia része? Ha valódi engedmény, akkor ez az első repedés a Janukovics-adminisztráció egységében. A lépés maga Janukovics szempontjából is kockázatos, hiszen azt mutatja: készen áll arra, hogy kihúzza a szőnyeget az általa kinevezett kormányfő, Mikola Azarov alól. Az is lehet, hogy arra tett kísérletet az elnök, hogy az ellenzékkel együtt lépjen fel azok ellen a kormánytagok ellen, akik szükségállapot bevezetését követelik. A belügyminiszter szombaton arról beszélt, hogy az ellenzékkel folytatott, az erőszak beszüntetését célzó tárgyalások nem vezettek eredményre, ami úgy tűnik, burkolt fenyegetés arra, hogy a kormány erőszak alkalmazásával oszlatja fel a tüntetéseket.
Akadnak más jelei is a hatalom megosztottságának. A Régiók Pártja szombati frakcióülésén a képviselőknek csupán kétharmada jelent meg. Az elmúlt bő egy hét folyamán öten vagy hatan le is mondtak mandátumukról, egy másik csoport pedig a rada mielőbbi összehívását kezdeményezte, hogy megvitassa a javaslatot, amely a hatalom parlament általi visszavételét célozza − feltehetően az elnöktől. Az ország leggazdagabb embere Rinat Ahmetov (a Régiók Pártja képviselője) vagyonát kezelő holdingcég is kiadott egy közleményt, amely a válság békés megoldására szólít fel. Minden résztvevőt arra kérnek, hogy tartózkodjon az erőszaktól − de ez feltehetően inkább a Régiók Pártja azon tisztségviselőinek szól, akik a hathatósabb fellépést és szükségállapot bevezetését szorgalmazzák.
Számos jel utal arra, hogy ez ellenzék egyre inkább felbátorodik, az elnök pozíciója pedig országszerte gyengül. Az ellenzék foglyul ejtette a mezőgazdasági, majd az energiaügyi minisztert, és elfoglalta a rendőrség és a titkosszolgálat logisztikai központjaként működő Ukrán Házat. Másodszor, az ellenzéki erők legalább tíz régióban elfoglalták a kormányzói hivatalt. Különösen megdöbbentő, hogy háromezer ellenzéki tüntető még Dnyepropetrovszk hivatalait is megostromolta, holott a kelet-ukrajnai város korábban Janukovics és a Régiók Pártja erős bástyájának számított.
Janukovics ajánlata bizonyos értelemben az ellenzéket is dilemma elé állította. Egyrészt Ukrajna a szakadék szélén áll, és nem akarnak utólag olyan színben feltűnni, mint akik elutasítottak egy valódi kompromisszumos ajánlatot. Másrészről viszont az ajánlatot feltehetően "bürökpohárnak" tekintették. Miniszterelnökként Jaszenyuknak valószínűleg első feladatai között lenne a Függetlenség terének "megtisztítása", és könnyen előfordulhatna, hogy ő és Klicsko egyaránt arra kényszerül, hogy erőszakot alkalmazzon korábbi szövetségeseivel szemben. A gazdaság ráadásul súlyos problémákkal küzd, amelyeket nagyon nehéz lenne megoldani a 2015 májusára tervezett választásokhoz közeledve. Jaszenyuk és Klicsko ráadásul a Régiók Pártja által vezetett kormányhoz csatlakozna, és parlamenti többség sem állna mögöttük. Jaszenyuknak kínos lehet az is, hogy olyan kormány élére álljon, amely továbbra is börtönben tartja Julia Timosenkót, saját pártjának korábbi vezetőjét, aki még mindig szövetségese. Ha a két ellenzéki vezető kormányzati szerepet vállal az elnökválasztás előtt, azzal saját esélyeiket csökkentik, Janukovicsét pedig javítják. Az államfő ráadásul a Szabadság Pártnak, az ellenzéki koalíció harmadik fő erejének nem ajánlott kormányzati pozíciót, ami szintén arra utalhat, hogy meg akarja osztani az ellenzéket.
Az ellenzéki vezetők végül elutasították Janukovics javaslatát, és megismételték korábbi feltételeiket, köztük az előrehozott elnökválasztást, a politikai elítéltek (köztük Timosenko) szabadon bocsátását és az uniós társulási szerződés aláírását. Az utóbbi azért figyelemre méltó, mert a tiltakozás jelenlegi hullámát éppen az indította el, amikor november végén Janukovics nem írta alá az EU-val kötendő megállapodást.
Merre tart most a válság? A tiltakozások folytatódnak, az ellenzék pozíciója pedig erősödni látszik a kormánnyal és a titkosszolgálattal szemben. Továbbra is fennáll a szükségállapot bevezetésének veszélye, erős jelek utalnak arra, hogy a rezsim több tagja erre hajlik. Nem nyilvánvaló azonban, hogy a szükségállapot valóban bevezethető-e − vagy csupán még erősebb tiltakozást idéz elő, amely végül elsöpörheti a rezsimet.
A parlament kedden ül össze újra, hogy megismerje az Azarov-kormány álláspontját és hogy megvitassa az újabb törvényjavaslatokat − amelyek egy része feltehetően a demonstrációk korlátozására irányul. Azok után viszont, hogy Janukovics Jaszenyuknak ajánlotta fel Azarov székét, nehéz elképzelni, hogy a jelenlegi kormányfő kedd után is hivatalában marad. Érdekes lesz látni, hogy a Régiók Pártja frakciójának megosztottsága fokozódik-e, és hogy − amennyiben erre sor kerül − képesek lesznek-e megegyezni egy új miniszterelnök személyében.
Az Európai Unió külügyi főképviselője, Catherine Ashton a tervek szerint a héten Kijevbe látogat, ami segítheti a szemben álló feleket abban, hogy megállapodjanak egy kompromisszumos megoldásban. Igaz, az EU bővítési biztosa, Stefan Füle nemrégiben szintén megfordult az ukrán fővárosban, de nem tűnt úgy, hogy látogatása komolyabb eredményt hozott volna. A probléma részben annak tudható be, hogy sem az EU-t és az USA-t, sem Oroszországot nem tekintik pártatlan félnek, ezért is fordultak Svájchoz, hogy lássa el a közvetítő szerepét.
Jómagam úgy látom, hogy a kezdeményezés jelenleg az ellenzék kezében van, Janukovics elnök pedig egyre nehezebb helyzetbe kerül. A legvalószínűbb jelenleg az, hogy előrehozott parlamenti és elnökválasztást tartanak, Janukovicsot pedig lemondásra kényszerítik. Az események azonban eddig is megjósolhatatlanok voltak, az utcai megmozdulásokat pedig úgy tűnik, sem a rezsim, sem az ellenzék nem képes egyértelműen befolyásolni. Megvan a veszélye annak is, hogy a rezsim egy végső, erőszakos próbálkozást tesz arra, hogy hatalmon maradjon, aminek nagyon súlyos következményei lehetnek.
Timothy Ash, a Standard Bank vezető elemzője
Szerző: Csaba Ferenc
