Meglepődtünk, amikor a Fed decemberben bejelentette: lassítani fogja eszközvásárlási programját. A mennyiség lazítás (QE3) kivezetésének kezdetét ugyanis márciusra vártuk − arra alapozva, hogy a gazdaság helyzete és kilátásai a szeptemberi kamatdöntő ülés óta érdemben nem változtak. A munkahelyek számának gyorsabb növekedése és a munkanélküliségi ráta csökkenése ellenére az egyesült államokbeli munkaerőpiac megítélésünk szerint a közelében sincs annak a jelentős javulásnak, amelyet a Fed a QE3 2012. szeptemberi bejelentésekor célul tűzött ki. Az infláció üteme ugyanakkor újra lelassult, és semmi nem utal arra, hogy ez a folyamat irányt váltana. Úgy látjuk, a decemberi ülés után sem Ben Bernanke sajtótájékoztatója, sem a kiadott közlemény nem adott magyarázatot arra, miért kellett a "taperinget" a szeptemberi halasztás után decemberben bejelenteni. Emiatt aztán csak feltevésekre támaszkodhatunk.
A Fed nyíltpiaci bizottságának több tagja − William C. Dudley, a New York-i Fed, Charles I. Plosser, a philadelphiai Fed és Eric S. Rosengren, a bostoni Fed elnöke − az Amerikai Közgazdasági Társaság ülésén egyaránt megerősítették, hogy a Fedet makroprudenciális megfontolások vezették. Dudley szerint a Fed előtt álló legnagyobb kihívás a következő néhány évben az lesz, hogy megtalálja a helyes egyensúlyt a monetáris politikai célkitűzések és a pénzügyi stabilitás között. A tapering-bejelentésnek ezt az interpretációját támasztja alá a decemberi ülés jegyzőkönyve is, amely szerint a bizottsági tagok többsége egyetértett abban, hogy a kötvényvásárlások amúgy is marginális hatékonysága lassan eltűnik, azaz ugyanakkora összegű vásárlás sokkal nagyobb pozitív hatást gyakorolt a gazdaságra a QE3 bejelentésének idején, mint manapság. Így annak ellenére, hogy a példa nélküli, unortodox intézkedésekből származó, a pénzügyi stabilitással kapcsolatos kockázatok nem változtak, immár kisebb az ösztönzés arra, hogy a kötvényvásárlás ütemét változatlan szinten tartsák. Úgy tűnik, a decemberi döntés ezzel magyarázható.
Rosengren elnök a döntés ellenében szavazott: a makacsul magas munkanélküliség és a túlságosan alacsony infláció miatt szerinte el kellett volna halasztani a lassításról szóló döntést addig, amíg a gazdasági adatok nem utalnak egyértelműbben arra, hogy a növekedés üteme a potenciális szint fölé gyorsult. A jegyzőkönyv alapján úgy tűnik, hogy a nyíltpiaci bizottság többi tagja sincs különösképpen elragadtatva az USA gazdaságának jelenlegi teljesítményétől. (A kivétel Esther L. George, aki a múlt héten kijelentette: 2014 a legerősebb év lehet azóta, hogy az USA kikerült a recesszióból.) "Néhány" bizottsági tag például megjegyezte, hogy az év második feléig nem számít a munkaerő-piaci helyzet jelentős javulására. Ez pedig csupán elismerése annak, hogy a QE3 egyelőre nem érte el kitűzött célját − függetlenül attól, hogy mit mondott Ben Bernanke a döntés utáni sajtótájékoztatón.
Az elmúlt év utolsó hónapjaiban megjelentek ugyan optimizmusra okot adó adatok, de ez korántsem mondható el az összes mutatóról, és a gazdaság lendülete egyelőre nem látszik elég erőteljesnek a fölös kapacitások csökkentéséhez. Igaz, a munkanélküliség novemberben és decemberben is 7 százalékon, ötéves mélyponton volt. A ráta azonban továbbra is a természetes szintje fölött van, ami azt jelenti, hogy a munkaerő-piaci helyzet nem javult olyan mértékben, mint amire az álláskeresők arányából következtethetnénk. Mint arra már többször felhívtuk a figyelmet: az elérhető állások alacsony száma miatt sok álláskereső hagyott fel a próbálkozással és került ki a munkaerőpiacról. Ha ezeket az embereket is figyelembe vesszük (és csak a 25−45 éveseket, hogy a tanulmányaikhoz visszatérő fiatalok és a nyugdíjba vonuló idősebbek ne zavarják meg a statisztikát), akkor a munkanélküliség megközelíti a 8,5 százalékot. Saját Ben-indexünk, amely azokat a munkaerő-piaci mutatókat követi, amelyeket Ben Bernanke is használt a piaci helyzet megítélésére, még mindig a szórás kétszeresének megfelelő "távolságra" van hosszú távú átlagától. Ez pedig szerintünk a Fed által bejelentett rendkívüli intézkedések szükségességét jelzi. A monetáris politikát persze inkább a gazdaság jövőbeli kilátásai alapján, mint a múltbeli teljesítményét számszerűsítő adatok alapján kell "finomra hangolni". De, miként azt nemrégiben Bernanke is megjegyezte, a válság kitörése utáni időszakban a Fed tagjainak előrejelzései szisztematikusan felülbecsülték a növekedést.
Bár mi egyelőre nem beszélünk egy 2014. eleji negatív fordulatról, az elmúlt napokban közzétett adatok egyértelműen a várakozások alsó sávjába estek. Az ISM index a hangulat kismértékű, de érzékelhető romlására utalt, különösen a nem feldolgozóipari szektorokban, amelyek kevésbé érzékenyek a globális ciklusokra. Saját M&N indexünk, amely a két felmérés eredményét számszerűsíti, 2013 két utolsó hónapjában közel 2 ponttal csökkent: decemberben 53,6 ponton állt, ami nagyjából megfelel a recesszióból való kikerülés óta eltelt időszak átlagának (54), és nem különösebben bátorító. Vajon 2014-ben valóban egyértelmű lendületet vesz a gazdaság, ahogy arra a nyíltpiaci bizottság legtöbb tagja számít? A költségvetési kiigazítások fékező hatása csökken, ami a növekedésre pozitív hatást gyakorol, a lakóingatlan-beruházásokra felvett jelzáloghitelek magasabb kamata azonban az ellenkező irányban hat, a legnagyobb bizonytalanságot pedig továbbra is a foglalkoztatási trendek jelentik. Az M&N index foglalkoztatási részindexe decemberben 4 ponttal állt a posztrecessziós átlag fölött, és megfelel havi 300 ezer új munkahelynek. Reméljük, hogy ez a várakozás idővel valósággá válik, és nem csak néhány hónapig tart! Egyelőre azonban sajnos nem ez a helyzet. A szeptember−novemberi, átlagosan 205 ezres növekedés után a nem mezőgazdasági szektorokban decemberben mindössze 74 ezerrel nőtt az álláshelyek száma. Az aktivitási ráta ráadásul tovább csökkent, ahogy a hetente ledolgozott órák száma is; a bérnövekedés üteme pedig tovább lassult. Egy jelentés nyilván kevés ahhoz, hogy a nyíltpiaci bizottság tagjai megváltoztassák véleményüket, a kötvényvásárlás volumenét a legközelebbi kamatdöntő ülésig havi 10 milliárd dollárral (65 milliárd dollárra) fogják csökkenteni. Ha azonban a gyengülés, amelynek jelei már megjelentek, elhúzódik, akár el is halaszthatják a márciusi ülést.
Alexandra Estiot, a BNP Paribas vezető elemzője
Szerző:
