Az elmúlt tíz évben folyamatosan nőtt Afrika súlya a kínai külkereskedelmi termékforgalomban. Az afrikai országokkal folytatott kétoldalú külkereskedelmi termékforgalom 2012-ben elérte a 198 milliárd dollárt (a lista élén a Dél-afrikai Köztársaság és Angola áll). Bár ez a tétel a teljes kínai külkereskedelmi forgalomnak alig több mint 5 százalékát adja, a gyors növekedés mindenképpen azt jelzi, hogy Kína ki kívánja venni a részét az afrikai gazdaság növekedéséből. A következő öt évben a világ 25 leggyorsabban növekvő gazdasága közül várhatóan 13 afrikai lesz, köztük olyan árupiaci exportőrök, mint Nigéria, Zambia vagy Sierra Leone. Ez érezhető az Afrikába érkező beruházások volumenének növekedésében is. Ezeknek a beruházásoknak egyre nagyobb hányada érkezik a feltörekvő piacokról. Az Afrikába érkező közvetlen kínai befektetések volumene 2012-ben 21,7 milliárd dollár volt, 34 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Hosszabb távon a fő fogadó országok a Dél-afrikai Köztársaság, Zambia és Nigéria, de a 2012-es listát Angola és a Kongói Demokratikus Köztársaság vezeti.
Kína energiaigénye továbbra is hatalmas, bár a növekedés lassulása és a szénről az alternatív energiára való átállás középtávon ezt kissé mérsékelheti. Az árupiaci termékek iránti globális keresletnek Kína 25 százalékát adja, miközben Afrika rendelkezik a globális olajkészletek mintegy 10, az arany-, króm- és platinakészleteknek pedig 40−85 százalékával. Kína vasércszükségletének több mint 70 százalékát fedezte importból 2012-ben, a legnagyobb szállítóvá pedig a Dél-afrikai Köztársaság lépett elő. Nyersolajnál az importarány a 2001-es 30 százalék után tavaly már 60 százalék volt. Kína jövőbeli nyersanyagszükségleteinek kielégítése szempontjából tehát Afrika kitüntetett jelentőségű. És bár a fő szempontot továbbra is az árupiaci termékek jelentik, erősen valószínűsíthető, hogy Kína afrikai jelenlétében más tényezők is szerepet fognak játszani.
Először, Afrika egyre vonzóbb piac, ahol sokféle termék eladható, nem csupán a munkaigényes importáruk. 2010-ben például az Afrikába irányuló kínai export nagyjából 18 százalékát textilipari termékek adták − igaz, 2006-ban ez az arány még nagyjából 25 százalék volt. A legnagyobb, 29 százalékos hányaddal − az Africa Research Institute adatai szerint − a gépek és elektronikai berendezések képviseltették magukat. Kína egyre feljebb kerül az értékláncban, a fejlettebb technológiák pedig jobban megfelelnek a nagyobb igényű ügyfélkörnek és − például − a gyorsan bővülő afrikai mobiltelefon-piacnak.
Másodszor, a kínai feldolgozóipari vállalatok egyre gyakrabban alkalmaznak Afrikában helyi munkaerőt, építve a tajvani és hongkongi társaságok iparfejlesztési tapasztalataira. Mivel Kínában emelkednek a munkaerőköltségek, a jövőben valószínűleg fontossá válik, hogy a kínai cégek a bérek különbségét is kihasználva több hozzáadott értéket termeljenek a kontinensen.
Harmadszor, Kínát már nem csupán állami tulajdonú vállalatok képviselik Afrikában. Éppen ellenkezőleg: 2011-ben az Afrikába érkező közvetlen kínai beruházások 45 százalékát a magánszféra cégei − köztük kis- és középvállalatok − adták.
Negyedszer, Kína a mindkét fél számára előnyös tudás- és technológiatranszfert különleges gazdasági zónáin keresztül is felgyorsíthatja Afrikában − bár csak akkor, ha a (versenyszférabeli) helyi döntéshozókat is bevonja. A helyi szakemberek képzése az erősödő verseny miatt is létfontosságú lesz.
Ötödször, az eddig alkalmazott modell − az infrastrukturális projekteket, amelyeket a célországok gyakran a nyersanyagok kitermelésének előfeltételéül szabtak, Kína exportgaranciákhoz vagy meghatározott tulajdoni hányadokhoz kapcsolta − már nem használható olyan könnyen. 2008-ig a kedvezményes infrastruktúra-hitelek a kínai külgazdasági stratégia állandó részét képezték. Az infrastruktúra-projektek fejében megszerzett tulajdonoknak azonban csupán egy kicsiny hányadát sikerült produktívan működtetni. Kína állami tulajdonú vállalatainak a jövőben hatékonyabban kell működniük, ha saját komfortzónájukon kívül is állni akarják a verseny.
Összefoglalva, a projektekben, amelyek döntően előremozdíthatják az afrikai iparosítást, drága beruházásokra és hosszú amortizációs periódusra kell felkészülni. Kínának rendelkezésére állnak az ilyen projektek finanszírozásához szükséges eszközök. Ha afrikai aktivitásainak körét a nagyobb komplexitás irányába bővíti, azzal Kína nem csupán maga előtt nyit újabb lehetőségeket, hanem − az integráltabb helyi feldolgozóipar erősítésével − egyre nagyobb mértékben járul hozzá Afrika gazdaságának fejlődéséhez.
A szerző a Deutsche Bank elemzője
Szerző: Csaba Ferenc
