A választ hosszan részletezhetjük, de valójában röviden megfogalmazható: azok, akik felsőfokú "digitális nyelvtudással" rendelkeznek.
Minden történelmi korszaknak megvoltak azok az "iparágai", amelyek nemcsak meghatározták, de katalizálták is egy-egy adott időszak gazdasági-társadalmi fejlődését. Ezt a szerepet ma kétségkívül az információs és kommunikációs technológiai (ikt) ipar tölti be. A közelmúlt "ikt-bumm"-ja ismeretében pedig nem kell nostradamusi jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: a XXI. század munkaerő-piramisának csúcsára azok jutnak fel, akik a legjobban használják(!) és/vagy "állítják elő" az új ikt-megoldásokat. Ez a "demokratikus" vonás − tudniillik az, hogy a gazdasági és az abból fakadó társadalmi előny nemcsak azoké, akik az innovatív tudást birtokolják, hanem azoké is, akik alkalmazzák − újdonsága a történelemnek. Ez az egymásra utaltság, az innovátor és a felhasználó szimbiózisa vezetett ahhoz az iparági trendhez, ami napjaink ikt-szektorát meghatározza. A konzumerizáció − lényegre törő egyszerűsítéssel − abban a fordulatban ragadható meg, hogy ma már nem az it-sok uralta innovációs műhelyek mondják meg, mihez kell alkalmazkodnia a fogyasztónak, hanem fordítva: a fogyasztó határozza meg azt, milyen megoldások és szolgáltatások "lefejlesztésére" van szüksége a jövőben. A konzumerizáció persze körkörös jelenség: egyszerre tojás és tyúk, ok és okozat.
Az a tény ugyanis, hogy a felhasználók mai és holnapi(!) igényeinek feltérképezése és kielégítése minden korábbinál erősebb parancs lett az ikt-szektor számára, egyszerre okozza bizonyos innovatív megoldások létrejöttét és jár azzal a következménnyel, hogy a megszülető új technológiákat a felhasználók azonnal képesek birtokba venni és használni. A technológiai értelemben vett kultúraváltások közti határvonalak ugyanis elhalványodtak, az átmenet szelídebbé vált: minden innovációval szemben általános fogyasztói elvárás az, hogy az könnyen beilleszthető, szinkronban tartható legyen egy-egy felhasználó személyes "digitális univerzumával". (A Windows 8 például épp annak a fogyasztói nyomásnak eleget téve született meg, hogy az új operációs rendszer legyen képes tökéletesen szinkronban tartani egy felhasználó mindenféle kütyüjét − legyen az pc, táblagép vagy okos telefon −, illetve hogy biztosítson minden eszköz önmagában is közvetlen bejáratot ugyanahhoz a felhőbe telepített tudáshoz, amihez az ember az otthoni számítógépén vagy a munkahelyén hozzáfér.)
A konzumerizáció és az avval ezer szálon összefüggő cloud computing megsokszorozza a digitálisan írástudó polgárok és közösségek (cégek vagy akár államok) képességeit, tudását − ráadásul a korábban jellemző, "kirekesztően" drága infrastrukturális beruházások terhe nélkül. Persze az ilyen rohamos fejlődésnél mindig "belép" egy paradoxon: minél nagyobb egy technológiában rejlő gazdasági-társadalmi potenciál, annál nagyobb az esély arra, hogy azt a fogyasztók alacsony hatásfokkal használják ki, vagyis sok képesség marad kiaknázatlan. (Ezzel a paradoxonnal mindannyian szembesülhetünk, amikor például új okos telefont veszünk: az átlagos felhasználó e kütyük képességeinek csak töredékét tudja a maga javára fordítani.) A XXI. század munkaerő-piaci piramisára azok jutnak fel, akik teljesen, de legalábbis nagyobb arányban használják ki ezeket a képességeket, mint mások.
Ez részint a felhasználó felelőssége, részint az iparágé.
Ami a felhasználót illeti: én személyesen épp azért vagyok következetes támogatója annak, hogy Magyarországon terjedjen a digitális írásbeliség és az e-business-kultúra − méghozzá az állam és az ikt-szektor stratégiai együttműködése révén −, mert tudom, hogy a felhasználók felelőssége csak így érvényesülhet. Ami az iparág felelősségét és lehetőségeit illeti: a felhasználói igények felismerése és innovatív kielégítése a klasszikus szaktudással rendelkező, de új szemléletű informatikusnemzedékek színre lépését igényli, illetve egy új iparági szegmens megerősödését, felvirágzását vetíti előre.
Ez az "üzletág" például az applikációfejlesztés területe lehet. Az applikáció ugyanis a legrövidebb út a laikus felhasználó és az ikt-szektor által kínált milliónyi lehetőség és tudás között. Mi a Microsoftnál hiszünk a magyar appokban. Az alkalmazásfejlesztéshez ugyanis "csupán" kiművelt emberfők, azaz piac- és versenyképes tudással rendelkező műszaki értelmiség kell, hiszen viszonylag alacsonyak a beruházási költségek, a piac pedig gyakorlatilag korlátlan − köszönhetően az applikációk globális érvényességének.
Ezért vetettük fel bő egy éve a magyar alkalmazásfejlesztés "Oscar-díjának" ötletét, amelyet aztán − nagy örömömre − egy emberként támogatott a szakma és később a magyar állam is. Az Appra magyar! kezdeményezés afféle nemzeti válogatója lehet az applikációfejlesztési szektornak: az itt felfedezett vállalkozások Magyarországra is ráirányíthatják a nemzetközi figyelmet − ha tetszik, egy teljes iparágnak ácsolhatnak létrát ahhoz a bizonyos piramiscsúcshoz...
A szerző a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója
Szerző:
