A Napi Gazdaság keddi számának cikke
Egyelőre minden fél hallgat az E.On magyarországi gázüzletágának (az E.On Földgáz Trade Zrt., illetve az E.On Földgáz Storage Zrt.) eladása kapcsán, sem a vételárról, sem a november végi bejelentéskor \"ígért\" december közepi véglegesítésről nem nyilatkoztak (egyértelműen) a felek. Közben információink szerint a korábban kiszivárgott 800 millió eurós vételár akár a harmadával is alacsonyabb lehet a végső szerződésben − ebben az esetben 600 millió eurót, jelenlegi árfolyamon mintegy 175 milliárd forintot kell kifizetnie az államnak, illetve cégének, az MVM Zrt.-nek − a finanszírozási tervekre azonban egyetlen érintett sem kívánt kitérni.
A Miniszterelnökség november végi közleménye arról szólt, hogy az E.On-cégek érintett üzletrészeinek átruházásáról szóló adásvételi szerződést december 15-ig véglegesen \"kitárgyalják és kézjegyükkel is ellátják\" a felek, majd január utolsó napjáig alá is írják a dokumentumot. A Napi Gazdaság finanszírozási tervekre, vételárra, illetve konkrét határidők tartására vonatkozó kérdésére Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke annyit közölt, hogy \"a tárgyalások zajlanak a kormány és a cég között, jó ütemben, a szerződés véglegesítése felé\". A fejlesztési tárca szerint a \"témában zajló tárgyalások a lezárásukhoz közelednek\". Arra a kérdésre azonban, hogy a részvény-adásvételi szerződés aláírásának céldátuma változatlanul január 31., nem kívánt nyilatkozni sem a német, sem a magyar E.On, illetve elzárkózott a kommentálástól az MVM is.
A két cégből álló csomagban a földgáztárolót üzemeltető E.On Földgáz Storage jelent értéket, a veszteséges E.On Földgáz Trade csupán a 2015 végéig érvényes orosz hosszú távú gázszerződés miatt (utóbbi állami hatáskörbe vétele ugyanakkor nem igényelte volna a veszteséges cég megvásárlását). A rezsicsökkentés ráadásul egészen biztosan nem volt \"jó\" hatással az E.On-cégek árára − fogalmazott egy cégvezető. A sajtóban több híradás is elhangzott a gázüzletág \"felülárazása\" kapcsán, Mártha Imre volt MVM-vezér az Indexnek azt mondta, \"a kormány nagyjából 500 millió euróval többért készül megvenni az E.On cégeit, mint amennyit azok a vagyonértékelések alapján érnek\" − ezek Mártha szerint 40 millió, illetve 300 millió euróról szóltak. Hivatalosan sem a kormány, sem az MVM nem reagált a felvetésre, illetve ilyen vagyonértékelések létét sem erősítették meg piaci szereplők. Jellemző ugyanakkor, hogy a négy legnagyobb tanácsadó cég közül három is azzal utasította vissza lapunk erre vonatkozó kérdését, hogy valamilyen formában érdekelt az ügyletben.
\"Piacgazdasági logikával semmi értelme a felvásárlásnak\"
Forrásaink szerint a 40 millió euró bizonyosan irreálisan alacsony ár lenne (csak az E.On Földgáz Trade eszközállományát tekintve is), egy név nélkül nyilatkozó cégvezető szerint ráadásul a vételárnál is nagyobb problémát jelenthet, ha a kormány stratégiai elképzelések nélkül vág bele egy százmilliárdos ügyletbe. Ahogy fogalmazott, nem lehet véletlen, hogy a piaci pletykák szerint felmerült a teljes MVM-vezérkar lemondása, kevéssé látszik ugyanis kivitelezhetőnek a hatalmas új üzletágak MVM-be integrálása, illetve azok későbbi sikeres működtetése.
A reális értéket megalapozó források, dokumentumok hiányában megkérdőjelezhető a lehetséges vételárral kapcsolatban felmerült becslések hitelessége − mondta lapunknak Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója, aki szerint ugyanakkor nem életszerű, hogy ekkora különbség legyen két értékelés között. Hegedűs szerint ugyanakkor nem elsősorban a vételár a kérdés, miután önmagában az is vitatható, hogy valóban szolgálhat-e stratégiai (nem politikai) érdeket a \"szerény\" anyagi eszközökre − nagykereskedelmi jogra és a gáztározókra − vonatkozó tranzakció. Piacgazdasági logikával semmi értelme a felvásárlásnak, egy több száz millió eurós ügyletet pedig az ellátásbiztonsági szempontok nem igazolnak, a gáztározók szerepe a globális tendenciák tükrében jelentősen leértékelődött.
Hegedűs szerint éppen a rezsicsökkentés bizonyítja, hogy a kabinet birtokában vannak az árbefolyásoláshoz szükséges eszközök, noha az is érthetetlen, hogy miért ne lehetne tisztességes nyeresége egy közszolgáltatást végző, abba befektető vállalkozásnak − tette hozzá a szakember. Európában − például Franciaországban − van példa az állami tulajdon dominanciájára az energiaszektorban, a nagy cégeket azonban nem szokás \"rángatni\", kivonni a piaci törvények hatálya alól. Hegedűs szerint nem alaptalan az a feltételezés, hogy az oroszokkal folytatott gáztárgyalásokon az E.On alkupozíciói valamivel jobbak, mint a kormányé.
Az érvek a hitel mellett szólnak − de kötvény lesz belőle
Komoly kérdés, hogy bankhitelből vagy kötvénykibocsátásból lehetne könnyebben finanszírozni az E.On magyarországi gázüzletágának megvásárlását. Tóth Tibor, a hazánkban több nagy konzorciális hitel szervezésében részt vevő KDB Bank üzleti területekért felelős vezérigazgató-helyettese szerint a hitelintézetek belső szabályzatai nem a gyors, hanem a biztonságos döntésekre fektetik a hangsúlyt konzorciális hitelezés esetében. Az E.On gázüzletágának megvásárlásához hasonló volumenű ügyleteknél 3−6 hónapos tárgyalássorozat és intézményi, főként pénzügyi átvilágítás is szükséges. A K&H tájékoztatása szerint az előkészítést követő döntéshozatali eljárás is legalább 5-6 hetet vesz igénybe. Az is bizonyos, hogy legalább 8-10 bank részvételével kell számolni, ez szintén megnyújtja a szervezési időt.
A K&H szerint bár egy kereskedelmi banki szindikált hitel szervezése egyszerűbb és gyorsabb és kisebb adminisztrációval jár, ugyanakkor elméletileg egy MFB-kötvénykibocsátás is kivitelezhető néhány hónapon belül. Nem lenne azonban egyszerű vevőt találni ezekre a papírokra, lakossági körben ugyanis ilyen nagyságrend lejegyzése kérdéses, intézményi befektetők pedig ragaszkodhatnak független nemzetközi minősítőintézet által szignált ratinghez, melynek elkészítése időigényes folyamat. Hátráltató tényező, hogy a jelentős nyugat-európai és amerikai nyugdíjalapok a kezelésükben levő eszközöket csak befektetői kategóriába tartozó országokban, illetve projektekben helyezhetik el − hazánk sajnos jelenleg nem ebbe a kategóriába tartozik.
\"Nem kellene lasszóval fogni a befektetőket\"
A mostani kedvező kötvénypiaci hangulatban lenne kereslet egy magyar vállalati kötvényre, egy 800 millió eurós kibocsátást valószínűleg néhány hét alatt le lehetne bonyolítani. Viszonylag sok a vonzó hozamot kereső vevő − mondta a Napi Gazdaságnak Kemény Gábor, a Concorde elemzője. A szakember szerint a piacon most akár 4-5 százalékos hozam mellett is el lehetne adni közepes futamidejű kötvényeket. A Concorde szakembere szerint pár hétbe telne egy kibocsátás megszervezése, hiszen ilyenkor a szervezők el szoktak menni road show-zni. Ugyanakkor szerinte az élénk kötvénypiaci keresletet látva \"nem kellene lasszóval fogni a befektetőket\".
A kötvénykibocsátás kapcsán ugyanakkor banki szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy aligha lenne szerencsés most nekifogni egy új kötvénykibocsátásnak, amikor éppen most bízott meg az ÁKK Zrt. négy bankot, hogy kezdjék szervezni az állami kibocsátás road show-ját − rövid távon egy MFB-kibocsátás ebben az esetben csak bezavarna. Ugyanakkor tartja magát a piacon olyan nézet is, amely szerint az állami kibocsátáson belül igyekeznek majd helyet találni a gázüzletág vételárának.
Kötvény 5 százalék körüli hozammal
A lehetséges hozammal kapcsolatban Kemény szerint a Prémium Euró Magyar Államkötvények (P€MÁK) és a múlt év végén kibocsátott Eximbank-kötvények jegyzését érdemes alapul venni. Előbbiből nemrégiben fogyott el az első egymilliárd euró 5,1 százalékos induló kamattal, a második sorozat értékesítését pedig 4,7 százalékos induló kamattal kezdték meg. Az Eximbank papírjai jelenleg 4,5 százalék körül forognak a piacon. Az elemző szerint a fentiek alapján 5 százalék körül, esetleg némileg ez alatt tudna most egy állami vállalat közepes futamidejű kötvényt kibocsátani.
Banki vélemények szerint a szindikált hitel olcsóbb lehet, mert kötvénykibocsátásnál általában 2-3 százalék különbség lehet az árazásban, hiszen az MFB és általában a vállalati kötvények (másodpiaci) árazása jelenleg magas. Kétségtelen előnye azonban a kötvénynek, hogy nem mondható fel. A hitelezés kapcsán az árazásba az szólhat bele, hogy szindikálni (általában alacsonyabb spread mellett) akkor érdemes a bankoknak, ha sok egyéb üzletet remélhetnek egy ügyféltől − ez azonban az MFB esetében nincs így. Ennél is komolyabb kérdés lehet, hogy a kiszámíthatatlanul változó magyar energetikai szabályozás mellett lenne-e egyáltalán étvágy egy hosszú futamidejű, jelentős összegű finanszírozásban való részvételre.
