Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Napi Gazdaság keddi számának cikke
- Sok kritika merült fel a közelmúltban a nyilvántartások nem teljeskörűségével kapcsolatban. Mi történt ez ügyben az utóbbi hónapokban?
- A kritikák egyik oka abban keresendő, hogy a vagyontörvény nem a legmegfelelőbb módon készítette elő a három elődszervezet tevékenységének lezárását, ezért az idő java részét a rossz előkészítés kiigazítására kellett fordítani az összeolvadást követően. Első lépésként azt kellett megvizsgálni, hogy mely kritikák jogosak, illetve beazonosíthatók-e a változtatást igénylő csomópontok.
Az MNV élére kerülésem időszakában folyt az Állami Számvevőszék éves vizsgálata, és a helyi ellenőrző bizottság is nagy intenzitással dolgozott. A legfontosabb kérdésekben rövid idő alatt sikerült az intézkedési terv elkészítéséhez szükséges információtömeget felhalmozni. Az MNV nyitómérlegének hiánya annak a folyamatnak az egyértelmű következménye volt, hogy menet közben ismertük meg pontosan a vagyonkezelésbe illesztendő vagyonelemek körét, ami hosszú szakmai viták alapján tisztázódott a Pénzügyminisztérium, az MNV és a könyvvizsgáló között, a nyitómérleget pedig csak ezután lehetett elkészíteni.
- Néhány hónap alatt mennyire sikerült egyenesbe hozni az MNV működését? Sikerült-e összehangolni az örökölt háromféle szervezeti kultúrát?
- A nyitómérleg helyretételét követően már meg lehetett győződni arról, hogy a jogelőd szervezetek zárómérlegei és az MNV nyitómérlegei között elszámolási vagy nyilvántartásbeli okok miatt vagyonvesztésre nem kell számítani. Az éves beszámolót a könyvvizsgáló nem utasította el, azonban szakmai véleménye szerint az adatok helyességéről nem tudott meggyőződni. A beszámolóban 15 236 milliárd forint vagyonról adtunk számot, amelynek java része a központi költségvetési szervek és egyéb vagyonkezelők adatszolgáltatása alapján került be, az MNV közvetlen kezelésében csupán 1859 milliárd forintnyi vagyon található.
A törvény szerint pedig a vagyonkezelő mindenféle kontroll nélkül köteles beépíteni az adatszolgáltatások tartalmát mérlegébe. Az óriási adatközlés számos hibát eredményezett, a könyvvizsgáló csak arról tudott meggyőződni, hogy az MNV mindent elkövetett annak érdekében, hogy a legkevesebb hibával állítsa össze beszámolóit.
Összesen 24 hibagócot azonosítottunk, amelyek az állami vagyonnyilvántartás rendbetételének kulcsává váltak. Az ezekből adódó feladatokat sikerült egy intézkedési tervbe foglalni annak érdekében, hogy a következő évi beszámoló már könyvvizsgáló által is hitelesíthető legyen. Erre most minden reményünk megvan, a terv megvalósítását havonta értékeljük, időarányosan a megfelelő ütemben halad a megvalósítás.
Az eltelt egy évben azonban nem sikerült a teljes állami vagyon nyilvántartását rendbe tenni, van ugyanis két olyan terület, amelynek számszaki értékelése egyelőre akadályokba ütközik. Egyrészt a 15 ezer milliárdos könyv szerinti értékű vagyon szakemberek becslése szerint forgalmi értéken 42,5 ezer milliárd forintot is jelenthet. Másrészt pedig egyelőre megoldatlan az olyan különleges elemek értékelése, mint a légtérhasználat vagy a geotermikus energia. Ezek értékét egy statisztikai becsléssel 3 ezer milliárd forintban határozták meg, azonban a legpesszimistább becslés is 10 ezer milliárd feletti értéket tulajdonít e vagyoni körnek.
Az említett két kategória konkretizálása a további évek feladata lesz, ezzel kapcsolatban európai uniós pályázatot is nyújtott be az MNV.
Megkezdtük a teljes szervezeti és működési szabályzat átvilágítását, a meglehetősen centralizált döntéshozatali mechanizmusokat alsóbb szintekre is ki kívánjuk terjeszteni. A hatáskörök delegálása a szervezet bürokratikus elemeinek csökkentését, a hatékonyság növelését szolgálja. A kapcsolódó párhuzamos szabályokat is átalakítottuk, ezek már csak pénzügyminiszteri jóváhagyásra várnak.
- A külső szemlélő számára úgy tűnik, az MNV tevékenységében két elv ütközik: minden társaság külön kezelést igényel, illetve a szakmacsoportok szerinti egységesítés elve. Ki lehet alakítani az állami társasági kör számára egységes vagyonkezelési standardokat?
- Az eljárásrend tartalmaz olyan standard elemeket, amelyek bármely vagyonelemcsoportnál alkalmazhatók. Az egyik ilyen a sokszereplős döntés: a döntéselőkészítés hierarchiája biztosítja, hogy egy döntési helyzet értékelésében számos szakértői terület közreműködjön. A döntési hierarchia mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy az állami vagyonnal kapcsolatos eljárási rend az ellenvéleményeket is kezelni tudja, lehetővé téve a különböző szempontok transzparens felismerhetőségét. Ez a rendszer mindhárom üzletágnál azonosan működik, a speciális szabályokat pedig a részterületeket érintő törvényi rendelkezések adják meg.
A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács középtávú vagyongazdálkodási stratégiája is e kettősséget igyekszik harmonizálni azzal, hogy egyrészt megadja az általános, minden működési területre érvényes stratégiai szempontokat és célrendszereket, másrészt pedig irányt mutat az egyes szektorok sajátos eljárásaival kapcsolatban. A stratégia tartalmaz olyan új elemeket is, mint a portfóliónkba tartozó vállalatoknál egy egységes corporate governance kialakítása, amellyel a nem állami szférában működő társaságok legjobb tapasztalatait tudjuk hasznosítani a transzparens működés érdekében.
- A legnagyobb súlyú vagyoncsoportra, az ingatlanokra vonatkozóan milyen hosszabb távú elképzelésekkel rendelkezik az MNV, miután a piaci viszonyokhoz való közelítés, legalábbis a költségvetési szervek ingatlanhasználata ügyében, úgy tűnik, kudarcot vallott?
- Az ingatlanvagyonnal kapcsolatban meg kellett haladnunk azt a felfogást, hogy annak kezelésére egyedül a központi vagyonkezelő képes. Olyan szerződési feltételeket kellett kidolgoznunk, amelyekkel a felelős gazdálkodásnak anélkül engedünk teret, hogy a tranzakciók engedélyezése miatt az MNV-hez kelljen fordulniuk az intézményeknek. A stratégia ennek értelmében egyértelművé teszi, hogy a két fél megosztozik a működtetés feladatain és a felelősségen is. Akkor is kijelenthető, hogy ezt sikerült üzleti alapra hozni, ha a látszólag legfontosabb üzleti lehetőség - az átadott vagyon utáni díj felszámolása - kikerült a központi költségvetéssel kapcsolatos ingatlanhasználat lehetőségei közül.
Az üzleti alapra helyezett szerződés lehetővé teszi, hogy saját hatáskörben tárják fel az intézmények tartalékaikat, hasznosítsák ingatlanjaikat, a haszonból pedig belső likviditási tartalékot alakítsanak ki, amely nagyban segíti őket a fejlesztések megvalósításában.
- Kinőhet-e újabb magyar multi az állami cégkörből? Megismételheti-e a Mol sikertörténetét az MVM?
- Több állami vállalat átvilágítása után a tőzsdei kritériumoknak való megfelelésben a legjobb eredményt a Magyar Villamos Művek (MVM)-csoport érte el. Ez a vizsgálat ráépült egy olyan előkészítő munkára, amely szerint a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény alapján az MVM Magyarországon az egyetlen olyan állami cég, amely az uralmi társaságcsoport létrehozására képes volt. A két tényező együttesen teszi képessé az MVM-et arra, hogy állami tulajdonú multinacionális céggé váljon. Véleményem szerint az MVM többségi tulajdona nem fog magánkézbe kerülni, de logikus megoldásnak látszik, hogy sikeres tőzsdei cégként forrásokat gyűjtsön fejlesztéseihez, akvizícióihoz. Európában számos példát találhatunk hasonlóra: a cseh CEZ például a többségi állami tulajdon ellenére felveszi a versenyt az összes nyilvános tőzsdei társasággal.
Az MVM felnőtt ahhoz, hogy nemcsak a villamosenergia-iparban és -kereskedelemben, hanem a kapcsolódó területeken is befektetőként jelenhessen meg, a most kezdődő tőkeakkumulációs folyamat nyomán külföldi befektetések is reálisan a stratégia részét képezhetik. A lelkesedést azonban némileg fékezi, hogy a nyereségesség stabil feltételei csupán az elmúlt néhány évben alakultak ki, túllépve a hatósági árakkal kapcsolatos problémákon.
A válság azonban nem az az idő, amikor ezt a programot előre lehetne sorolni. Az MNV is inkább a kivárás mellett érvel, hiszen az állami szektor legnagyobb osztalékfizetője az MVM, a működési bevételek legnagyobb forrása. Ráadásul az MVM hatalmas fejlesztési feladat előtt áll: a paksi atomerőmű következő blokkjainak megépítése jelentősen késlelteti diverzifikációját, hosszú időre lekötve mind a műszaki, mind a pénzügyi kapacitásokat.
Az interjú teljes terjedelemben a keddi Napi Gazdaságban olvasható
