Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Napi Gazdaság cikke
Az elmúlt hetekben szinte minden banknál azt tapasztalták, hogy a gyengülő forint lázba hozta az exportőröket, de - mint arról a CIB-nél beszámoltak - a többdevizás hitellel rendelkező ügyfeleket és a devizahitelt felvenni szándékozókat is.
A K&H szerint a forgalom kimagaslóan nagy volt a felfelé szálló ágban, és csak a legmagasabb árfolyamok (275-285) idején esett némileg vissza. A Budapest Banknál (BB) lapunk érdeklődésére elmondták: az ügyfelek igyekeztek egy évre előre havi szinten biztosítani az exportigényüknek megfelelő konverziót a gyengébb forintszinteken, de az azonnali üzletek száma is megnövekedett. A BB-nél azonban azt is megtudtuk, hogy a legtöbb bank nem jegyzett határidős árfolyamot vagy csak rövid periódusra, maximum két hónapra.
A CIB-nél a határidős jegyzések időszakos felfüggesztését, a limitek felülvizsgálását a kötvénypiac bénultságával és a likviditás szűkösségével magyarázták. Úgy vélik, ennek következményeként tudták a cégek igényeiket csak részben vagy esetenként egyáltalán nem kielégíteni. Nem csak az üzleti lehetőségek szűkültek azonban, az árak is határozottan meglódultak. A piac vételi és eladási oldala közti különbség kitágulásához Földi Balázs, a Commerzbank treasury vezetője szerint az vezetett, hogy sok bank felfüggesztette a hosszabb lejáratok jegyzését; a bankok számára is megdrágult a határidős ügyfélüzletek fedezése. A határidős piac kiszáradása és a bankok részéről mutatkozó fokozott devizakereslet miatt az ügyfelek által elérhető árfolyamok nem javultak annyira az exportőrök szempontjából, mint ami az azonnali jegyzésekben szereplők alapján várható lett volna.
Karagich Istvántól, a vállalati treasury tevékenységekben tanácsadó szerepet is vállaló BloChamps pénzügyi vezetőjétől megtudtuk: a piac akkor fagyott be teljesen, amikor (két ízben is) 280 forint fölé drágult az euró. Gondok azonban máskor is akadtak. A bankok határidős árainál a legjelentősebb devizapároknál az egyhetes üzletekre a 30 százalékot is elérte a volatilitás, ami korábban csak a török lírához hasonló egzotikus devizapárok legnehezebb időszakában volt tapasztalható. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a megugró kockázatok miatt az ajánlati könyvek időnként teljesen kiürültek. A sokkal nagyobb nagyságrendre szoruló külkereskedelmi cégeknek is legfeljebb egy-két millió eurós tranzakciókra nyílt lehetőségük.
Karagich István szerint az extrém viszonyok többször indokolhatták, hogy a normális esetben 10-20 filléres spread, valamint a marzs (az azonnali és a bank által alkalmazott árfolyam közötti különbözet, ami a bank haszna) felugorjék. A gyakorlatban ez akár 3 forintot is kitehetett, sőt még 7 forint is előfordult. Úgy gondolja azonban: akár hosszabb távon is piacromboló hatású lehet, hogy néhány bank a különleges helyzetet extraprofit szerzésére igyekezett kihasználni. Több ügyfelüknél is tapasztalták, hogy az üzletkötők az éppen indokoltnál jóval nagyobb spreadet akartak a fedezeti ügyletek és a napi konverziók során érvényesíteni. A szakember szerint téved, aki azt gondolja, hogy a jelentősen gyengülő forint kedvező volt az exportőröknek. A külkereskedelemmel foglalkozó cégek számára ugyanis (természetesen bizonyos sávon belül) az árfolyamok kiszámítható alakulása a legfontosabb.
