A Napi Gazdaság cikke:
Egyelőre csak az optimizmus marad a kereskedőknek, ugyanis a KSH júliusi adatai szerint tovább csökkent a kiskereskedelmi volumenindex: a hónapban 1,8 százalékos volt a teljes piac visszaesése, az első hét hónapé pedig 2,2 százalékkal volt rosszabb az előző évi időszaknál.
Júniushoz képest 0,1 százalékos volt a visszaesés, amit a kereskedők naivan úgy értékeltek, hogy a piacot betakaró sűrű felhők közül halványan dereng a napsugár. Bár a derűlátás töretlen, az évből egyre kevesebb hónap van hátra, s mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a volumencsökkenés megállítására lényegében csak decemberben van esély. Így gondolja Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára is, aki szerint optimizmusra ugyan van ok, de most rossz a helyzet. Mint mondta, a nyár sem volt képes megállítani az élelmiszerpiac visszaesését, pedig ilyenkor a háztartások több élelmiszert vásárolnak, mivel a tanév befejeztével a gyerekek inkább otthon étkeznek.
Szeretné osztani az elemzők azon véleményét, amely szerint szeptemberre már megállhat az élelmiszer-eladások mennyiségi csökkenése, mert az őszi időszakban a kiskereskedelmi árakban is megjelennek a zuhanó termelői és átvételi árak. Ám 2006-tól mostanáig a teljes élelmiszerszegmensben 30 százalékos drágulás mutatkozott - hívta fel a figyelmet Vámos -, ami olyan jelentős, hogy a csökkenés csak hosszabb távon válik valóban érzékelhetővé a fogyasztók számára is (eközben azonban növekvő energia- és közműárakkal kell szembenézniük a háztartásoknak).
A korábbi évek adatait figyelve nem meglepő, hogy a kereskedők júliusban mennyiségben éppen annyi terméket értékesítettek, mint 2005 hasonló időszakában. Vámos szerint el lehet gondolkodni azon, hogy milyen közgazdasági és szociológiai folyamatok mentek végbe 2005-ig, illetve az utolsó jelentős kiskereskedelmi növekedést felmutató 2006-os időszakban - amely mind mennyiségben, mind értékben képes volt csúcsra járatni a piacot -, és az is indokolt felvetés, hogy ha a 2005-ös fogyasztási mennyiséggel is jól lehet lakatni egy háztartást, akkor miért mutatkozott utána többletfogyasztás. Vámos szerint Magyarországon milliós nagyságrendű a létminimumon vagy az alatt élők száma, az ő háztartásaikban az elszabadult élelmiszer- és energiaárak mellett szó szerint kevesebbet esznek, illetve éheznek. Darabszámra kevesebb termékből áll egy-egy étkezés, az üdítőt és ásványvizet a csapvíz helyettesíti, nem kerül például az asztalra tejdesszert, és nincs a kenyér között párizsi vagy selyemsonka, legfeljebb margarin.
Ám a mélyebb elemzést tekintve a magyar háztartások fogyasztása 1989 és 2003 között alapvetően azonos szinten volt, úgy, hogy a piac 1994-ben mélyrepülésbe kezdett, majd 1997-ben lassú növekedésnek indult, s a 2000-es évek elején felzárkózott a rendszerváltás idejének szintjére. Az ezt követő forgalom- és volumennövekedés már a jóléti társadalom, a reklámok és a fogyasztást ösztönző promóciók hatása volt, a fogyasztási ciklus görbéje lefelé tartott volna, ahogyan ez a fejlettebb gazdaságokban is megszokott.
Arra a kérdésre, hogy mikor érheti el újra a fogyasztási szint a 2006-os csúcsot, egyelőre nincs válasz, pedig az élelmiszerpiac belátható időn belül - jó esetben már szeptemberben, de legkésőbb decemberben - újra magához tér, és jövő év végére a tartós fogyasztási cikkek eladása is beindulhat. Vámos szerint hosszabb távon egyáltalán nem lenne meglepő, ha a magyar élelmiszer-volumen a duplájára nőne, feltételezve a mai szegények elkölthető jövedelmének növekedését.
A statisztikai hivatal adatai szerint 2008 júliusában 557 milliárd forint volt a kiskereskedelem forgalma. Ez az első hét hónapban 3447 milliárd lett (üzemanyag- és autóértékesítés nélkül). Az élelmiszer-kereskedelmi egységek az első hét hónapban 1,5 százalékos, július/július viszonylatban pedig 1,4 százalékos volumenvesztést szenvedtek el. A nem élelmiszer jellegű forgalom volumene az első hét hónapban 2, a hónapban pedig 2,6 százalékkal lett kisebb.
