Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A változtatásra mindenképpen szükség van, még akkor is, ha a megváltoztatott rendszer nem éppen tökéletes - kommentálta a gázár-támogatási rendszer módosítását Hegedűs Miklós. A GKI Energiakutató vezetője elmondta: a jelenleg a piaci ár 100 forint felett jár, ennek a 60 százalékát állja a lakosság, a többit pedig a büdzsé fedezi. Az éves támogatási igény így 200 milliárd forint, amiből mindenképpen le kell faragni, mert ez a rendszer költségvetési szempontból fenntarthatatlan. Hegedűs kiemelte, közgazdasági nonszensz, hogy egy dráguló importtermék árát ilyen mértékben fizeti az állam. Ennek fenntartásához jókora adóbevétel-növelésre lenne szükség, ami megoldhatatlan a mostani helyzetben.
Támogatni kellene a legszegényebbeket is
Hegedűs Miklós szerint a gázártámogatásra fordítandó összeget hozzá kellene adni a szociális támogatásra szándékolt kerethez, és ezt kellene szétosztani. Erre részben azért volna szükség, mert a legszegényebb rétegnél még gáz sincs bevezetve, ezek a háztartások pedig javarészt fával fűtenek, s e fűtőanyag ára is jelentős mértékben emelkedett, ezzel még rosszabb helyzetbe sodorva az érintetteket. Emellett azért is kellene a szociális támogatásokon belül kezelni a gázfogyasztásra adott dotációt, hogy a lakosság jobban ösztönözve legyen a takarékosságra. Adott esetben a háztartások kapnának egy bizonyos összeget, s ha sikerült megtakarítani mondjuk a gázfűtésen, akkor a kapott összeg fennmaradó részét bármi másra elkölthetnék. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a fogyasztó szabadon dönthet jövedelmének felhasználásáról például, hogy mivel fűt, fával, gázzal, távhővel vagy valami mással.
A szakember elmondta, a 3,9 millió háztartáson belül körülbelül 800 ezer semmiféle támogatást nem kap a fűtésre, a teljes, 200 milliárd forint körüli "gázbüdzséből". Hegedűs Miklós hozzátette: hosszú távon mindenképpen az volna a legjobb, ha a fogyasztó döntésére bíznák a fűtési mód kiválasztását, s a már említett szociális támogatásokon belül osztanák szét az erre szánt összeget.
Problémák az önbevallással
Az új rendszerrel kapcsolatosan Hegedűs Miklós azt is elmondta: az önbevalláson alapuló támogatás problémás, mert várhatóan sokan nem a valós jövedelmi helyzetüket fogják feltüntetni, ezzel nagyobb támogatást igényelve. Sajnos nincs olyan kidolgozott szociális kritériumrendszer, amely alapján meg lehetne határozni az adott háztartások jövedelmi helyzetét, s így igazságosan elosztani a dotációra szánt állami forintokat. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a papíron jövedelemmel nem rendelkező háztartások is igényelhetnek támogatást, vagyis sok olyan is lesz, aki vidáman él a feketén szerzett jövedelméből, sok esetben magasabb színvonalon, mint mások, mégis támogatja gázfogyasztásukat az állam.
Akik rosszul járnak
Az egyedülállók kifejezetten rosszul járhatnak - amennyiben kiesnek a támogatási rendszerből - esetükben akár 60 százalékos lehet az áremelkedés mértéke. Egy másfél szobás lakásban élő kisnyugdíjas például nagyjából ugyanannyi gáz használ, mintha ketten élnének ugyanitt, dupla akkora jövedelemből. (A főzésre, illetve melegvízre fordított költség a gázhoz képest marginális, tehát ez nem jelent komoly pluszkiadás két ember esetén.) Mint Hegedűs Miklós elmondta, a egyedülálló nyugdíjas példáját alapul véve a teljes kiadás 15-20 százalékát képviseli a gázköltség, így nem mindegy, hogy a háztartásban hányan élnek, s közülük mennyien kapnak valamilyen jövedelmet.
