A múlt héten jelentős, alap 3,2 százalékának megfelelő nagyságú kiáramlást regisztráltak a Pro Shares Short S&P 500-as ETF-ből (SH), s ezzel párhuzamosan új mélypontot ütött az alap befektetési jegyeinek árfolyama. A termék lényege, hogy eszközértékének napi változása fordítottan követi le százalékosan az S&P 500-as index változását, ha a mutató 5 százalékkal emelkedik, az ETF elvileg 5 százalékkal kell essen.
Az ilyen típusú tőzsdén jegyzett alapok népszerű fedezeti termékek a konzervatívabb intézményi befektetők körében, egyrészt azért, mert tőzsdén jegyzett értékpapírként lehet őket vásárolni, másrészt azért, mert tőkeáttétel nélkül pozíciót biztosít a piacon.
Az SH és a többi indexkövető ETF forgalma elég magas az Egyesült Államok tőzsdén, előfordul, hogy nagyobb piaci mozgások időszakában a hirtelen menedéket kereső befektetők akkor forgalmat képesek generálni egy-egy ilyen papírban, amely megközelíti a legnagyobb amerikai blue-chipekét.
Technikai szempontból érdekes, hogy ilyen nagyobb mozgások idején az ehhez hasonló értékpapírok árfolyama gyakran jobban jelzi a várható támasz és ellenállás szinteket a piacon, mint maguk a követett indexek. Az SH grafikonján például jól látszik, hogy tavaly október elején a piac lokális mélypontján az ETF kurzusát egy jól látható támasz szint akasztotta meg.
Az, hogy a termék árfolyama új mélypontra süllyedt jó és rossz jel is lehet nagyobb tőkekiáramlással együtt nézve. Egyrészt jelentheti azt, hogy a szereplők egyre kevésbé hisznek egy közelgő lejtmenetben az amerikai piacon, s ezért szabadulnak az ilyen irányú mozgásokból profitáló pozícióiktól, s ez sérülékenyebbé teheti a piacot, ha mégis bekövetkezne az esés.
Másrészt az újabb mélypont - szignifikánsan egy 39 dollár alatti zárásnál lehetne erről beszélni - egy felfelé irányuló kitörés előjele is lehet az amerikai részvénypiacon. Erre volt példa 2010 ősze is, amikor az SH új mélypontja jól jelezte a QE2-t követő emelkedési hullámot a piacon.
