Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár ez az első két évben igen fájdalmas hatást gyakorolna a lakosságra, hosszabb távon biztos megtérülést jelenthet a szakember szerint. Főleg mivel a régión belül egyedi versenyelőnyt is élvez hazánk, a románoknak elfogadott költségvetése sincs, a lengyelek határozatlanok, míg a cseheknél a közelgő választások járhatnak még politikai kockázatokkal.
A görög adósságválság kimenetelére három forgatókönyvet vázolt fel Blaabjerg. Az első szerint a görögök fizetésképtelenséget jelentenek, három évre felfüggesztik az adósságszolgálatot és az eurózónában maradva megpróbálják átalakítani gazdaságukat aránylag magas munkanélküliség és a GDP visszaesése mellett. Az ECB azonban valószínűleg nem engedné, hogy egy euróország csődöt jelentsen, mivel a bizalmát vesztő piac óriási nyomást gyakorolna az euróra – véli Blaabjerg.
A második lehetőség, hogy az EU és az IMF három év alatt összesen 150 milliárdnyi hitelt nyújt a görögöknek, cserébe kemény megszorításokat követelnek. A hitel segítségével enyhíthető az intézkedések hatása a munkanélküliségre és a GDP-re, ám precedenst szolgáltathat a többi megszorult országnak (így Portugáliának vagy Spanyolországnak), hogy hasonló támaszért folyamodjanak.
A segélyek összege már az említett három állam esetében is elérhetné a 750 milliárd eurót, ami súlyos következményekkel járna az eurózóna és főleg a mentő csomagokat finanszírozó államok számára. A szakember így is ezt tartja a legvalószínűbbnek, szerinte a görög mentőakciót a németek is jóváhagyják, és az első lehívás május 19.-e előtt megtörténhet, amikor mintegy 8,4 milliárd eurónyi görög államkötvény jár le.
A harmadik és egyben legkevésbé valószínű szcenárió, hogy a görögök kilépnek (vagy kizárattatnak) az eurózónából, csődöt jelentenek, majd az újra bevezetett drachmát masszívan leértékelik. Ez óriási munkanélküliséggel, meredeken visszaeső GDP-vel járna – figyelmeztetett Blaabjerg –, ráadásul a görög gazdaság versenyképessége lényegesen rosszabb a hasonló helyzetet már átélt Argentínáénál.
A nemzetközi részvénypiacokon a szakember szerint az eurózóna mediterrán tagállamainak adósságválsága folytán május közepéig 5-10 százalékos átmeneti korrekció következhet be. A görög és portugál, illetve várhatóan spanyol gondok miatt az euró szélső esetben akár az 1,20-as szintig is gyengülhet a dollár ellenében, ami a forint esetében három hónapos időtávon 270, fél éven belül 285, míg egy éven belül 265 forintos eurót jelenthet.
Középtávon a belső piacnak jobban kitett európai vállalatok az unión belüli gyengébb felvevőpiacok miatt 10-15 százalékkal értékelődhetnek le, de az európai részvények általában is alulteljesíthetőnek bizonyulhatnak amerikai társaikkal szemben. A tengerentúlon ugyanis a dinamikusabb gazdasági kilábalás mellett az első negyedévben a vártnál jobban bővültek a vállalati nyereségek is, bár az árbevétel terén lehetne még javulni – hangsúlyozta Blaabjerg.
Az S&P-500 ezért az első félévet – kisebb korrekciókkal tarkítva – a jelenlegi szinthez közel, 1200-1250 ponton zárhatja, a második félévben azonban a nyereségek beárazódásával már inkább csak oldalazni fog, és 1100-1150 ponton búcsúzhat az évtől. Szektorális bontásban a fejlett piacok ipari megrendeléseinek felfutásával a nyersanyagipari vállalatok, illetve a céges számítógépflotta-cserék folytán a technológiai cégek papírjai bizonyulhatnak jó vételnek.
Kerülni kell a szakember szerint a hagyományosan defenzívnek számító szektorokat, azaz a magas fix költségek miatt gyengén teljesítő közszolgáltatókat, az árbevételük folyamatos csökkenésétől szenvedő telekommunikációs cégeket, illetve az amerikai egészségügyi reform folytán ideiglenesen felfutó, ám alacsony haszonkulcsoktól sújtott egészségügyi iparágat. A pénzügyi szektor papírjaiba belevenni kockázatos befektetés lehet, főleg a nyereségeiket várhatóan igen negatívan befolyásoló közelgő szabályozási hullám fényében.
Az általános piaci konszenzussal szemben Blaabjerg úgy véli, a Fed jövő év közepén kezdhet finomítani a tartósan alacsony kamatszintről szóló retorikáján és az első 25 bázispontos emelésre inkább csak 2012 első negyedévében kerít sort. Az ECB csak ezt követően, vagy legfejlebb amerikai társával összehangoltan emel majd. A nyersanyagok közül az olajnál az ipari megrendelések fokozódásával és a gazdaság talpraállásával párhuzamosan kitarthat az emelkedő trend és az energiahordozó jegyzése az amerikai deviza erősödése ellenére elmehet 90 dollárig is. Az arany ellenben a Saxo stratégája szerint maradhat az 1125-1200 dollár közötti sávban az év végéig.
