Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Miközben egyes hosszú távú, három- és ötéves befektetések adózásának könnyítéséről szóló javaslatok vannak a parlament előtt, és a tőkepiacok hatalmas hullámhegyeket és -völgyeket éltek meg az utóbbi egy-két évben, tanulságos lehet kissé jobban visszatekinteni az időben, és számba venni, mennyire és miben érte meg takarékoskodni. Ehhez sokféle mutatót, indexet lehet számba venni, és átláthatóságuk, nyilvános adataik, népszerűségük miatt tanulságos a nyílt végű alapok hozamainak vizsgálata is. Kezdjük egy pozitív hírrel: az utóbbi tíz évben, válság ide, válság oda, a hazai részvénybefektetések többet hoztak, mint a kötvénybefektetések.
Ugyanis 1999 őszén csak alig több mint 7000 pont volt a BUX index értéke, ez azóta évi 10,9 százalékos hozam, míg a magyar állampapírok értékváltozását ábrázoló MAX indexcsalád tagjainak éves hozama csak 9,1-9,4 százalék volt - a rövidebb futamidejű papíroké magasabb, a hosszabb kötvényeké alacsonyabb. Ennek alapján eléggé logikus, hogy a főleg állampapírokba fektető hazai alapok hozama nagyrészt 6,5-8,5 százalék körül alakult, hiszen a hozamokon kívül ott költségekkel is kell számolni.
Néhány részvényalapnak pedig sikerült a BUX indexet megközelítenie vagy meghaladnia. (Miután kevés jelenleg működő alap tekinthet vissza tízéves múltra, kicsi a minta, sokféle kategóriájú alap szerepel egymás mellett a táblázatban, ráadásul időközben sok befektetési politikát változtatott. Így az alapokat nem érdemes egymással összehasonlítani, inkább csak az általános tendenciákat, tól-ig hozamszinteket lehet megfigyelni a táblázatunkban.)
Több mint fél tucat részvényalap azonban a lista végén látható, kivétel nélkül olyanok, amelyek valamilyen módon külföldi piacokon tevékenyek: e tőzsdék hozama jobbára elmaradt a budapestiétől, és devizális hatásoknak is komoly szerepük lehetett az eredményekben. Elsősorban a dollár gyengülése, tíz éve ugyanis 244, tegnap 182 forint körül volt, vagyis értékének negyedét veszítette el.
Az euró drágult ugyan, de csak mintegy 6,8 százalékot (255,7-ről 273 forint közelébe), ami nem volt versenyképes a forintkamatokkal - biztosan nem járt jól, aki kamatozó euróban takarékoskodott. Végül említsük meg a svájci frankot is, amely 14,5 százalékkal drágult, ez sem feltétlenül a befektetők vágyálma ennyi idő alatt, hiszen éves szinten alig több mint egy százalék, ráadásul frankban inkább eladósodni szoktunk...
Az infláció tíz év alatt számításunk szerint átlagosan mintegy 6,9 százalékos volt, ezt tehát mind a részvényindex, mind a kötvényindexek szépen túlteljesítették ez idő alatt, a 41 darab befektetési alapnak viszont csak egy híján pont a fele. Ha pedig számításba vesszük azt is, hogy 2006 augusztusa óta sokaknak - hacsak nem tartják azóta is valamely befektetésüket - kamatadót is kellett fizetniük, akkor megállapíthatjuk, hogy például több befektetési jegy értékét épp az adó lökte a pozitív reálkamat szintje alá.
Ha a tervezett adókedvezményre való tekintettel öt évre tekintünk vissza, a helyzet kedvezőbb a befektetések szempontjából: az infláció már csak átlagosan évi 4,6 százalék körül volt, amit sokkal jobban túl lehetett szárnyalni. A devizák ára, velük a külföldi befektetések értéke jobban emelkedett, mint tíz év alatt. A mintegy száz nyílt végű alap közül csak 11 hozama volt negatív, de szintén elsősorban külföldi részvényalapoké. Az infláció alatt is kevesebb, csak harmaduk teljesített.
