A strukturált befektetési eszközök (SIV) az Egyesült Államok másodlagos jelzálogpiacának tavalyi nyáron történt bedőlése óta meglehetősen kockázatos befektetésnek számítanak, amelyektől a pénzemberek szeretnék inkább távol tartani magukat. A SIV-ek olyan rövid távú kötvényeket kibocsátó alapok, amelyek az általuk kiadott papírokból befolyó pénzt hosszú távú, magasabb kockázatú, egyúttal magasabb hozamú kötvényekbe fektetik vissza, hogy a különbségből eredő profitból a befektetőket gazdagítsák. A SIV-ek 1 és 30 milliárd dollár közötti elkülönített eszköz hátterű nyílt végű alapok. Az alapkezelő feladata, hogy akár a befektetőkkel szembeni beszámolási kötelezettség, azaz az eszközmozgások átláthatóvá tétele nélküli is új kötvényeket vásároljon meg, illetve bocsásson ki a lejártak helyett, ezzel akár a végtelenségig is fenntartva az alapban lévő tőke áramlását.
A strukturált alapok kettős kockázatot hordoznak. Egyrészt a SIV-ek teljesítőképessége veszélybe kerülhet, ha a vásárolt hosszú lejáratú kötvények értéke alacsonyabbá válik, mint az általuk kibocsátott rövid távú papíroké. Ez történt azt követően, hogy 2006-ra kiderült, a tengerentúli lakásárakat lehetetlen mértékben tornázta fel a megelőző évek ingatlanpiaci lufija - lehetővé téve, hogy a értékükön felül terheljék otthonaikat jelzáloghitelekkel. Újra hitelképesekké váltak olyan ügyfelek is, akik korábban nem jutottak volna hitelhez - ezek az úgynevezett subprime-hitelesek -, és akik mára komoly fejtörést okoznak az Egyesült Államok szakembereinek.
A subprime (nem elsőrendű, azaz másodlagos) hitelesek jelzálogaira épülő kötvénypiac kedvelt terepe volt a SIV-alapoknak, hiszen hosszú távú, és jelentős hozamú papírokat kínált. Az ingatlanlufi kipukkanását követően azonban a másodlagos jelzálog-hátterű kötvények értéke rohamosan csökkenni kezdett, amint kiderült, hogy a felvett jelzáloghitelek mögött sem elég fedezet, sem megfelelő teljesítőképesség nincs, magukkal rántva a beléjük invesztáló alapokat is.
Ezt a megvalósult kockázatot újabb tetézte, hiszen míg a strukturált alapok által kibocsátott kötvények rövid lejáratúak, addig az alapok befektetései hosszú távúak, így a saját kötvényeik visszavásárlásához megfelelő likviditásra van szükségük. Természetesen a subprime jelzáloghitel-piac tavaly augusztusi bedőlése idején - amikor az alacsony transzparenciájú SIV-alapok pontos helyzetének felmérésére még csak esély sem volt - a kereskedelmi bankok vonakodtak újabb fejest ugrani a szivárgó vizű medencébe, és ezzel arra kényszerítették az alapkezelőket, hogy a veszteséggel adjanak túl befektetéseiken, hogy teljesítési kötelezettségeinek eleget tegyenek.
