Tavaly tavasszal a Blackstone Group úgy határozott, a szarvánál ragadja meg a bika piacot, és tőzsdére viszi a világ egyik legnagyobb vállalatfelvásárlásra szakosodott magán-tőkebefektető társaságát. A cég vezetősége azzal indokolta a döntését, hogy a részvénykibocsátással tartós saját tőkéhez juthat, amellyel biztosítani tudja további akvizícióit.
A Bloomberg kolumnistája az IPO bejelentésére reagáló cikkében akkor úgy vélekedett, hogy nem lehet véletlen az a jelenség, amelynek a Blackstone csak az egyik képviselője.
Az alternatív befektetéseket kínáló cégek tőzsdére vitele mögött Matthew Lynn egy hegymenet tetejét látta kirajzolódni. Az aktuális trend látszólag igazolta is a feltételezését, hiszen olyan cégek is a tőzsdei bevezetés mellet döntöttek, mint a befektetési alapkezeléssel és kockázati tőkebefektetésekkel egyaránt sikeresen foglalkozó Fortress Investment Group, a londoni Polar Capital Holdings, vagy a kizárólag hedge fundokat kezelő az Absolute Capital Holdings. Az említett cégek papírjaira a jó befektetés reményében csaptak le a tőzsdék, és mindannyian jelentős nyereséget könyvelhettek el tőzsdére menetelük során.
A Blackstone részvényeit végül június végén vezették be a New York-i parkettre, amelyet a befektetők a papírforma szerint kapkodtak el. A magán-tőkebefektető társaságának papírjait a 29 és 31 dollár közé meghatározott ársáv felső szélén árazta a piac, a felkínált 12 százalékos részvénycsomag az utolsó darabig elkelt, ezzel 4,13 milliárd dollár folyt be az akcióból. A részvény az első kereskedési napján 17 százalékos emelkedéssel debütált, végül 37 dolláron állapodott meg. Osztatlan sikert aratott tehát a Blackstone, a Bloomberg újságírója pedig elégedett lehetett, hiszen jóslata - úgy tűnt - bevált.
Két hónap sem telt bele azonban, és a másodlagos jelzálogpiaci válság meredek lejtőre vitte a világ tőkepiacait, jelentősen lenyomva mind a Blackstone, mind szektortársai jegyzését. A hitelpiaci rumli elapasztotta a magán-tőkebefektetők működéséhez elengedhetetlen olcsó hiteleket és megnehezítette a társaságok működését. Az alternatív befektetéseket kínáló cégekre lecsapott a medvepiac, a részvényesek pedig csak találgatni tudtak, vajon mi következhet ezután.
Lynn legújabb jegyzete - hat hónappal a subprime-válság kitörését követően - azonban már azt boncolgatja, hogy a Blackstone mostani lépése, amelyben felvásárolja a GSO Capital Partners hedgefund-kezelőt azt sugallja, hogy talán hamarosan megláthatjuk elérhetjük gödör alját.
Hiszen azzal, hogy a Blackstone a bajba jutott GSO segítségére siet, és a saját szektorára is kiterjeszti működésének logikáját - miszerint tevékenységének alapja a nehéz helyzetbe került vállalatok felvásárlása, áttételesen pedig azok megmentése -, rámutat arra, hogy a hitelpiaci rumli által megtépázott alternatív befektetési társaságok tőzsdéről való kivezetése az egyetlen esély azok túlélésére.
A válságból való kilábalás biztos jele pedig nem lesz más, mint hogy a magán-tőkebefektető társaságok - mint a Blackstone, a Fortress, a Polar vagy az Absolute - a részvényeik visszavásárlása révén újra visszatérnek oda, ahonnan tavaly tavasszal elindultak, a magánszférába.
