Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Mol benyújtotta kötelező érvényű ajánlatát az INA horvát olajtársaság 25 plusz egy százalékos tulajdonrészének megvásárlására. Az ajánlatban a társaság közleménye szerint az eladó horvát kormány által meghatározott - számára a korábbinál jobb - feltételeket is elfogadja. Egyúttal arra is kész, hogy az INA-nak jelentős tőkét biztosítson, amivel az a délkelet-európai régióban jelentős szerepet vállalhatna. A Mol közleménye ezenfelül felhívja a figyelmet a magyar olajtársasággal kialakítható partnerség előnyeire is, amelyek regionális tapasztalatából, pénzügyi helyzetéből és meglévő vezetési gyakorlatából adódnak (ennek alapot is ad az eddig sikeresnek mutatkozó, bár a második lépést tekintve talán kissé drága Slovnaft-tranzakció).
A horvát rádió értesüléseire hivatkozó MTI ugyanakkor arról tudósított, hogy az egymással versengő három ajánlattevő - az OMV, az orosz állami tulajdonban levő Rosznyeft és a Mol - 250-400 millió dollár közötti ajánlatokat adtak be a cég megvásárlására. Az INA egészét egyébként a horvát kormány privatizációs tanácsadójaként működő Deutsche Bank és a PricewaterhouseCoopers 1,2-1,8 milliárd dollárra értékeli. A hírek szerint a Mol ajánlata a középmezőnyben helyezkedik el, az OMV-é a legalacsonyabb.
Az eszerint befutónak látszó Rosznyeft számára ugyanakkor hátránynak tudják be az orosz állami tulajdonost. A pályázat eredménye várhatóan március végére derül ki. Az ajánlat beadása nem jelent nagy meglepetést, és a pletykákban szereplő árak sem tűnnek a valóságtól elrugaszkodottnak.
A sorrend persze csak találgatás, de még ha helytálló volna is, még többször változhat - ezt már a PKN Orlen-pályázatnál is jól lehetett látni -, az érintett cégek pedig természetesen semmit nem árultak el az árakról. Könnyen elképzelhető ugyanakkor, hogy az üzletben végül nem is az ár lesz a döntő.
A horvát kormányról ugyanis úgy járja, hajlamos meglehetősen szigorú feltételeket szabni például a dolgozók továbbfoglalkoztatását tekintve. Nagy kérdés lehet az is az ajánlattevők számára, hogy a 25 százalék plusz egy részvénnyel valójában mekkora rész jár a társaság irányításából, illetve milyen lehetőséget kap a vevő a későbbiekben tulajdonrésze növelésére vagy egy esetleges összeolvadásra, amiről évekkel ezelőtt volt ugyan szó, de manapság már vélhetően csökkent a realitása.
